Helsinki Figyelő

Iliasnak és Ahmednek, a Magyar Helsinki Bizottság ügyfeleinek 2019-ben 5000–5000 eurós kártérítést állapított meg az Emberi Jogok Európai Bírósága. Megsértették ugyanis emberi jogaikat, amikor a hatóságok nem vizsgálták meg kellő mélységben, mi történhetett volna a panaszosokkal kiutasításuk következtében. Mégsem voltunk felhőtlenül boldogok, mert a korábbi nem jogerős megváltoztatva a Nagykamara már nem tekintette fogvatartásnak őrizetüket. Ez két bangladesi férfi pere volt, akiket 2015 őszén 23 napon át tartották fogva. Azóta a helyzet nagyon sokat romlott.  

0314_iliasahmed.jpg

2015 zaklatott időszakának több csúcspontja is volt. Ezek egyikének számít a szerb–magyar határon felvont jogi és fizikai határzár életbeléptetése szeptember 15-én. Az addig gyakorlatilag nyitott határszakaszon egyik napról a másikra összezárt a „kerítés”, tilos, sőt büntetendő lett az engedély nélküli határátlépés, Tompán és Röszkén megkezdték működésüket a tranzitzónák. Akkori retorikája szerint a kormány ezeket a „belépési pontokat” szánta kapuknak, valójában azonban kezdettől a tranzitzónák számítottak a déli határzár „bástyáinak és várbörtöneinek”.

A Magyar Helsinki Bizottság munkatársai a terepen próbálták meg tájékoztatni a menekülőket az életbe lépő változásokról. Elmondtuk nekik, hogy az országba történő szabályos belépésnek már csak egyetlen módja van, és ez a tranzitzónán át vezet. (A mai képünk is ekkor készült. Pohárnok Barbara ügyvédünk éppen azt mutatja a tanácstalan külföldieknek, hogy merre találják a tranzitzónákat.) Az azonban számunkra is csak ezután vált világossá, hogy a hatóságok önkényesen napi 70–100 maximálják a beengedett külföldiek számát, miközben tízezrek torlódtak fel az országhatáron. Azoknak, akik mégiscsak bejutottak, megfelelő vizsgálat nélkül néhány óra múlva ajtót mutattak „Szerbia felé”. Ennek ellenére a röszkei és tompai konténerfogdák zsúfolásig megteltek azokban a napokban, mert voltak, akik megfellebbezték az „elfogadhatatlanságra” hivatkozó elutasítást.

Így tett két bangladesi ügyfelünk, Ilias Ilias és Ali Ahmed is. A hatóságok mindent megtettek annak érdekében, hogy akadályozzák kapcsolatukat velünk és ügyvédjükkel, ezzel együtt is sikerült pereket nyerniük a hazai bíróságok előtt, és megindult a strasbourgi eljárásuk is. 2015. október 8-án a hatóságok mégis kipenderítették őket Szerbiába. Az Emberi Jogok Európai Bírósága aztán 2017-ben, tehát aránylag gyorsan meghozta első, nem jogerős ítéletét.

Akkor, az első tranzitzónás perben a bírák úgy találták, hogy a hatóságok jogsértően tartottak fogva menedékkérő ügyfeleinket. Jogsértő volt, hogy nem volt lehetőség a fogvatartás elleni jogorvoslatra. Ahogyan maga a határon lefolytatott eljárás is tisztességtelen volt. És azzal is megsértették a Magyar Helsinki Bizottság ügyfeleinek emberi jogait, hogy Szerbiába utasították ki őket, mert az a kormány deklarációjával szemben valójában nem volt biztonságos harmadik ország. A strasbourgi ítélet világossá tette: a kormány állítása ellenére a „tranzitzónás elhelyezés” az valójában fogvatartás, s mivel nincsenek meg a jogi garanciái, bírósághoz nem lehet fordulni ellene, ezért egyenesen jogellenes fogvatartásnak minősül.

A kormány fellebbezett, a strasbourgi bíróság Nagykamarája pedig ugyan újra megállapította az állam jogsértését, de a korábbinál jóval szűkebb körben. Az különösen fájó volt, hogy már nem tekintette jogellenes fogvatartásnak ügyfeleink tranzitzónás elzárását. Az Európa Tanács több tagállamában is próbálkoztak már a magyarhoz hasonló tranzitzónás fogvatartással, de a strasbourgi bíróság eddig az ítéletig két évtizeden át elbuktatta ezeket a kísérleteket. 

Hogy világos legyen, nem csak mi tekintjük fogvatartási helynek, őrizetnek a mai tranzitzónákat, hanem az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az Európa Tanács kínzás elleni bizottsága (CPT), az Európa Tanács és az ENSZ emberi jogi biztosai, az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament is.

A Nagykamara rossz ítéletet hozott, amikor az Emberi Jogok Európai Egyezményével összeegyeztethetőnek találta olyan emberek fogvatartását, akik valójában nem tudták szabadon elhagyni a tranzitzónát. Személyes szabadságukat csak annak árán nyerhették volna vissza, ha lemondanak egy másik alapvető emberi jogukról, a menedékjogról. A tranzitzónából Magyarország irányába nem léphettek ki, szögesdrót és fegyveres rendőrök állták útjukat. Ugyanez a helyzet volt Szerbiában is, csak ott a szerb egyenruhások tiltották meg a belépést. 

A kormány úgy értelmezi a jogerős ítéletet, hogy az visszaigazolta és lehetővé teszi a tranzitzónás fogvatartást, és azt is, hogy ma is százakat, többségükben nőket és gyerekeket tart szögesdrót mögé zárva. De ez az ítélet nem a mai helyzetről döntött, hanem a korábbiról, nem gyerekekről, nőkről, betegekről döntött, hanem férfiakról, nem az akár egy éven túli fogvatartásról, hanem a 23 naposról. A mai helyzet tehát alapvetően más: sokkal rosszabb. 

Mi továbbra sem tartjuk összeegyeztethetőnek a nemzetközi, uniós és alkotmányos szinten biztosított alapjogokkal ártatlan gyerekek időtlen időkre és önkényesen történő bebörtönzését, valamint szüleik éheztetését. Ezért számos pert kezdeményeztünk a hazai és a nemzetközi bíróságok előtt. Végig fogjuk őket vinni.

#emberijogikalendarium #emberijogok2020

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr1515516562
Nincsenek hozzászólások.