Helsinki Figyelő

A börtönzsúfoltság Magyarország krónikus emberi jogi problémája. Bár a legtöbb nyugati országban sikerült megoldani, nálunk ezen a területen is mintha a végzet diktálna. A strasbourgi bíróság a töméntelen panasz nyomán nem tűrte tovább az emberi jogok tömeges és rendszerszerű megsértését. Arra kötelezte a magyar államot, hogy haladéktalanul és érezhetően enyhítse a zsúfoltságot. A Magyar Helsinki Bizottságnak jelentős szerepe volt az embertelen bánásmód feltárásában.

0310_bortonzsufoltsag_1.jpg

A Helsinki Bizottság 1996 óta egészen 2017-ig monitorozta a rendőrségi fogdákat és 1999 óta a büntetés-végrehajtási intézeteket. A kezdetektől azt tapasztaltuk, hogy a foglyok többségének emberi jogait leginkább a rossz börtönkörülmények veszélyeztetik, elsősorban a börtönzsúfoltság. Voltak jobb évek, de a teljes időszakban nem akadt egyetlen olyan esztendő sem, amelyikben csak annyi rabot tartottak volna fogva, amennyi férőhelyet az előírások engedélyeztek. Volt, hogy a másfélszeres volt a „túltömöttség”. Mostanában 117% körül alakul.

Az is kiderült, a magyar jogrend nem biztosít hatékony védelmet a fogvatartottak jogait súlyosan sértő elhelyezési gyakorlattal szemben, az embertelen körülmények között gyakran éveket lehúzó foglyok itthon nem kaphatnak kártérítést vagy bármiféle kompenzációt.

Bár korábban is több fogvatartott ügyét vittük el a strasbourgi bírósághoz, a zsúfoltságból eredő hátrányok és az emberi jogok sérelmének megállapítását 2012 óta kértük több esetben is. Igazság szerint akkor már született olyan ítélet, amely kimondta, hogy a zsúfolt elhelyezés önmagában is lehet kínzás vagy embertelen bánásmód, különösen, ha a rabot más hátrányok is sújtják (pl. tisztálkodási, séta- vagy munkalehetőségek hiánya). Ezek után hazai ügyvédek segítségével tömegével készültek strasbourgi beadványok fogvatartottak megbízásából.

2015 elején már 450 ilyen panasz volt az Emberi Jogok Európai Bíróságánál. Ezért döntött az iránymutató (pilot) ítélet mellett. Vagyis tapasztalva a panaszok tömegességét, érzékelve a probléma rendszerszerűségét és súlyát, nem csupán hatot bírált el az egyedi panaszok közül, hanem egyúttal kötelezte Magyarországot, a kormányt 6 hónapon belül akcióterv kidolgozására a túlzsúfoltság csökkentésére és a hatékony jogorvoslat lehetőségének megteremtésére.

Az öt évvel ezelőtti eljárás (Varga és mások kontra Magyarország) „névadó” panaszosa, Varga Lajos – a Magyar Helsinki Bizottság ügyfele – például olyan zárkában töltött 8 hónapot, amelyik mindössze 1,8 négyzetméter mozgástérrel rendelkezett, magánelzárása során napi 30 percet tölthetett a zárkáján kívül, és a rossz higiéniai körülmények miatt bőrbetegsége alakult ki. A másik öt panaszos esetében sem állt rendelkezésre 3,3 négyzetméternél nagyobb mozgástér, a zárkák elégtelen szellőzése egyes esetekben elviselhetetlen hőséghez vezetett, egyes szűkös zárkákban a WC-t csak egy függöny választotta el az élettértől, korlátozott fürdési lehetőség volt, valamint csótányok, ágyi poloskák nehezítették a bentlakók életét.

Az állami reakció egy ideig csak annyi volt, hogy a kormány nagyszabású börtönépítési tervet jelentett be. Igazi új börtön máig nem létesült, mindössze a kiskunhalasi idegenrendészeti fogdát alakították át büntetés-végrehajtási intézetnek. A strasbourgi bíróság egyébként is világossá tette, önmagában a férőhelynövelést nem tekinti megoldásnak. Hogy nyomatékot adjon a kötelezésnek, a bíróság újabb két esetben is jelentős, az ügyvédi költségekkel együtt összesen mintegy félmilliárd forintos kártérítést ítélt meg magyar fogvatartottak tucatjainak.

Ezt már megértette az állam. A parlament elfogadta a zsúfoltság és más elégtelen körülmények miatti kártalanítási eljárás szabályait, amelyek azóta hatályba is léptek. Emiatt aztán a strasbourgi bíróság felfüggesztette a túlzsúfoltság miatt beadott összes magyar panasz kivizsgálását, majd 2017 novemberében alkalmasnak és hatékonynak találta az új hazai kártalanítási szabályozást. Így a fogvatartottaknak immáron leginkább itthon van esélyük arra, hogy kompenzálják náluk a zsúfoltság okozta károkat.

Úgy néz ki azonban, hogy nem sokáig. A kormány országos kampányt indított azért, hogy leépítse a saját parlamenti többsége által létrehozott kártalanítási rendszert, amit most szemforgató módon „felháborító börtönbiznisznek” állít be. A börtönépítést pedig méregdrága konténerbörtönökkel akarja kiváltani. Az e célra elkülönített 30 milliárdból akár két tisztességes börtönt is építeni lehetne legkevesebb ezer ember elhelyezésére. 

Csakhogy 2015 óta újabb problémával is szembe kell néznie a büntetés-végrehajtásnak. Ma már a túlzsúfoltság mellett a munkaerőhiány is óriási gond a börtönökben. Már 2018-ban 1,5 millió munkaórás túlmunkát végzett az állomány – ez legalább 800 ember hiányáról tanúskodik. Új (szak)embereket nagyon nehéz mai is verbuválni, manapság többen mennek el a börtönöktől, mint ahányan jönnek. Kevesebb emberrel pedig sokkal nehezebb, gyakorlatilag lehetetlen garantálni a fogvatartotti jogokat.

Valójában mi javíthatna tartósan a helyzeten? Börtönépítésre és -korszerűsítésre mindenképpen szükség van. Ahogyan kellő számú és felkészült börtönszemélyzetre is – az ő anyagi megbecsülésük kulcskérdés. Emellett büntetőpolitikai fordulat nélkül sem lesz javulás: az kerüljön börtönbe, aki tényleg veszélyes a társadalomra. A kormány átgondolhatná a szabálysértési őrizet jogosságát, hogy tényleg szabálysértőkkel, köztük hajléktalanokkal akarja-e felduzzasztani a létszámot. A reintegrációt és a zsúfoltság csökkentését egyaránt szolgálná, ha a mostaninál több ember kerülhetne át reintegrációs őrizetbe – vagyis a szükséges biztonsági intézkedések mellett haza – a büntetésének letöltésének végső szakaszában.

#emberijogikalendarium #emberijogok2020

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr3815511856