Helsinki Figyelő

Hallgatás, beleegyezés

Február 13-án tette közzé az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága jelentését a magyar gyermekjogi helyzetről. A vizsgált periódusban (2014–2019) szinte minden fontos területen bőven talált aggodalomra okot adó fejleményeket az ENSZ-bizottság, ide értve a jogalkotás minőségét, a gyermekeket érő erőszakot, a diszkriminációt, az oktatást, az egészségügyet, valamint a fogyatékossággal élő, szabadságuktól megfosztott és menedékkérő gyerekek helyzetét. A jelentés számos felszólítást tartalmaz már létező jogszabályok hatékony betartására és törvények módosítására is.

gyerek_szulok.jpg

A „gyermekjogok” kifejezés sokaknak a mai napig idegenül hathat. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a jogok a felnőtteket illetik meg, és a 18. életévünk betöltésével nyerjük el őket. A gyerekekre sokan mint a társadalom esendő, védendő tagjaira tekintenek, akiknek leginkább kötelességeik vannak. Bár igaz, hogy a gyerekek nem (teljesen) cselekvőképesek a polgári jog alapján, nem vagy csak korlátozott mértékben büntethetőek, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnének a minden embert megillető alapjogok birtokosai. Mivel azonban éppen koruk, érettségük és sérülékenységük miatt a társadalom kiszolgáltatott tagjai, különleges (fokozott) jogi védelemre van szükségük, hogy a gyakorlatban is élvezhessék alapvető jogaikat és felnőve a társadalom autonóm, jogaikkal élni képes tagjai lehessenek.

A Gyermekjogi Egyezmény éppen ezeket a jogokat garantálja nekik. Az ENSZ keretében létrejött egyezményt Magyarországon 1991-ben törvény hirdette ki, vagyis 29 éve része a magyar jogrendnek. A Gyermekjogi Bizottság minden 5 évben felülvizsgálja, hogy az Egyezményhez csatlakozó államok miként hajták azt végre, mit tesznek az Egyezmény gyakorlati megvalósításáért. Magyarország hatodik periodikus felülvizsgálata pár napja ért véget, az eredmény pedig nem túl rózsás.

A jelentés elfogadását hosszú folyamat előzte meg, ahol a kormány, a civil szféra és maguk a gyerekek is elmondhatták, mit gondolnak a gyermekjogok magyarországi helyzetéről. A civilek témafelvetéseket küldhettek az ENSZ-bizottságnak, ami aztán kérdéseket intézett a kormányhoz. A kormány válaszára pedig civilek alternatív jelentést készíthettek (így tett a Magyar Helsinki Bizottság is), amivel bemutathatták, hogyan tartja tiszteletben vagy éppen sérti meg Magyarország a gyermekek jogait. Az ENSZ-bizottság mind a civileket, mind pedig a kormányt meghallgatta, jelentését így több száz oldalnyi dokumentum mérlegelése és sokórányi meghallgatás után tette közzé.

1. Ami kínos, arra nem válaszoltak

Minden államnak, amely elfogadta az Egyezményt, kötelező együttműködni az ENSZ-bizottsággal. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a bizottság minden kérdésére kimerítő választ kell adnia a kormánynak, nem hallgathatja el a kínos témákat (és nem beszélhet félre azokban, amelyekben válaszolt). A magyar kormány mégsem válaszolt érdemben arra, hogyan veszik figyelembe a gyermekek jogait a jogszabályalkotás során, hogyan biztosítják, hogy egyetlen Magyarországon született gyermek se maradhasson állampolgárság nélkül, valamint a fogyatékkal élő és a menedékkérő gyermekekre, továbbá az egészségügyet érintő kérdésekre sem adott értékelhető választ.

A Hintalovon Gyekmekjogi Alapítvány videója

2. A gyermekellenes törvénygyár

Az ENSZ-bizottság kiemelte, hogy az elmúlt öt évben több, mint 200 jogszabályváltozás érintette a gyerekek jogait. Semmi nem utal ugyanakkor arra, hogy a kormány – az Egyezmény 3. cikkének megfelelően – törekedett volna arra, hogy a gyermekeket érintő kérdésben az ő mindenek felett álló érdeküket vegyék figyelembe elsősorban. A Magyar Helsinki Bizottság is többször felhívta a figyelmet arra, hogy a siettetett, érdemi szakmai és társadalmi egyeztetést nélkülöző jogszabályalkotás mekkora károkat okozhat a társadalomban. Különösen súlyos ez akkor, amikor gyerekek jogaival játszik a jogalkotó, legyen szó az oktatási rendszer átalakításáról, a családon belüli erőszakkal szembeni fellépésről vagy ártatlan gyerekek bebörtönzéséről a határon.

gyerekek_parlamnet_retvari_mti.jpg

Fotó: MTI

3. A gyermekek kínzása az állam titka marad

A Magyar Helsinki Bizottság és több állami hatóság között évtizedekig hatályban voltak együttműködési megállapodások, melyek alapján a civil jogvédők beléphettek fogvatartási helyekre, ahol a fogvatartottakkal szabadon beszélhettek. Ez egy mindenki számára előnyös rendszer volt: a fogvatartási helyek civil kontrollja ugyanannyira segíti az állami szervek hatékony, jogszerű munkáját is, mint a fogvatartottak jogérvényesítését – a kettő ugyanis kéz a kézben jár. Ezeket a hatóságok 2017-ben sorra felmondták, és több más civil szervezetet is kidobtak a fogvatartási helyek felügyeletéből.

tophaz_god_validity.jpg

Az ENSZ-bizottság kiemeli, hogy az alapvető jogok biztosa önmaga nem tudja ellátni ezt az óriási feladatot. Az alulfinanszírozott ombudsmani hivatal csupán a fogvatartási helyek – ide értve a pszichiátriákat és más fogvatartási helyeket is – töredékét látogatta csak meg. A rácsok mögött pedig gyerekek is vannak, nem csak a tranzitzónákban, de javítóintézetekben, büntetés-végrehajtási intézetekben, szabálysértési elzárásban is. Ők csak nagyon ritkán, 5–10 évente számíthatnak ombudsmani látogatásra, ha nem változik a mostani trend.

Sokat hallunk manapság a börtönökről, és fontos tudatosítani: bizony nem csak felnőtteket, de gyerekeket is tart fogva büntetésből az állam. Ők pedig még sokkal kiszolgáltatottabbak a zárt világban túl sokszor következmények nélkül maradó jogsértéseknek, mint a felnőttek. A gyerekekre nézve így fokozottan veszélyes az, hogy gyakorlatilag megszűnt a büntetés-végrehajtás civil kontrollja.

A szabadságvesztés helyett a gyerekeknél sokkal inkább a szabadságelvonással nem járó vezethetnek célra, ezeket viszont kevéssé alkalmazzák a magyar igazságszolgáltatásban. A jogalkotók gyermekjogi érzékenysége, a megfelelő gyermekjogi hatástanulmányok elkészítése és a gyermek érdekeinek megfelelő mérlegelése, valamint a bírók képzése – bármennyire is igyekszik pellengérre állítani az „érzékenyítést” a kormány és propagandistái – ebben elengedhetetlenül fontos.

Jó hír viszont, hogy az ENSZ-bizottság egyik kérését a kormány már teljesíti is. Egy új törvénymódosító javaslat jó lépés a helyes irányba, miszerint a fiatalkorú prostituáltak nem elkövetők vagy szabálysértők, hanem áldozatok. A Magyar Helsinki Bizottság üdvözli ezt a módosító javaslatot, amivel mi is egyetértünk.

4. Kirekesztés és erőszak: a hallgatás beleegyezés

Az ENSZ-bizottságot komolyan aggasztja, hogy Magyarországnak nincsen nemzeti stratégiája a gyermekeket érő erőszakkal szembeni fellépésre, különösen pedig a lányokat, a roma, menedékkérő és LMBT-gyerekeket érő erőszakra. Nem győzte meg a kormány az ENSZ-bizottságot arról sem, hogy léteznek hatékony, a gyerekek számára elérhető felületek és eszközök, ahol segítséget kaphatnak, ha erőszak áldozatai lesznek.

gyerekmeghallgatas.jpg

Az erőszak áldozatai pedig sokszor kisebbségek tagjai – nem kevésszer épp ezért lesznek erőszak áldozatai. Különösen fontos, hogy a kormány külön intézkedésekkel védje őket, ez azonban jelenleg nem így van. A rendőrségi és bírósági meghallgatások – ha „szerencsés” valaki és egyáltalán eljut ebben a szakaszba az ügye – sokszor újratraumatizálják a gyerekeket azzal, hogy nem kevés esetben 4-5 alkalommal is el kell ismételniük idegen felnőttek előtt hivatalos környezetben azt, mi történt velük. A Barnahus-modell, a szexuálisan zaklatott vagy bántalmazott gyerekeknek létrehozott, több szervezetből összeálló védelmi mechanizmus széleskörű alkalmazása megoldást jelenthet erre a problémára, a mostani ENSZ-jelentés pedig sürgeti Magyarországot a minél gyorsabb bevezetésre.

Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk: az ENSZ-bizottság olyan társadalmi csoportokat emelt ki, amelyek ellen az elmúlt időszakban intenzív kormányzati gyűlöletkampány folyt. Még sokáig része marad társadalmunk kollektív emlékezetének az országot időről időre beborító, menekültellenes kék plakátok rengetege, a kormányzati prominensek nyílt buzizása és az elmúlt hetekben fokozódó rasszista, romaellenes fellépése. Az újabb nemzeti konzultáció csak olaj a tűzre. A kormány nem azon dolgozik, hogy minél közelebb hozza a társadalom egyes csoportjait egymáshoz, hanem hogy kijátssza őket egymás ellen.

Ennek pedig gyerekek is menthetetlenül áldozatai lesznek. Áldozatai lesznek akkor, amikor megtagadják tőlük az oktatást, majd mikor az őket ért kárért kártérítést kapnak, a miniszterelnök gyakorlatilag ingyenélőnek nevezi őket.

Áldozatai lesznek akkor, mikor iskolába menet a buszon a gyermekházasság és háború elől menekült lánynak beszólogatnak az évek alatt a gondosan adagolt gyűlölettől átitatott emberek.

Áldozatai lesznek akkor, amikor osztálytársaik szóban és testileg is bántalmazzák őket, mert melegek, a tanáraik pedig nem tesznek ez ellen semmit, mert azt hallották: egy rendes homoszexuális nem tartja egyenjogúnak magát.

Az ENSZ-bizottság fontosnak tartja, hogy a kormány tartsa be a diszkriminációt tiltó törvényeket és erősítse meg az Egyenlő Bánásmód Hatóságot. A Magyar Helsinki Bizottság pedig rámutat: a kormányzat gyűlöletpropagandája tápot ad a kirekesztésnek és az erőszaknak. Ha komolyan gondolja a gyerekek védelmét a kormány, akkor azonnal fel kell hagynia azzal, és neki kell látnia begyógyítania azokat a sebeket, melyeket az elmúlt években Magyarország a kirekesztett gyerekeken ejtett.

5. Üldözés elől a jogfosztottságba

A menedékkérő gyerekek helyzete évek óta egyre rosszabb: 2017. márciusa óta nagyon kevés kivételtől eltekintve határozatlan ideig a tompai vagy röszkei tranzitzónában kell maradniuk, ami jogellenes fogvatartás. A kormány súlyosan korlátozza a menedékkérelem benyújtásának lehetőségét: akit tartózkodási jogcím nélkül találnak az ország területén, azt kérdés nélkül kidobják Szerbiába, legyen az egy családjától elszakadt vagy velük együtt menekülő gyerek is akár. Ezek a visszakényszerítések sokszor erőszakosan zajlanak, aminek több gyerek áldozata is volt már.

gyerek_rendor.jpg

A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet esetén (amelynek fenntartása teljesen indokolatlan) a gyermekvédelmi törvény nem véd minden gyereket: a 14 évesnél idősebb, családjától elszakadt gyerekek nem tartoznak a törvény hatálya alá. A magyar hatóságok több esetben is elválasztottak gyerekeket éheztetett szüleiktől a tranzitzónában, és nem engedték nekik, hogy az önmaguktól megvont ételt megosszák családtagjaikkal.

Az ENSZ-bizottságot felszólította a Kormányt, hogy vessen véget a gyerekek erőszakos visszakényszerítésének Szerbiába, hagyjon fel az éheztetéssel és módosítsa a gyermekvédelmi törvényt, hogy az ismét minden Magyarországon tartózkodó gyereket egyenlően védhessen.

gyermekjog_helsinki.jpg

A fentieken túl az ENSZ-bizottság számos más területen is súlyos hiányosságokat tárt fel: a fogyatékkal élő gyermekek, az oktatás, a gyülekezési jog, a gyermekházasság, a családból kiemelés, a gyermekotthonok, a nevelőszülői hálózat, az egészségügy és az oktatás helyzetének javítására szólította fel a kormányt. 

A jelentést és a gyermekek jogainak magyarországi helyzetét szakértő vendégeinkkel részletesen elemezzük február 25-én, kedden este 6 órakor a Magvető Caféban. Csatlakozzatok hozzánk és tegyétek fel kérdéseiteket!

Szekeres Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr4115489766