Helsinki Figyelő

Egy tavalyi törvénymódosítás nyomán nem vizsgálható, ha a kormánytagok munkájukkal összefüggésben nyilatkoznak meg a választások jelöltjeiről. A Kúria ezért döntött úgy, hogy nem kampánytevékenység, tehát nem törvénysértő Gulyás Gergely miniszter nyilatkozata, amelyben alkalmatlan főpolgármester-jelöltnek minősítette Karácsony Gergelyt, és meglebegtette, hogy a főváros elesik ezermilliárdtól, ha őt választják. Itt volna újra a pártállam? Akárhogyan is, jogszerűen azért még nem lehet közpénzből kampányt folytatni.

tarlos_orban.jpg

Érthető a felháborodás afölött, hogy a Kúria jogszerűnek találta Gulyás Gergely miniszter önkormányzati választások befolyásolására alkalmas nyilatkozatát, amit az ellenzéki szavazók zsarolásként élhetnek meg. A miniszter az ellenzék által támogatott főpolgármester-jelöltet alkalmatlannak nevezte és arra utalt, hogy a Tarlós István főpolgármester és a kormány között a fővárost érintő ügyekben létrejött megállapodás érvényét veszti, ha az ellenzék jelöltjét választja meg októberben a főváros lakosok többsége. Nem nehéz úgy érteni a kancelláriaminiszter szavait, hogy ha a budapesti szavazók nem a kormánypártok által támogatott jelöltet választják meg főpolgármesternek, akkor a kormány ezért megbünteti őket.

Ugyanakkor érdemes alaposan elolvasni a Kúria döntését, mert a felülvizsgálati kérelmet és a Kúria határozatának indokolását megismerve nehéz lenne a hatályos jogszabályok alapján a Kúriáétól eltérő következtetésre jutni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a törvényes döntés sok örömre ad okot.

Mit mondott pontosan Gulyás Gergely?

Közel két hete Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfó elnevezésű sajtótájékoztatón az alábbiakat nyilatkozta:

miután Tarlós István szükségesnek látta, megállapodást kötött olyan ügyekben is, ami akár kormányzati hatáskör, hogy milyen formában kíván ezekbe beleszólni és a kormány erre lehetőséget biztosított. (…) Aki alkalmas főpolgármesternek, az együttműködést keres a kormánnyal, aki alkalmatlan, mint Karácsony Gergely, az pedig elutasítja az együttműködés lehetőségét és hadállásnak tekinti a főpolgármesteri tisztséget. (...) megállapodás, az egy politikai megállapodás. Az kettejük között érvényes.”

2019. szeptember 9-én az Info Rádió műsorában a miniszter már egyenesen arról beszélt, hogy „ez egy politikai, és nem egy közjogi megállapodás, ilyen értelemben az kettejük között érvényes”. Mármint hogy az csak kettejük között érvényes, más főpolgármester esetén az a miniszterelnököt semmiben nem köti. A megállapodás összértékét Tarlós István főpolgármester mintegy ezermilliárdosra taksálta. Vagyis ezt a pénzt kockáztatják a budapestiek, ha a választáson nem jól szavaznak, és nem a Fidesz támogatottja vezeti tovább a fővárost.

Mi a gond a kifogást előterjesztő Karácsony Gergely szerint?

Karácsony Gergely, az ellenzék által támogatott főpolgármester-jelölt és az őt képviselő TASZ szerint Gulyás Gergely miniszter nyilatkozata kampánytevékenységnek minősül, így vonatkoznak rá a kampányszabályok. A jóhiszemű rendeltetésszerű joggyakorlás elve sérült a választási bizottságnak benyújtott kifogás és a bírósági felülvizsgálati kérelem szerint a nyilatkozat megtételével, mivel a miniszter valójában nem a feladatát végezte, amikor a sajtótájékoztatón Tarlós Istvánt támogató nyilatkozatot tett, hanem a választópolgárok akaratát befolyásolta. Például azzal, hogy egy önkormányzati választás jelöltjét alkalmatlannak nevezte és azt mondta, hogy ha ő lenne a polgármester, akkor a kormány felmondaná azt a megállapodást, amit a regnáló, kormánypárthoz kötődő főpolgármesterrel írt alá.

Mi a konkrét ügyben felmerült jogi kérdés lényege?

Jogi értelemben a megoldás kulcsa egy 2018. december 28-án hatályba lépett szabály. E szerint:

„Nem minősül választási kampánynak a választási szervek tevékenysége, az állampolgárok – mint magánszemélyek – közötti személyes kommunikáció, függetlenül annak tartalmától és formájától, továbbá az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett tevékenysége.”

A 2018. december 27-ig a választási eljárásról szóló törvény így rendelkezett:

„Nem minősül választási kampánynak a választási szervek tevékenysége, az állampolgárok – mint magánszemélyek – közötti személyes kommunikáció, függetlenül annak tartalmától és formájától.”

Világosan látszik a kettő szabály közötti különbség: a változás abban áll, hogy bíróságok, önkormányzatok és állami szervek, így a kormány tevékenysége is kikerült a kampánytevékenységként vizsgálható cselekvések közül, ha az adott tevékenységet egyébként jogszabályban meghatározott feladat során végzik. Vagyis a „dolgukat végző” kormánytagok esetleges kampánytevékenységét, a választás befolyásolására tett kísérletét kilenc hónapja már nem vizsgálhatják sem a választási bizottságok, sem a bíróságok. Innen kell kiindulni.

Mi a Kúria döntésének indoka?

Nem megismételve a határozat teljes szövegét (az elolvasható itt), a Kúria döntésének lényege annyiban foglalható össze, hogy Gulyás Gergely a kormánynak a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős tagjaként Budapest városfejlesztése tekintetében számos feladat- és hatáskörrel rendelkezik. E feladatellátáshoz tartozik a miniszterelnök és Tarlós István főpolgármester kötött 2018. november 17-én létrejött, stratégiai kérdéseket érintő megállapodás is. Sőt, a fővárosnak és a kormánynak jogszabályi kötelessége bizonyos kérdésekben együttműködni. Mindezek alapján lehet szakmaiatlannak, politikainak vagy bármi másnak tekinteni Gulyás Gergely nyilatkozatát, de azt nem lehet mondani, hogy nem a jogszabályban meghatározott hatáskörét gyakorolta volna a miniszter, amikor az ismertetett feladatkörökkel a birtokában nyilatkozatot tett. Az ilyen nyilatkozat tehát állami szerv tevékenysége, ami nem kampánytevékenység a törvény idézett új rendelkezése alapján.

És jogilag ez a döntő a Kúria szerint. Ha a törvény alapján a miniszter – mint kétségtelenül állami szerv – tevékenysége nem minősül kampánytevékenységnek, akkor a Kúria azt nem tekintheti annak. 2018. december 27-éig más lett volna a helyzet, de azóta ez a törvény, a bíróságok pedig a törvényt alkalmazzák.

Milyen alkotmányossági probléma merül fel az üggyel kapcsolatban?

Ugyanakkor a Kúria nem állt itt meg. Jelezte, hogy a döntés alkotmányossága lehet kérdéses, különös tekintettel a magyar jogi hagyományok által olyan nagy tiszteletben tartott német alkotmányjogi gyakorlatra. A német Szövetségi Alkotmánybíróság szerint a kormány tagjai a politikai versenyben való részvételük során nem használhatják ki semmilyen formában a hivatali pozíciójukból adódó lehetőségeket. Ugyanis, ha erre kerül sor, akkor a politikai verseny tisztasága és az esélyegyenlőség sérül, mivel ezzel az állami szervek a demokratikus versengésben résztvevő egyik pártot vagy jelöltet támogatják a többivel szemben. Az állam – így a választást lebonyolító kormány is – éppen arra való, hogy a verseny tisztaságát biztosítsa, nem pedig arra, hogy hatalmával visszaélve a választás tisztaságát torzítsa. Ezért a német alkotmányos rend szerint jelölttel vagy párttal a kormány vagy annak tagja nem azonosíthatja magát. Vagyis Németországban Gulyás Gergely nyilatkozata jó eséllyel alkotmányellenes beavatkozásnak minősülne a választási eljárásba.

Nálunk más a helyzet. A Kúria ugyanis kitért arra is, hogy a magyar Alkotmánybíróság e tekintetben nem követi a német példát, sőt inkább engedi a párt-és kormánykommunikáció keveredését. És ha ez így van, akkor az állami szerveknek egy meghatározott jelöltet támogató nyilatkozatait az Alaptörvénynek akár megfelelve engedheti meg a jelenlegi választási eljárási törvény. De ennek a kérdésnek az eldöntésére bizonyosan az Alkotmánybíróságnak, és nem a Kúriának van hatásköre.

Tulajdonképpen tehát a Kúria álláspontja az, hogy valamely párt érdekében végzett olyan állami tevékenység, amelyik nem nyilvánvalóan hatáskörrel visszaélés, nem minősül kampánytevékenységnek, ezért ilyen alapon a jogszerűsége nem kérdőjelezhető meg. A párt és az állam szavak ilyen közel kerülése kellemetlen emlékeket idézhet (lásd „pártállam” és „állampárt”), de tavaly december óta így szól a törvény.

Van-e bármi remény arra, hogy a párt- és kormánykommunikáció ne legyen teljesen azonos?

Talán van kiút, és egy szűkebb körben, de másképp is lehet érvelni. A választási alapelvek ugyanis nemcsak a kampánytevékenységre, hanem minden olyan magatartásra vonatkoznak, amely kihatással van a választási eljárásra. Az esélyegyenlőség és a választás tisztességességének sérelme anélkül is vizsgálható, hogy bármilyen módon belemennénk abba, hogy egy kormányzati cselekvés kampánytevékenység-e vagy sem. Pusztán azt kell mondanunk, hogy olyan közhatalmi magatartást vizsgálunk, ami egy választási eljárás eredményét jogellenesen befolyásolhatja. És ebben az esetben a 2018 decemberi módosítás jelentőségét veszti az ilyen ügyekben.

Ezen kívül pedig bizalomra az adhat okot – nem megfeledkezve persze a pártfinanszírozás elképesztően zavaros világáról –, hogy az AB gyakorlata eddig is elkülönítette azt az esetet attól, amikor közpénzből kampányolt egy jelölt vagy párt mellett egy közjogi tisztségviselő, mint ha pusztán politikai nyilatkozatot tett. A mostani döntéssel megszilárdulni látszik az a gyakorlat, hogy az utóbbi körben nem korlátozhatók a közjogi tisztségviselők. Ez azonban változatlanul nem jelenti, nem is jelentheti azt, hogy közpénzből jogszerűen lehetne pártkampányt folytatni.

Tóth Balázs

a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr5115163238