Helsinki Figyelő

A hajléktalanság nem bűn, hanem súlyos krízishelyzet, amelyet szociális intézkedésekkel kell kezelni, és nem büntetőjogi eszközökkel. A büntető szankciók nem oldják meg a problémát, csak elfedik. A Budapest Intézet a Magyar Helsinki Bizottság számára készített friss elemzése szerint az állam legalább annyi pénzt szán egy hajléktalan ember hatósági üldözésére, ami több mint egy hónapig fedezné egy néhány ágyas, emberhez méltó elhelyezése költségeit. A Szabálysértési Munkacsoport szerint - amiben a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és az Utcajogász működik együtt - a hajléktalan embereket nem lehet kényszerrel a kapacitás- és forráshiánnyal küszködő, sokszor nagyon alacsony színvonalú és privát szférát nem biztosító ellátórendszer intézményeibe terelni.

A 2012 óta hatályos szabálysértési törvénnyel sok probléma van. Kifejezetten élethelyzetekhez kapcsolódó cselekményeket büntet, és  így a társadalmi helyzetük miatt büntet meg embereket. A bírságolás aránytalanul sújtja a társadalom peremén élő embereket: őket különösen gyakran és szigorúan büntetik olyan cselekményekért, amelyek egyébként csekély veszélyt jelentenek a társadalomra. A hajléktalan emberek mindig is  “célszemélyeinek” számítottak a szabálysértési törvénynek, de az Alaptörvény hetedik módosítása  még nehezebb helyzetbe hozta őket. Az új regulák 2018. október 15-én léptek hatályba, azóta az Alaptörvény általánosan tiltja a közterületi hajléktalanságot, azaz azt, ha valaki az utcán kényszerül élni.  

Korábban az önkormányzatok szabályozták a hajléktalanok tiltott életvitelszerû közterületen tartózkodásának kérdését. A meg nem fizetett pénzbírságok miatt a régi szabályok szerint is börtönbe lehetett kerülni, de a ezeket a rendelkezéseket szinte soha nem alkalmazták, és 2016 vége óta a régi szabályok szerint nem indítottak szabálysértési eljárást tiltott közterületi tartózkodás miatt. Október óta az Alaptörvény általánosan tiltja a közterületi hajléktalanságot.

A Szabálysértési Munkacsoport szerint az új szabályozás nem felel meg a tisztességes eljárással kapcsolatos alapvető követelményeknek. Az új szabályozás szerint három alkalommal figyelmeztetés jár – egy ember naponta ugyanazért a “kihágásért”, például padon fekvésért akár többször is figyelmeztethető –, és ha mindez 90 napon belül történik, akkor a negyedik alkalommal kötelezően megindul a szabálysértési eljárás. A hajléktalan embert őrizetbe veszik, rendőrségi fogdára kerül és 72 órán belül bíróság tárgyalja az ügyét. Az őrizet az ügy jogerős befejezéséig - akár több hónapig is - eltart, és a végén akár 60 nap elzárást is kiszabhatnak. Ha fél éven belül már kétszer büntettek valakit, akkor kötelező az elzárás, enyhébb büntetés nem adható.

A hajléktalanság nem bűn, hanem súlyos krízishelyzet, amelyet szociális intézkedésekkel kell kezelni, és nem büntetőjogi eszközökkel. A büntető szankciók nem oldják meg a problémát, csak elfedik. A közterületen élő hajléktalan embereket kiszorítják a városból,  és még inkább kikerülnek a szociális intézményrendszer látóköréből - ami súlyosbítja kiszolgáltatottságukat és társadalmi kirekesztettségüket.

A Budapest Intézet elemzése megerősítette, hogy a jelenlegi szabályozás nagyon sok pénzébe kerül az államnak. Ezt mutatja be az animációs filmünk. Mennyi időbe telik és mennyibe kerül egy hajléktalan emberrel szemben elindított eljárás a rendőrség és a bíróság számára. Az eljárás költsége a legenyhébb forgatókönyv esetén - ha felmentik az elkövetőt - 46 ezer forint. Ha a legsúlyosabb, 60 napos szabálysértési elzárást szabja ki a bíróság, az a magyar államnak 449 ezer forintjába kerül. Másként számolva az állam minimum annyi pénzt szán a hajléktalan ember hatósági üldözésére, mint ami 36 éjszakára fedezné a szállása költségeit. Ha maximális büntetési tételt szab ki, az esetben annyiba kerül az adófizetőnek a hajléktalan ember bíróság elé állítása, majd fogvatartása, mint amennyiből közel 1 évig lakhatna átmeneti szálláson.

A törvény hatálybalépését követő napokban a fővárosban a nagyobb aluljárókból és környékükről eltűntek a hajléktalan emberek, és országszerte néhány - demonstratív, rendőrségi őrizetbe vétellel induló - szabálysértési eljárás indult utcán élő emberekkel szemben. Ezt követően több, egy-egy konkrét hajléktalan ügyében eljáró bíró fordult az Alkotmánybírósághoz azzal az érveléssel, hogy a szabálysértési törvény közterületi tartózkodásra vonatkozó szabályai Alaptörvény-ellenesek. A Szabálysértési Munkacsoport egyetértve az indítványozó bírókkal saját részletes beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. A testület közel öt hónapja nem döntött a beadványról.

A hajléktalanság szankcionálásával nem vagyunk egyedül Európában. Abból a szempontból mégis példátlan a magyarországi szabályozás, hogy a közterületen alvást más EU-s  országokban sehol sem büntetik általánosan. Ahol szankcionálják, ott vagy a közterületek bizonyos típusaira szűkítik az életvitelszerű tartózkodás tilalmát – például Dániában a közparkokra, Olaszországban a templomokra és kórházakra –, vagy nem önmagában a hajléktalanságot büntetik, hanem a közterületen tartózkodáshoz kapcsolódó devianciát. Skandináviában és Szlovéniában jellemzően megengedett a közterületen alvás, ha nem kelt zavart, azaz mások jogait nem sérti. A legtöbb országban egyéb, a közrend megzavarásához kapcsolódó szabálysértési vagy büntető tényállások (szemetelés, koldulás, fürdés vagy közterületi alkoholfogyasztás büntetése) akadályozzák meg, hogy a közterületen élés mások számára zavaró legyen. Ezeknek a  megfelelői megtalálhatóak voltak eddig is a magyar szabálysértési törvényben is. Azaz más jogszabályok nálunk is keretek közé szorítják a közterületen élést, ezért is értelmetlen a hajléktalanság önmagáért való kriminalizálása.

Több EU-s országban, így Olaszországban és Görögországban a közelmúltban töröltek el több, a mély szegénységben élőket sújtó törvényt. Görögországban a magyar törvénymódosítás hatályba lépését követően 15 nappal társadalmi összefogásra törölték a koldulás büntetést a büntető törvénykönyvből.

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr4814802602