Helsinki Figyelő

Amikor sokan még a nyugati politikusok közül sem vették komolyan, hogy az emberi jogok valaha is számítani fognak valamit a szovjet blokkban, ő egyike volt azon keveseknek, akik 1976-ban megalapították a Helsinki-mozgalom első civil szervezetét, a Moszkvai Helsinki Csoportot (MHCS). Börtön, kényszermunka, internálás és emigráció lett osztályrészük. Ljudmila Alekszejevának is emigrálnia kellett, de 1989-ben személyesen is újra bekapcsolódott az orosz emberi jogi mozgalomba. Azóta se igen akad olyan jelentős vállalkozás, amelyben ne találkoznánk vele az első sorokban. Legyen az a nagyszerű Memoriál vagy a hősies Stratégia 31 nevű gyülekezési jogi kezdeményezés, ott van ő is, saját személyével is hitelesíti a tiltakozó akciókat. És persze 1996 óta ő vezeti az újjáélesztett MHCS-t is.

0720_ljudmila_alekszejeva.jpg

tovább

„A legtöbb, mi adható”

„Nem őszinte a börtönvilág, meg egyébként sem igazán bízom másokban. Nem is kívánkozom el a HSR-ből [hosszúidős speciális részleg, ahol a tényleges életfogytiglanra ítélteket tartják fogva]. Nekem ne hazudják a szemembe, hogy mennyire sajnálnak, mert tészes vagyok, aztán meg a hátam mögött összesúgjanak: na, ez is miért nem akasztja fel inkább magát” – mondja „Samu”, egy tényleges életfogytiglanra (tészre) ítélt fogvatartott arról, hogy miért nem akar átkerülni egy „sima” körletbe a HSR-ből. Jelenleg 55 elítélt van teljesen elzárva a szabadulás lehetőségétől. 

borton_magyarnemzet_1.jpg

tovább
süti beállítások módosítása