Helsinki Figyelő

A reformkor idején még számos diszkriminatív intézkedés sújtotta a zsidó vallásúakat. Különadót, ún. „türelmi adót” fizettek, megyei állást nem kaphattak, városokban nem lehet házuk, vallásukat nem ismerték el. Az európai, elsősorban a brit példák nyomán az 1830-as években vetődik fel a magyar politikai osztályban az akkoriban negyedmilliós hazai zsidóság emancipációja és polgári jogaik elismerése. A felsőtáblán az ifjú Eötvös József báró (1813–1871) volt az egyenjogúsítás legfelkészültebb és leglelkesebb támogatója. Eszméi elfogadására, a zsidók törvény előtti egyenlőségének kimondására 27 évet kellett várni.

0331_eotvos_jozsef_1.jpg

tovább

Nem igaz az, hogy a Magyar Helsinki Bizottság azért kapna támogatást a Soros György személyéhez köthető szervezetektől, hogy cserébe Magyarországot, a Fideszt, illetve a magyar kormányt lejárassa. Ahogyan az sem igaz, hogy jogvédőként a nemzetközi spekuláns pénztőke politikai megrendelését teljesítenénk, és meghamisítottuk volna a 2014-es menekültügyi statisztikákat. Vagyis egyesületünk sem nem fizetett ügynök, sem nem zsoldos. Jogerős bírósági ítéletek mondják ki, hogy ezek az állítások hamisak. Mindezekért a hazugságokért a Fidesznek már kétszer kellett bocsánatot kérnie egyesületünktől. A kormányerő azonban nem hajlandó tanulni, az ilyesfajta otromba és abszurd koholmányokra egyenesen politikát épít. Ezért kénytelen a Helsinki Bizottság továbbpereskedni a hatalom birtokosaival. „Nem fogjuk be pörös szánkat.”

hazugsag5.jpg

tovább

57 éve hirdette ki ítéletét az amerikai szövetségi Legfelsőbb Bíróság egy szovjet kém, Rudolf Ivanovics Abel ügyében. Őt egy nagyszerű, a jogállam iránt elkötelezett ügyvéd, bizonyos James B. Donovan (1916–1970) képviselte. Ő látható mai képünkön. Azóta, hogy a függetlenségi háború idején John Adams – a későbbi elnök – védte az 1774-es bostoni mészárlásban bűnös angol katonákat, tán egyetlen amerikai védőügyvédnek sem jutott Donovanénél gyűlöltebb védenc.

0328_donovan_1.jpg

tovább

„Tudjisten hány esztendeig fog tartani, míg az ország valamennyire is össze tudja szedni magát (ha ugyan egyáltalán tudja). Pedig én is szeretnék hazamenni, de végleg” – írta Bartók Béla (1881–1945) haza egyik levelében 1945 júliusában. Ő soha már nem jutott haza, 1945 szeptemberében egy New York-i kórházban halt meg; hamvai 43 évvel később jutottak el Budapestre.

0325_bartok_1.jpg

tovább

A jogállami szabályozás elemi követelménye, hogy maguk a normák megismerhetőkké váljanak, ne rejtsék el őket a polgárok elől. A cenzúra nyilvánvalóan csak különleges helyzetekben indokolható, de a publikálás, a véleménynyilvánítás előzetes vagy utólagos kontrollját lehetővé tevő normák eltitkolása eleve megakadályozzák a jogkövetést, illetve a hatalom bújócskázása módot biztosít az önkényeskedésre.

0324_index.jpg

tovább

Soros Györgynek tegnap adta át a Düsseldorfi Szimfonikusok emberi jogi díját a zenekar első karmestere, Fischer Ádám. Ez alkalomból idézzük a laudációt. Gratulálunk a díjazottnak. És gratulálunk a düsseldorfiaknak is bátor és jó választásukhoz. Soros az elismeréssel járó pénzjutalomról lemondott a berettyóújfalui, szegény gyerekeket felkaroló Igazgyöngy Alapítvány javára.

fischer_tonhalle.jpg Fotó: Susanne Diesner

tovább

Eötvös Károly (1842–1916) ügyvéd azt a megbízást kapta 1882-ben, hogy védje azokat a zsidó vádlottakat, akiket azzal vádoltak meg hamisan, hogy „rituálisan meggyilkolták” a tiszaeszlári Solymosi Esztert, majd a holttestet el akarták tüntetni. A védő húsz évvel később publikálta egyedülálló jogi memoárját, amely televan ma is időszerű társadalom-lélektani megfigyeléseivel.

0323_eotvos_karoly_1.jpg

tovább
süti beállítások módosítása