Helsinki Figyelő

Delejes hatása van egy senki által nyilvánosan fel nem vállalt, névtelen blogocskának a kormánypárti sajtóra: nincsen olyan posztja, legyen az bármennyire is paranoid fércmű, amelyet át ne venne azonnal a kormánymédia és országos jelentőségűre fel ne fújna a fideszes sajtópropaganda. A blog mostani „szenzációs leleplezése” arról szól, hogy a civil jogvédők megfordulnak egyetemeken is, sőt, vannak közöttük oktatók is. Ki hitte volna? Úgy gondoltuk, ha már ennyire nem megy, magunk segítjük a tényfeltárást. Meg lehet kapaszkodni a tűzfalon túl: a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke rendszeresen adott elő a Fidesz pártalapítványának rendezvényein. 

bizonyos_szint_1.jpg

Van valami szánalmas és egyszerre hízelgő abban, ahogy a kormánypárti sajtó jelentős erőket mozgósít egy maroknyi kis létszámú civilszervezet lejáratása érdekében. Ennek egyik bevett módszere, hogy a Tűzfalcsoport nevű valamicsodán megjelenik egy nyilvánosan könnyűszerrel hozzáférhető információkból összehányt írás a civilek ármányos beszivárgásáról különböző intézményekbe, majd ezt a kormánypárti médiahadsereg különböző alakulatai átveszik és szenzációs leleplezésként tálalják. A Tűzfalcsoport „cikkeit” nem jegyzi senki, azok a magyar történelem legsötétebb korszakainak feljelentési gyakorlatát idéző módon névtelenek. És bár a Fidesz retorikájában erősen túltengenek a „férfiasságra”, egyenességre való utalások, a kormánypárti politikusok mégis előszeretettel hivatkoznak a civilekkel szembeni fellépés indokaként ezekre a névtelenség biztonságából firkálgatott összeesküvés-elméletekre.

A gyávaságról

Ennek persze vannak tagadhatatlan előnyei a szimpla hazugságokkal szemben, amelyek bíróságon peresíthetők – Amikor ugyanis teljesen hétköznapi, a nyilvánosság számára kommunikált tevékenységekről kiabálja a kormánybarát sajtó hangszóróján keresztül országos erejűre hangosítva a névtelen szerző egy impresszumot sem tartalmazó felületen, hogy azok diverzánsok erőfeszítései a rendszer megdöntésére (ismerős, ugye?), akkor lényegesen kisebb a bírósági eljárás és az azzal járó anyagi következmények kockázata.

A módszernek szép példája a Tűzfalcsoport szenzációs „leleplező” sorozatának legújabb darabja arról, hogy miként hálózza be a tudományos és akadémiai életet másokkal együtt a Magyar Helsinki Bizottság. Ennek szemléltetésére a cikk felsorol néhány olyan tudományos eseményt, amelyen munkatársaink részt vettek és öt, az egyesületünkhöz „köthető” egyetemi oktatót. 

A koncepciózus felszínességről 

Az öt megnevezett oktató közül Kiss Valériát pusztán annyi kapcsolja a Helsinki Bizottsághoz, hogy három évvel ezelőtt előadó volt egy olyan bíróképzésen, amelyen az egyik munkatársunk is szerepelt. (Nem lehet kizárni, persze, hogy a kávészünetben még néhány szót is váltottak, vagy az ebéd alatt egymás mellett ültek, de ezt nem tudhatjuk biztosan.) Tóth Balázs valóban a kollégánk, de 2012 óta nem tanít a miskolci egyetemen, Pozsár-Szentmiklósy Zoltán viszont tényleg az ELTE Alkotmányjogi Tanszékének adjunktusa, ám már közel öt éve nem dolgozik nálunk. És bár Kirs Eszter szerepel még a miskolci egyetem honlapján, Novoszádek Nóra pedig az ELTE jogi karáén, valójában már egyikük sem tanít ezeken az egyetemeken. De mindez mindegy is, hiszen a cél nyilvánvalóan nem a tájékoztatás, hanem az, hogy a (fél)információk egymás mellé dobálásának eredményeként kialakulhasson az arra fogékony olvasóban a paranoid benyomás, hogy mindenhol ott vagyunk.

Mondjuk, Oroszországban speciel nem. A blogban és a Magyar Időknek arra támaszkodó cikkében leleplezésként prezentált információk nagyjáról tudjuk, honnan származnak (nem elhanyagolható részben tőlünk, a honlapunkról), de azt nem igen értjük, mi lehetett az alapja annak a hajmeresztő állításnak, amely szerint hálózatot működtetünk oroszországi jogi karokon. Oroszországban köztudomásúan működik egy – másfajta – hálózat, amelynek fejével jó viszonyt ápol egy befolyásos magyar, de ő a Kossuth térre jár dolgozni, nem a Helsinki Bizottság irodájába. Szóval az orosz szálat másfelé javasolt keresni. (Megjegyezzük: kifejezetten mulatságos, ahogy az egyfelől lelkesen posztkommunistázó cikk másfelől óvó féltéssel ír a „liberális össztűz” alatt álló Oroszországról, amelyet egy volt KGB-ügynök vezet, és amelytől a kommunista korszak iránti nosztalgia, nos, nem áll igazán távol.) 

Az egyetemi autonómiáról

Egy normális demokráciában persze igazából teljesen megszokott, hogy az egyetemeken különböző világnézetű oktatók tartanak órákat, illetve töltenek be különböző pozíciókat. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán belül működő Politikatudományi Intézet oktatói között például ugyanúgy megtaláljuk Mráz Ágoston Sámuelt és Navracsics Tibort, mint Bihari Mihályt (Lánczi András pedig egyenesen egy egész egyetemet kapott).

Az Alaptörvény X. cikke a következőket rögzíti:

(1) Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát.

(2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.

Vagyis mindaddig, amíg egy egyetem a törvényeknek megfelelően működik, semmi köze nincs ahhoz sem az államnak, sem a kormányétól eltérő véleményektől hideglelést kapó bértollnokoknak, hogy az egyetem milyen világnézetű oktatókat alkalmaz. Ahhoz, hogy az egyetemen kívül bárki más beleszólhasson a törvényi követelményeknek megfelelő képesítésű oktatók olyan munkájába, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia által akkreditált képzések keretében végeznek, az akadémiai szabadságot törölni kell az Alaptörvényből. A gyakorlatban már körvonalazódik egy ilyen irány: a CEU lassan kiszorul az országból, az Akadémia függetlensége szintén össztűz alatt, de azért van még mit tenni.

Amire büszkék vagyunk – munkatársaink oktatási tevékenységéről

Addig viszont mi a magunk részéről büszkék maradunk a tudományos és oktatási tevékenységet végző kollégáinkra. Több munkatársunk rendelkezik PhD-fokozattal, egyikünk éppen habilitál. Kollégáink némelyikének külföldi egyetemről is van diplomája, és nem csak itthon, hanem külföldön is tanít.

Ennek fényében némi rosszallással észleltük, hogy a Tűzfalcsoport és a Magyar Idők slampos újságírói csak a töredékét találták meg azoknak a hazai oktatási, felsőoktatási intézményeknek, amelyek munkájában kollégáink előadóként vagy oktatóként részt vettek. Ezért úgy döntöttünk, segítséget nyújtunk a leleplező cikk – egyébként is beígért – második részének megírásához. Hogy egy kicsit mégis dolgozzanak a fizetésükért a derék propagandisták, nem közlünk minden adatot, csak azokat a hazai intézményeket soroljuk fel, ahol jelenlegi kollégáink tartottak képzéseket, előadásokat – akár ingyen, akár egyetemi oktatói díjazásért (előre is elnézést, ha valamelyik intézményt kifelejtenénk):

  • Budapesti Corvinus Egyetem
  • Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási, Továbbképzési és Rehabilitációs Központja
  • CEU
  • Debreceni Egyetem
  • Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara
  • Nemzeti Közszolgálati Egyetem
  • Nemzetközi Rendészeti Akadémia (ILEA)
  • Pécsi Tudományegyetem
  • Semmelweis Egyetem
  • Szegedi Tudományegyetem 

És még ennél is tovább megyünk a fáradhatatlan oknyomozó munka előmozdításában, amikor egy új területre is felhívjuk a kormánypárti sajtómunkások figyelmét: az emberi jogi napi programokra. A Tűzfalcsoport és a Magyar Idők elhűlve számol be arról, hogy 13 (!) évvel ezelőtt, 2005. december 10-én a Helsinki Bizottság a TASZ-szal és a NEKI-vel közösen emberi jogi fesztivált szervezett, amelyen részt vett Nagy Boldizsár egyetemi tanár és Avarkeszi Dezső „akkori” országgyűlési képviselő. 

És végül: hogyan szivárogtunk be a Fidesz pártalapítványának rendezvényeire is 

Nos, mindenki kapaszkodjon meg: a Polgári Magyarországért Alapítvány emberi jogi napi rendezvényeinek ugyanis nemhogy 2005-ben, hanem 2010 és 2014 között egyenesen rendszeres résztvevője volt Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke. 2011-ben például – mások mellett – Gulyás Gergellyel, a Fidesz akkori frakcióvezető-helyettesével és Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárral szerepelt egy kerekasztalbeszélgetésben, 2012-ben felkért előadóként pedig a 2006-os őszi eseményekről beszélt. De felszólalhatott 2013-ban és 2014-ben is a Balog Zoltán kuratóriumi elnöklése idején szervezett alapítványi rendezvényeken. 2010-ben és 2011-ben ráadásul rajta kívül Dénes Balázs, a TASZ akkori elnöke is előadást tartott, a jelenleg az Atlaszto.hu-t irányító Bodoky Tamás pedig a 2011-es kerekasztalbeszélgetésben vett részt. 

Ha ehhez hozzávesszük azt a közismert tényt, hogy Lázár   a Helsinki Bizottság fogdamegfigyelő programjának munkatársaként Soros-ösztöndíjat kapott, nyilvánvaló, hogy a Tűzfalcsoportnak meg kell vizsgálnia, miként szivárgott be ez a világösszeesküvés a Fidesz legfelső vezetésébe és pártalapítványába is. 

Jó munkát kívánunk!

Kádár András Kristóf–Tóth Balázs

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr4814393560