Helsinki Figyelő

A kormány új közigazgatási bíróságok felállítására készül. Szakmai indokai nincsenek az új bírósági rendszer létrehozásának. Az új bíróságokról szóló, a magyar jogállamiság szempontjából is kiemelt jelentőségű fordulatot zárt ajtók mögött készítik elő. Sem a jogászi szakma, sem a közvélemény nem értesülhet a részletekről. Pedig a tét nagy. A szervezeti változtatások megnyitják az utat a bíróságok munkájába való politikai beavatkozáshoz az adózással, közbeszerzéssel vagy választásokkal kapcsolatos perekben. Ha a kormány terve megvalósul, a magyar jogállammal szembeni lopakodó puccs végleg diadalmaskodik.

fekek_es_ellensulyok.jpg

A közigazgatási bíráskodás az igazságszolgáltatás nagy jelentőségű szakterülete. A közigazgatási kérdésekre szakosodott bírók például adóügyeket, közbeszerzéseket és kormányzati megrendeléseket vizsgálnak felül, olykor milliárdnyi közpénzek sorsáról döntenek. Bizonyos országokban a közigazgatási bíróságok a demokrácia működése felett is felügyeletet gyakorolnak: választási vitákban, közadatperekben és más nagy horderejű kérdésekben döntenek. 

A magyar kormány öles léptekkel halad afelé, hogy 2020. január elsejétől munkához lássanak az új közigazgatási bíróságok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármiféle szakmai, államszervezeti magyarázatát adta volna annak, mi szükség van a jelenlegi bírósági rendszert megkettőző szervezeti változtatásra. Sokan – köztük a Magyar Helsinki Bizottság is – attól tartanak, hogy a „reform” valódi célja az, hogy a kormány hozzá lojális bírókat nevezhessen ki, valamint az, hogy lebontsa a hatalom ellenőrzésének egyik utolsó valódi bástyájaként még megmaradt bíróságok függetlenségét. Idén júniusban a Magyar Helsinki Bizottság már megfogalmazta a kormány terveivel kapcsolatos, független szakemberek segítségével összeállított aggodalmait.

A Miniszterelnöki Hivatal nemrég tette közzé összefoglalóját az önálló közigazgatási bíróságok létrehozásának szükségességéről. Ebben az írásban be szeretnénk mutatni a mi álláspontunkat, és egyben rávilágítani a kormányzati érvelés pontatlanságaira, csúsztatásaira és egyes esetekben hazugságaira is. 

Szakmailag nem indokolt létrehozni új közigazgatási bírósági rendszer. A kormánynak sincsenek erős szakmai érvei a változtatás mellett. 

A kormány nem állt elő meggyőző érvekkel a közigazgatási bíróságok létrehozásának szükségességéről. Lényegében három dologgal indokolja a változtatást:

(1) Magyarországon korábban is működtek önálló közigazgatási bíróságok;

(2) a mostani közigazgatási bíráskodás színvonala alacsony; és

(3) a közigazgatási bíróságok „önállósága” (szervezeti leválasztása) garantálja a bíráskodás minőségének javulását. 

(1) Trócsányi László igazságügyi miniszter és mások szerint azért fontosak az önálló közigazgatási bíróságok, mert azokat a magyar jogállamot leromboló kommunisták szüntették meg, a kormánynak pedig kötelessége helyreállítani a jogállami folytonosságot. Bár ez az érv politikailag jól hangzik, nem valós. Az államszervezet számos területén nem állították vissza az 1940-es évek előtti állapotokat. A múltra való hivatkozás önmagában nem elég ok a változtatásra. 

Amikor a reformról az első hírek napvilágot láttak, 2016-ban az Országos Bírói Hivatal (OBH) élesen bírálta a kormány terveit. Akkor az OBH is feltette ugyanezt a kérdést: a formai hasonlóságon túl vajon mi szükség „visszaállítani” a régi rendszert, és mi a szakmai indoka az igazságszolgáltatás rendszere drasztikus átalakításának? A mai napig nem hallottunk erre választ a kormánytól.

(2) Valójában a komoly és speciális problémák nem merültek fel a közigazgatási ügyekkel jelenleg foglalkozó bíróságok munkájával kapcsolatban. A tagállamok igazságszolgáltatási rendszeréről szóló Európa tanácsi 2018-as jelentés szerint a magyar bíróságok hatékonyak, más európai bíróságokkal összehasonlítva gyorsan hoznak döntéseket közigazgatási ügyekben mind első-, mind másod-, mind legfelső fokon. Emellett a jelenlegi bírósági rendszer lehetőséget ad a főbb közigazgatási döntések tisztességes felülvizsgálatára is. A kormány ehhez képest nem hozott fel semmilyen kézzelfogható adatot arra, hogy miért is kellene a jelenlegi rendszert teljesen újrafogalmazni. Az OBH az idézett jelentését azzal zárta, hogy a „közigazgatási bíráskodás felállítására tehát nincsen szükség, legfeljebb annak továbbfejlesztése kerülhet szóba”. 

(3) A kormány azzal érvel, hogy az új bíróságok jobban fognak működni, mert speciális tudásuk lesz. Ez nem igaz. Merthogy a bíróságoknak jelenleg is megvannak a különleges eljárásai és munkacsoportjai a közigazgatási ügyek elemzésére és a speciális helyzetekre adott válaszokra. A közigazgatási ügyekben eljáró bírák az elmúlt évtizedekben jelentős tapasztalatot és tudást halmoztak fel. A bíróságok tehát most is fel vannak készülve arra, hogy az állampolgároknak igazságot szolgáltassanak. Többen attól tartanak, hogy a kormány manőverének következményeként a korábban a közszférában dolgozók lépnek majd be az igazságszolgáltatásba, amint a külön közigazgatási bíróságok felállnak. Ez aligha megy majd zökkenők nélkül. Mert bírónak lenni alapvetően más hozzáállást igényel, mint közszolgának lenni. Míg a bíró esetében a függetlenség a kulcskérdés, addig egy kormánytisztviselő esetében a kormány iránti lojalitás az elvárás. Ha sok korábbi köztisztviselő kerülne az újonnan létrehozott bíróságokhoz, egészségtelen kormánybarát attitűd ütheti fel a fejét, és veszélybe kerülhet a közigazgatási döntések valódi, tényleges felügyelete. 

A kormány érvelése ravaszul arra is utal, hogy jelenleg nincs lehetőség az önkormányzati rendeletek törvényességének vizsgálatára. Ez nem igaz: az Alkotmánybíróság már 1990-ben döntést hozott arról, hogy minden közigazgatási döntéssel szemben legyen jogorvoslat. A rendszerváltás első évben hozott döntés és az Alkotmánybíróság későbbi gyakorlata biztosíték volt arra, hogy a jogalkotás felett teljes legyen a bírói ellenőrzés. Ezért sincs szükség az önálló közigazgatási bíróságok létrehozására, hiszen a rendszer már működik. 

Zárt ajtók mögött hozott döntések, a kormány megsérti az információhoz jutás szabadságát. 

További lényeges probléma, hogy a jogszabálytervezetekről nincs nyilvános konzultáció. Legutóbb is mindössze öt napot biztosított a tárca az új rendszert létrehívó törvénytervezetek véleményezésére. Az igazságügyi miniszter szerint az új szabályozás koncepcióját a kormány fogadta el, amelyet jogász egy bírósági vezetőkből és „a magyar jogtudomány elismert képviselői, köztük professzorok és a jogi karok vezetőiből” álló „munkabizottság” készített elő. A Magyar Helsinki Bizottság közérdekű adatigénylést adott be, hogy megismerhesse a tanácskozások résztvevőinek személyét és az előkészítő munka tartalmát. A kormány azonban nem adta ki az adatokat. Ráadásul az egyik egyetemen az Igazságügyi Minisztérium által rendezett tudományos konferencián való részvételt a Magyar Helsinki Bizottság számára minden magyarázat nélkül megtagadták. 

Az igazságszolgáltatás ezen fontos területének újjászervezése alapos indoklást, komoly előkészítést és széleskörű nyilvános konzultációt igényel. A kormány ezek mindegyikével adós maradt. Ezzel szemben feltűnő aktivitást mutat a független intézmények és a sajtó elfoglalásában, valamint a függetlenségük megőrzéséért nyilvánosan is konfrontáló bírók elleni megtorlásban. Mindezek nem csak baljós előjelek, hanem a magyar jogállamot és a bíráskodás függetlenségét közvetlenül is fenyegető veszélyek.

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr5114356347