Helsinki Figyelő

A közel 30 éve elfogadott gyülekezési törvényt felváltó új szabályozással kapcsolatban több felháborodott cikk és különböző irányú szakmai kritika is napvilágot látott. Fontosnak tartjuk ezért, hogy a Helsinki Bizottság álláspontját is megosszuk ebben a kérdésben. Már csak azért is, mert a 2006-os események után két kollégánk – sokunk kutatómunkáját feldolgozva – nemzetközi összehasonlító tanulmányt is publikált a témában, és az elmúlt egy évtized során számos gyülekezési jogi perben is vállaltunk képviseletet. Az új törvény álláspontunk szerint sok, általunk korábban is felvetett problémára megoldást ad. Persze a szabályozás nem hibátlan, sőt, vannak kifejezetten aggályos pontjai, mégis összességében szerintünk a gyülekezési jog védelme a szabályozás szintjén nem romlott.

 

Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy – amint azt az Erdogan-tüntetés megtiltása előrevetíti – a rendőrség egyes új jogintézményeket a gyülekezési jog szűkítésére igyekezzen felhasználni, ezért különösen fontossá válik a hatósági jogalkalmazás fölött kontrollt gyakorló bíróságok tevékenysége és függetlensége. Érdemes tisztázni, valójában milyen szabályozás lépett hatályba, mennyi az igazság az elsősorban az ellenzéki közvéleményt felháborító híradásokban: van mitől tartani, vagy felesleges a pánik? Lássuk a leggyakoribb kéréseket!

Ha két ember beszélget Orbán Viktorról a buszmegállóban, akkor azt már be kéne jelenteni? 

Az egyik legtöbbet említett példa az új törvény kapcsán talán az, hogy két ember is gyülekezhet, a gyülekezéseket pedig be kell jelenteni, ergo a buszmegállóban a miniszterelnökről szóló beszélgetést is. Ez az állítás több okból nem áll meg:

1) Eddig semmi nem határozta meg, hogy hány ember kell egy gyülekezéshez, ugyanis a gyülekezésnek nem volt törvényben meghatározott fogalma. Ezért a korábbi törvény sem zárta ki azt, hogy két ember nyilvános politikai kommunikációját gyülekezésnek tekintse a rendőrség. Most annyi változott, hogy lett fogalma a gyülekezésnek. Ez inkább a jogbiztonságot tűnik szolgálni – hiszen jobb, ha egy fogalomnak van egy definíciója, mint ha nincs.

2) Mégis „a buszmegállós beszélgetésre” akkor vajon vonatkozik-e a törvény? Ehhez érdemes szó szerint idézni az abban olvasható definíciót: „gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel”. Vagyis a buszmegállós beszélgetést nem kell bejelenteni, mert az nem nyilvános összejövetel, hanem egy magánbeszélgetés, és aki összefut a barátjával a megállóban, az nem azért ment oda, hogy közügyben véleményt nyilvánítson, hanem azért, hogy elmenjen A-ból B-be. Bármilyen kommunikáció akkor tekinthető csak gyülekezésnek, ha valamilyen, közügyre vonatkozó véleményt akar közölni a külvilággal, és legalább két ember részvételével (nem pedig két ember között) történik. Egy privát, tehát nem a nyilvánosságnak szóló beszélgetés így nem lesz gyűlés.

3) Kérdés lehet persze, hogy jó-e a definíció. E körben fontos tudni, hogy a gyülekezési törvény elsősorban a gyülekezők jogait védi. Aki gyülekezik, annak nem kell közterület-használati díjat fizetnie, nem kell engedélyt kérnie, annak a gyülekezését a rendőrség is köteles biztosítani és azt az esetleges megzavarókkal szemben megvédeni. Ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor jó vagy rossz, hogy már két ember is gyülekezik? Ha ugyanis például csak 10 ember közös véleménynyilvánítása lenne gyülekezés, akkor a felsorolt védelem a 2–9 személy részvételével megtartott gyűlést nem illetné meg. 

Tényleg több okból tilthat-e be előre a rendőrség egy gyülekezést, mint eddig tehette?

Igen, de ez alapesetben nem feltétlenül baj, hiszen tipikusan olyan esetekre terjed ki az előzetes tiltás lehetősége, amelyeknékl a régi törvény kötelezően feloszlatni rendelte az egyébként tudomásul vett gyülekezést. Ez érthetetlennek tűnik, pedig így volt.

Betiltani a korábbi szabályozás alapján csak két esetben lehetett egy gyülekezést (bíróságok vagy népképviseleti szervek működésének súlyos zavarása, valamint közlekedés ellehetetlenítése), egyébként pedig minden más esetben tudomásul kellett vennie a rendőrségnek. Viszont ha a megtartott gyülekezés bűncselekményt valósított meg, vagy mások jogainak aránytalan sérelmével járt, akkor azt fel kellett oszlatni. Ha a rendőrség előre valószínűsítette, hogy egy gyülekezést annak megkezdése után fel kell majd oszlatni, legfeljebb annyit tehetett, hogy erre felhívta a szervező figyelmét, majd kivárta, amíg bekövetkezik a rendezvény feloszlatásának oka, és akkor lépett. A koncepcionális változás lényege az, hogy az új törvény a tiltási és az oszlatási okokat összhangba hozta. Ezt már a helsinkis szerzők is javasolták 10 éve. Miért?

Gondoljunk bele, ha a 2006-os események idején valaki bejelentette volna, hogy el akarja foglalni a tévészékházat, akkor ezt tudomásul kellett volna venni, hiszen tiltási ok nem volt. Vagy a Pride felvonulások erőszakos megzavarására készülő szélsőségesek demonstrációi esetén is így kellett volna eljárnia a rendőrségnek (hiszen sem a közlekedésre hivatkozva, sem pedig a törvényben szereplő másik okból nem lehetett ezeket megtiltani), noha előre lehetett tudni, hogy ezeket az ellentüntetéseket a biztoshoz közelítő valószínűséggel oszlatni kell majd. Márpedig ez nyilvánvalóan sokkal kockázatosabb – nem csak a rendőröknek, hanem a gyülekezési jogukat gyakorló Pride-résztvevők számára is –, mint ha már meg sem kezdődhettek volna. Vagy ha „Adj gázt!” címmel jelentett be valaki gyülekezést egy zsinagóga előtt a holokauszt emléknapján, akkor azt tudomásul kellett venni. A példák sora folytatható. Az szerintünk rendben van elvi szinten, hogy a rendőrségnek nem kell azt tudomásul venni, amit utóbb kötelező oszlatni.

Persze nem vitatjuk, hogy ezzel bizonytalan jogfogalom került a jogrendszerbe és így a joggyakorlat is bizonytalanabb lehet. Sőt, osztjuk a közigazgatási bíráskodás bevezetésével kapcsolatos félelmeket. Ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy az új szabályozás ezen része elvi alapon nem kifogásolható. Ugyanis önkényes jogalkalmazásra minden jogszabály esetében van lehetőség, és ha valaki attól tart, hogy kézivezérlésű bíróságok jönnek majd létre, akkor azzal is számolnia kell, hogy az ilyen bíróságok bármilyen törvény alapján politikai elvárások szerint fognak ítélkezni. 

És mi a helyzet a DK Erdogan elleni tüntetésének betiltásával, az nem az új törvény hibája?

Szerintünk nem. Egyrészt azért nem, mert hasonló okból korábban is megakadályoztak gyülekezéseket – szerintünk jogellenesen –, másrészt azért nem, mert az Erdogan elleni tüntetés betiltása nem tűnik jogszerűnek az új törvény alapján sem.

Emlékezetes, hogy a Helsinki Bizottság már öt évvel ezelőtt támadta azt a gyakorlatot, amely alapján a rendőrség „műveleti területté” nyilvánítással lehetetlenített el gyülekezéseket. Ennek a megoldásnak a lényege az volt, hogy miután a rendőrség egy adott területről kimondta, hogy az – például egy államfő látogatása miatt – műveleti területnek minősül, a kérdéses terület elveszítette „közterület” jellegét, így – a rendőrség jogértelmezése szerint – ott már gyülekezést sem lehetett tartani.

Első körben sikerrel kifogásoltuk ezt az értelmezést. 2015-ben ezért a BRFK egy új megoldással igyekezett elérni, hogy magas rangú politikus (Angela Merkel) látogatása kapcsán ne lehessen demonstrálni – sikerrel, mert ebben az esetben már elvesztettük a pert. Ez az ügy jelenleg a strasbourgi bíróság döntésére vár. Sőt, a Putyin ellen tiltakozókat nemcsak ellehetetlenítették, hanem még meg is bírságolták 2017-ben. Vagyis a korábbi törvény hatálya idején is születtek tiltások műveleti területté nyilvánításra és védett személlyel kapcsolatos közérdekre hivatkozva, ráadásul mivel ezeket elsődlegesen más jogszabályok alapján hozták, a velük szembeni jogorvoslati eljárással kapcsolatban is több volt a bizonytalanság.

Másfelől viszont a DK-nak az Erdogan elleni tüntetését megtiltó határozat az új törvény alapján sincs jogi alapja, mivel nehezen tartható indokolást tartalmaz. Az már a Helsinki Bizottság fent hivatkozott 2013-as ügyében eldőlt, hogy a személy- és létesítménybiztosítási intézkedés (ez a jogi szakkifejezés a „műveleti területre”) önmagában nem indokolja egy gyülekezés tiltását. Kérdés, hogy az Akadémia parkolójába bejelentett, összesen 100 fő részvételével megtartani kívánt, színpadot nem igénylő tüntetés megtartása milyen nemzetközi kötelezettség teljesítését akadályozná. Ugyanis erre az indokra hivatkozik lényegében a határozat, mint az új gyülekezési törvény által bevezetett tiltási okra. Olyan kötelezettséget természetesen nem vállalt Magyarország, hogy a magyar emberek nem fognak tiltakozni egy több tízezer ember politikai alapon történő bebörtönzéséért felelős államfővel szemben, ha idelátogat. Az érintett védelmét természetesen biztosítani kell, de ehhez elegendő lenne az új törvény egy másik szabályát alkalmazni, amely szerint fokozott ellenőrzés keretében egy gyülekezéshez kapcsolódóan ellenőrzési pontok állíthatók fel, és területre belépők átvizsgálhatóak. 100 ember esetén ez nem tűnik nagy tehernek, akkor pláne nem, ha figyelembe vesszük, hogy több tízezer ember élete nehezül el vagy bénul meg az Erdogan látogatása kapcsán tervezett lezárások miatt. Ha le lehet zárni a fél fővárost egy ilyen politikus látogatása érdekében, akkor át is lehet vizsgálni 100 tüntetőt, hogy ők – ezt a kisebb fokú korlátozást elviselve – gyakorolni tudják az alkotmányos jogukat.

Tényleg nem lehet az új törvény alapján politikus háza előtt tüntetni, és ha így van, akkor az súlyos baj-e?

A kérdés megválaszolásához megint indokolt először a jogszabály szövegét felidézni, amely úgy szól, hogy akkor tiltható meg egy gyűlés, ha az mások családi élethez való jogának szükségtelen és aránytalan mértékű sérelmével jár.

Ismét hangsúlyozzuk, hogy a korábbi szabályozás alapján az ilyen gyülekezés is feloszlatható volt, most annyi változik, hogy ezen az alapon a hatóság előre megtilthatja a gyűlést, amivel szemben 3 napon belül lefolytatható bírósági kontroll áll rendelkezésre.

És hogy baj-e, hogy ilyen korlátozás létezik?

Noha sokaknak a „szükségtelen és aránytalan” korlátozás himihumi fogalomnak tűnhet, az a helyzet, hogy ez minden alapjog-korlátozás tesztje 1990 óta, ezt alkalmazzák a bíróságok és az Alkotmánybíróság is. Akinek ez ellen elvi kifogása van, annak az alapjogvédelem 28 éve kialakult rendjével van baja.

Másrészt a szabályozásból még az sem következik szükségszerűen, hogy a miniszterelnök háza előtt nem lehet tüntetni, hiszen a szükségtelen és aránytalan korlátozás megvalósulása attól függ például, hogy hány ember, milyen tartalommal, mennyi ideig, milyen hangosítással és pontosan hol tiltakozik. Azt pedig nem tartjuk ördögtől valónak, hogy valamilyen korlátja legyen egy magánlakás elé bejelentett gyülekezésnek, még ha ez történetesen a miniszterelnöké, akkor is.

Aki ezzel nem ért egyet, gondoljon bele abba, hogy gyülekezni közügyben lehet. Közügy egy újságíró cikke vagy egy jogvédő szervezet megszólalása is, így gyülekezés keretében az ezekkel kapcsolatos véleményt, tiltakozást is ki lehet fejezni. Szerintünk helyes, hogy a törvény elvi lehetőségként biztosítja annak megtiltását, hogy pl. felheccelt vagy egyszerűen lefizetett tömegek a kormánynak nem tetsző véleményeket megfogalmazó újságíró, vagy aktivista háza előtt huzamosabb időre sátrat verjenek, és napi 24 órában tiltakozzanak, akár hangosítással is. Ad absurdum a politikusok sem kötelesek mindent eltűrni, a családjuk és a szomszédjaik meg pláne nem.

Mi a jó ezeken kívül a törvényben?

Teljesen indokoltnak tűnik továbbá a spontán és a gyors gyülekezések fogalmának meghatározása, a versengő (vagyis az egy időben egy helyre bejelentett) gyülekezések esetén követendő eljárás leírása, ahogy például a szervező fogalmának definiálása is. De hasznos a gyűlések vezetője, rendezője és szervezője felelősségének pontos meghatározása is. Az is rendben van, hogy nem lehet örökre előre bejelenteni gyülekezést, ezzel akár száz évre „lefoglalni” közterületet.

És mi az, amit ellenzünk az új szabályokkal kapcsolatban?

Több lényeges kifogásunk van.

1) A közlekedés rendjének sérelmét eleve tiltási okként határozza meg a törvény. Az előző gyülekezési törvény eredetileg a közlekedés rendjének aránytalan sérelme esetén tette lehetővé a rendezvények megtiltását, de ez sok problémát okozott a gyakorlatban. Ezért az európai uniós csatlakozással összefüggésben úgy módosították a törvényt, hogy csak azokat a gyülekezéseket lehetett megtiltani, amelyek ellehetetlenítették a közlekedést. Abból, hogy a régi megfogalmazás most visszakerült a törvénybe, még nagyon sok probléma akadhat, ez a szövegezés melegágya lehet a visszaélésszerű jogalkalmazásnak. Főleg úgy, hogy a mostani szöveg szerint még csak aránytalan sérelem sem kell a tiltáshoz – elég, ha a gyűlés a közlekedés rendjének bármilyen sérelmével jár. Ez gyakorlatilag minden olyan gyülekezésre igaz, amely közutat érint.

2) Nem helyes a gyülekezések nem erőszakos megzavarását, akadályozását büntetőjogilag üldözni, de az új törvénnyel bevezetett Btk.-módosítás ezt teszi. Az ellentüntetés, az egyet nem értés erőszakmentes kifejezése alkotmányosan nem büntethető, különösen akkor nem, ha a törvény szerint a gyűlést súlyosan megzavaró résztvevő a rendező felhívására egyébként is köteles elhagyni a helyszínt, és ehhez akár a rendőrség is segítséget nyújt.

3) A közterület fogalmának megváltoztatása miatt nem állami tulajdonú területen akkor sem lehet gyülekezni, ha az a közforgalom számára nyitva áll. Ez korábban nem így volt, mert közterületnek minősült minden olyan terület, ami bárki által elérhető, függetlenül attól, hogy ki volt a tulajdonosa. Az új szabályozás alapján azonban egy multicég parkolójában, a MÁV tulajdonában álló területen vagy éppen egy oligarcha tulajdonában álló cég parkolójában sem lehet tüntetni akkor, ha a multicég tömegesen mérgez termékeivel, a MÁV összeomlik vagy az oligarcha cégéről kiderül, hogy lopja a közpénzt. Ez szerintünk nincs rendben. Ha egy hely a közforgalom számára nyitva áll, akkor ott nem indokolt eleve kizárni a gyülekezések tartását.

Összességében azt mondhatjuk, hogy azon rendelkezései miatt szerintünk éppenséggel jobb lett a törvény, amelyekkel kapcsolatban sok kritikát olvastunk, azok viszont sokat rontottak rajta, amelyekről talán kevesebb szó esett eddig.

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr8714289055