Helsinki Figyelő

A héten a második címlapos cikkében foglalkozik a Magyar Helsinki Bizottsággal az Origo. Immár másodszor közöl hazug állítást rólunk. A nemi erőszakkal gyanúsított afgán férfi azért tartózkodott Magyarországon, mert őt a menekültügyi hatóság oltalmazottként ismerte el – mégpedig egy olyan eljárásban, amelyben jogi segítséget vagy képviseletet a Magyar Helsinki Bizottság egyetlen alkalmazottjától vagy megbízottjától sem kapott. A Magyar Helsinki Bizottság tehát nem képviselte és nem vett részt abban az eljárásban, amelynek eredményeként a férfi oltalmazottként „Magyarországon maradhatott”. Az Origo eljárása már csak azért is visszataszító, mert egy súlyos szexuális bűncselekményt használ fel megbízói propagandájának szolgálatához. Nem kérünk a pofozóbábu szerepéből, ezért helyreigazítást kezdeményezünk a portálnál.

origo2.jpg

A Magyar Helsinki Bizottság két évtizede nyújt jogi segítséget menedékkérőknek. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága partnerei vagyunk, munkánkat az Európai Unió is támogatja. Egyesületünk jogvédő tevékenységét, munkatársaink hozzáértését számos díjjal ismerték el. De a legfontosabb visszaigazolás, hogy ügyfeleink töretlenül bíznak bennünk, mert tudják, hogy lelkiismeretesen és magas szakmai színvonalon képviseljük őket a hatóságok és a bíróságok előtt a menedékjogi eljárásaikban. 2015 óta mintegy 5196 esetben adtunk tanácsot menekülőknek, és mintegy 1241 esetben biztosítottunk jogi képviseletet. Ezek mindegyike ingyenes volt és Magyarország területén került rá sor.

Elmondjuk, ez esetben mi történt. A valóság nem hasonlít az Origo által kitalált és feltálalt „durva történetre”.

A röszkei tranzitzónában

Menedékkérő ügyfeleinkkel ma már szinte kizárólag a két tranzitzónában találkozhatunk. Ott tudjuk felvenni velük a kapcsolatot. Ügyvédeinket oda még „beengedik”. Az első Origo-cikkben beidézett megkeresésről annyit: az afgán kérelmező írásban kért jogi segítséget, és a menekültügyi hivatal ügyintézője ezt emailezte át szegedi ügyvédünknek. Merthogy például a büntetőügyek letartóztatottjaihoz képest az ügyvédet a tranzitzónába csakis a potenciális ügyfél írásbeli – faxon vagy emailen továbbított – kérésére engedik be. Noha a menedékkérők nem bűnözők, még csak nem is gyanúsítottak, őket nem ezért tartják fogva, mégis kevesebb joguk van, mint a bűncselekmények gyanúsítottjainak, akikhez szabadon, akár a családtag által felkérve és gyakorlatilag bármikor bemehet védője. A tranzitzónákban ezt nem engedik.

Az Origo furcsállja, hogy egy „messziről jött migráns” ugyan honnan értesülhetett arról, hogy a Magyar Helsinki Bizottságtól segítséget kérhet. Ebben sincs semmi rejtély: a többiektől, akiket itt tartanak fogva.

Nevezett afgán férfinak azonban – aki akkor még 17 éves volt, és kísérő nélkül volt fogva tartva a menedékjogi eljárása alatt – 2017 augusztusában nem nyújtottunk jogi segítséget, mert mire munkatársaink felvehették volna vele a személyes kapcsolatot, már menedékjogi védelmet kapott Magyarországon, azaz a menekültügyi hivatal oltalmazottként ismerte el.

Kénytelenek vagyunk tehát újra megismételni: az afgán fiatal a tranzitzónában nem lett, nem volt ügyfelünk. Tőlünk függetlenül, a mi jogi segítségünk nélkül, a kormány alá tartozó menekültügyi hivatal döntése alapján kapott védelmet. Nemzetbiztonsági szempontú vizsgálatot végző szakhatóságként az Alkotmányvédelmi Hivatal sem talált semmi okot arra, hogy megakadályozza a fiatal menedékjogi védelmét. Tehát az Origo fonák logikájából kiindulva azt a címet kellett volna adniuk első cikküknek: „állami szervek döntése miatt maradhatott az országban az erőszakoló migráns”.

Az is fontos, hogy nekünk eszünk ágában sincs ezért bármelyik állami szervet vagy annak munkatársait kárhoztatni. Tisztességgel tették a dolgukat. Senki nem tudhatta, hogy a fiatalembert egy év múlva majd szexuális erőszakkal fogják meggyanúsítani.

Világossá kell tennünk azt is, hogyha szüksége lett volna jogi képviseletre, és ha a menedékjogi eljárása nem zárul eredményesen, akár az is előfordulhatott volna, hogy segítünk neki. Kísérő nélkül, 17 évesen, fogva tartva sérülékeny menedékkérőnek számított, az ilyen személyeknél a magyar menedékjogi szabályozás is különös gondosságot ír elő. (Az is kérdés, hogy ezeknek a személyeknek miért csak eseti gyámot biztosít az állam, miért nem rendel ki melléjük jogi képviseletet. De ez most nem tárgya ennek a posztnak.)

Kivételesen barbár elképzelés, hogy azok körében, akik valamilyen formában „közreműködtek” az afgán féri 2017-es menedékjogi eljárásban, most egy évvel később felelősöket keresnek az elkövetett bűncselekményért. Az pedig még abszurdabb, hogy egyenesen a Helsinki Bizottságot vádolják, miközben még csak nem is a mi ügyfelünkről volt szó. Ezen az alapon bármely elítélt tanárait, szociális ügyintézőjét vagy lelkészét is meg lehetne bélyegezni, mondván, miért segítettek neki, miért nem akadályozták meg abban, hogy később bűnözzön. De nincsen ilyen generális felelősség – sem jogi, sem morális értelemben. Az ügyvédnek, jogásznak pedig az a feladata, hogy – a jog biztosította keretek között – a lehető leginkább szolgálja ügyfele érdekét. 

Fóton

Az afgán fiatalember tehát legálisan Magyarországon maradhatott, mégpedig a közreműködésünk nélkül. A 18 év alattiak ilyenkor a fóti gyermekotthonba kerülnek. 2017. szeptember 5-én vehette át a pozitív döntést, utána ő is Fótra került. Ott találkozott egyik jogász munkatársunkkal. Neki az a feladata, hogy a frissen érkező gyerekekkel felvegye a kapcsolatot, és kiderítse szükséges-e valamilyen további jogi segítség. Az afgán fiú szeretett volna az oltalmazott státusznál erősebb védelmet, célja az volt, hogy menekültként ismerjék el. A felülvizsgálati eljárás elindítására a menedékjogi határozat kihirdetését követő legfeljebb 8 napon belül van lehetősége. Kiderült, hogy ezzel már elkésett. A Helsinki Bizottságnak típusügyekre több iratmintája is van. Így van igazolási kérelemre is, ezeket az elkésett ügyeknél lehet benyújtani. A bíróság ugyanis eldöntheti, hogy méltánylandó körülményekre figyelemmel nem tekinti jogvesztőnek a határidők elmulasztását. Az afgán oltalmazott igazolási kérelemmel próbálkozott, de a bíróság valószínűleg elutasította. Erről nincsen hivatalos tudomásunk, mert hát nem képviseltük őt. Ezen túl ő és a Magyar Helsinki Bizottság között más kapcsolat nem volt.

Itt megint fontos megállni és világossá tenni: 1) Mire az afgán fiúval találkoztunk, ő már napokkal korábban menedékjogi védelmet kapott, oltalmazottként ismerték el, tehát legálisan az országban maradhatott. 2) Nem lett az ügyfelünk Fóton sem, nem adott megbízást egyetlen munkatársunknak vagy ügyvédünknek. 3) Az igazolási kérelmet ő nyújtotta be. 4) Az igazolási kérelem elfogadása nem járt volna azzal, hogy automatikusan menekültként ismerik el. De ha a felülvizsgálati eljárás során mégiscsak erősebb védelmet kap, mert igazolódik a személyes üldözöttség, az semmit sem változtatott volna azon, hogy oltalmazottként 3 évre már eleve legalizálták az itt tartózkodását.

Mi következik mindebből?

I.

Az Origo cikkeinek alapállítása nem igaz. Ezért helyreigazítást kezdeményezünk a portálnál, az alábbi szövegnek a megjelentetését kérjük tőlük. Ha nem teszik, helyreigazítási pert indítunk:

„2018. szeptember 18-án megjelent cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy a szexuális erőszak elkövetésével gyanúsított afgán személy a Magyar Helsinki Bizottság közbenjárása miatt maradhatott Magyarországon. A valóság ezzel szemben az, hogy a cikkben megjelölt személy azért tartózkodhatott Magyarországon, mert a menekültügyi hatóság oltalmazottként ismerte el egy olyan közigazgatási eljárásban, amelyben jogi segítséget vagy képviseletet a Magyar Helsinki Bizottság egyetlen alkalmazottjától vagy megbízottjától sem kapott. A Magyar Helsinki Bizottság tehát nem vett részt abban az eljárásban, amelynek eredményeként a férfi oltalmazottként Magyarországon maradhatott.” 

II.

Az Origo azt állítja, hogy gyanúsan mellébeszélünk. Viszont semmit nem közöl szerdai kérdéseire adott válaszunkból. Mi most megtesszük. Ezt írtuk nekik még aznap:

Tisztelt Bordács Úr!

Kérdéseire kérdésekkel válaszolunk:

1) Miféle szakmai megfontolásból döntött úgy, hogy csak cikke megjelenése után fordul hozzánk, vajon miért nem tette meg előtte?

 2) Honnan vette, hogy nevezett személynek jogi képviseletet biztosítottunk a tranzitzónában, mégpedig „gondolkodás nélkül”, mint írta?  

3) Van-e bármiféle bizonyítéka arról, hogy nevezett személynek bármiféle segítséget adtunk abban, hogy 2017. szeptember elején Magyarország oltalmazottként ismerte el és védelemben részesítette, és ahogyan Ön írja, „az országban maradhatott”? 

4) Számíthatunk-e arra, hogy a napokban a menekültügyi hivatal teljesen ártatlan ügyintézőjét, esetleg magát a hivatalt fogja leleplezni, mondván, „miattuk maradhatott az országban az erőszakoló migráns”?  

5) Rendelkezik-e Ön olyasfajta látnoki képességgel, hogy egy emberről előre meg tudja mondani, mikor és milyen bűncselekményeket fog elkövetni? 

Amennyiben igen, barátian javasoljuk, keresse kenyerét inkább jósként, ne pedig újságíróként. 

 III.

Sajtóhírek szerint az afgán férfit szexuális erőszakkal és közszeméremsértéssel gyanúsítják. Mindebből a nagy nézettségű hírportálnak csak az a fontos, hogy a gyanúsított afgán oltalmazott és a „sorosista” Helsinki Bizottság ügyfele vagy ügyfele volt egy éve (mint látható, utóbbiakról szó sincs). Mintha ezek a körülmények lennének a legfontosabbak a cselekmény megítélése szempontjából. Az áldozatokkal történő együttérzésről szó sem esik. Ahogyan azzal sem foglalkozik a portál, milyen felelősség terheli az államot a nők elleni és a családon belüli erőszak kapcsán. 2010 és 2017 között Magyarországon 3652 szexuális erőszakot regisztráltak, ezek jó része családon belüli erőszak volt. Talán azért a hallgatás, mert a Fidesz-kormány a nőket érő erőszak és a családon belüli erőszak felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményt nem ratifikálta 2011 óta. Úgy tűnik, a kormánypárt és propagandistái számára a szexuális erőszak csak akkor igazán baj, ha a gyanú szerint nem magyar állampolgár az elkövető. 

IV.

Több, mint elgondolkodtató, hogy az Origo és újságírója, hogyan juthatott az afgán férfi hivatalos kérelméhez, amelyben segítséget kér a Magyar Helsinki Bizottsághoz. Egyéb körülmények is azt a gyanút keltik, hogy olyan hivatalos dokumentumok alapján vont le hibás és rosszindulatú következtetéseket a portál, amelyekhez jogszerűen nem juthatott hozzá. Ha így van, akkor valaki vagy valakik bűncselekményt követtek el. Ezt büntetőeljárásnak kell tisztázni.

V.

Legyünk jóindulatúak, végezzünk el egy gondolatkísérletet. Ebben feltételezzük, hogy az újságírónak magától jutott eszébe, hogy meg kellene nézni, ügyfele volt-e a Magyar Helsinki Bizottságnak a gyanúsított. Vajon nem lett volna egyszerűbb megkérdeznie tőlünk, mi a helyzet? Vagy ha már valami módon hozzájutott egy titkosnak számító okirathoz, nem lett volna célravezetőbb megkérni bennünket, hogy adjunk rá magyarázatot? A lap és munkatársa nem a bejáratott újságírói utat választotta, hanem előbb publikálta a téves következtetésekkel és rosszindulatú minősítésekkel teli cikkét, és csak aztán keresett meg bennünket. Mégpedig azzal a nyilvánvaló céllal, hogy szolgáltassunk alapanyagot további manipulációihoz. 

VI.

Civil szervezetként fontosnak tartjuk a nyilvánosságot. Nem rettentünk vissza attól sem, ha nem barátságos vagy semleges, hanem velünk kritikus környezetben kell tevékenységünkről számot adni vagy nézeteinket megvédeni. De a sajtó általános szabályainak megfelelő, korrekt körülményektől nem tekinthetünk el. A fentiekből is látható, hogy minden jóindalatunk ellenére sem tekinthetjük szakmailag tisztességesnek az Origo eljárását. Nem akarjuk a pofozóbábu szerepét sem eljátszani, még csak közvetve sem akarjuk segíteni a kormányerő kártékony és egyre veszélyesebb propagandáját. Ezentúl nem tekintjük újságírói megkeresésnek az Origótól érkező kérdéseket. Ebből következik: többet nem tekintjük kötelességünknek, hogy válaszoljunk rájuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr514253921