Helsinki Figyelő

„Lombardia kórházaiban meg lehetett tanulni, fel lehetett mérni, milyen árat kell fizetni azért, amit az emberek büszkén dicsőségnek neveznek” – írta Jean-Henry Dunant (1828–1910) a solferinói csata borzalmainak láttán. A nemes lelkű svájci férfiú egyike azoknak a filantróp üzletembereknek, akik akár teljes vagyonukat és egzisztenciájukat hajlandók feláldozni valamilyen életbevágóan fontos ügyért. Ő a háborút tekintette az emberiség legfontosabb problémájának.

0624_solferino.jpg

Az összecsapásra egyik vezérkar sem készült fel. Solferinónál, ennél a kis mantovai falunál szinte egymásba ütközött a két sereg, az osztrák, illetve a piemonti–francia. A kora hajnaltól délután ötig tartó ütközetben mindkét fél óriási veszteséget szenvedett el. Mintegy 130–130 ezer katona tusakodott egymással elkeseredetten. A szövetségesek végül 17 ezer ember veszíthettek, míg az osztrákok 22 ezret. Sokakat nem kartács vagy szablya ölt meg, hanem a fertőzések.

Szokás a solferinói ütközetről mint a történelem utolsó jelentős csatájáról beszélni, amelyikben közvetlenül az uralkodók irányították a hadmozdulatokat – mondhatni, nem is túlságosan dilettáns módon. Az olasz egység szempontjából is kiemelt jelentősége volt a háborúnak, ahogyan a magyar kiegyezést is siettette. De világtörténeti jelentősége volt annak is, hogy a helyszínen tartózkodó Jean-Henry Dunant éppen a borzalmak és kamilliánus szerzetesek harctéri életmentő tevékenységének láttán határozott a Vöröskereszt megalakításáról.

A XIX. század európai embere a háborúra elsősorban mint lehetőségre tekintett, nem pedig mint erkölcsi botrányra vagy a lehető legrosszabbra, az apokalipszisre. Ebben szerepet kapott az is, hogy a kontinens közvéleménye még nem ismerte fel a militarizmusban és az európai országok hatalmi versengésében rejlő veszélyeket. Dunant a kereszténységtől jutott el a pacifizmushoz. Apokaliptikus vízióiban a militarizmus szerepelt a fő helyen. Történt ez akkor, amikor az egyházak még alaposan kivették részüket a háborús mozgósításban és a háborús célok ideológiai megtámogatásában.

Dunant-t a véletlen, üzleti útja sodorta éppen a solferinói csata napján Castiglione della Pievébe 1859. június 24-én. A középületek és templomok megteltek haldoklókkal. Dunant-ra az emberi szenvedésen túl a kamilliánus szerzetesek tették a legmélyebb benyomást. Ők hatalmas piros kereszttel ruhájukon még a csatatéren is mentették a sebesülteket, nem számított, melyik sereg katonáiról volt szó. Dunant már ott a harcmezőn megszervezte első önkéntes csapatát, és részt vett a mentésben. Segítői leginkább helyi nők voltak.

A vörös kereszt szimbólumát átvevő nemzetközi – egyúttal sokszorosan civil – szervezete az első években gyorsan fejlődött és terjedt el. Dunant-nak 1864-re sikerült tető alá hoznia a genfi egyezményt a háború sebesültjeinek megkülönböztetés nélküli megsegítéséről. Az ő példájának reményt kell adnia korunk civiljeinek is, akiknek bizonyos helyeken akár azzal is meg kell küzdeniük, hogy a hatalom birtokosai a rászorultaknak nyújtott elemi segítséget bűncselekménnyé nyilvánítják. Bárhogy sulykolják is az ellenkezőjét: segíteni nem bűn, hanem jócselekedet. Segíteni akár az ellenség sebesült katonájának, hogy megmaradjon az élete és meggyógyuljon; segíteni a hajótörötten, hogy ne fúljon vízbe; segíteni a hajléktalanon, hogy ehessen egy jót; vagy éppen segíteni a menekülőn, hogy tisztességes eljárásban bírálják el kérelmét. Ezek nem csupán nemes gesztusok, többek azoknál, merthogy a cselekvő szolidaritás értelmet ad a gyakran céltalannak és kisszerűnek tűnő emberi létezésnek.

#emberijogikalendarium #emberijogok2018

 SZÁMÍTHATUNK RÁD?

 

banner_300x250_adomanyozo_logo.png

Köszönjük, hogy követed blogunkat. Most arra kérünk, hogy támogasd szervezetünket adományoddal is.
Adományaitokkal hozzájárultok munkánk sikeréhez:- Hogy tájékoztató anyagaink minél több emberhez eljussanak
- Hogy újabb pereket nyerjünk magyar és külföldi bíróságokon
- Hogy fel tudjunk lépni a jogállam lebontása ellen 

Rendszeres adományotok segíti a napi működésünket. Könnyebben tudunk hosszú távra is tervezni. 

TÁMOGASS MINKET RENDSZERESEN!


 

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr9714064833

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nők hadkötelessége 2018.06.24. 18:55:53

Aki oda van a sorozott-katonaságért, férfiak és apák, esetleg lányos apák, sőt még minden férfi kötelessége szólamokat is pufogtat, annak megemlíteném, csak gondolat kísérletnek, hogy a a "hazafias" hős férfiaknak szükségük van ám tábori "hazafias" l...

Trackback: A haza védelme a Don-kanyarban 2018.06.24. 18:55:40

"A haza védelme minden férfi kötelessége."Elmebeteg egy idézet és elmebeteg egy elképzelés, hogy a hazát 1500-2000 km távolságban a  Don-kanyarban lehet a legjobban megvédeni. Akkor védték volna a hazát a valóságban, ha akkor nem mennek el onnét más ...

Trackback: Minek szül az olyan 2018.06.24. 18:54:52

Minek szül az olyan, aki nem tudja mi a jó, nem tudja mi való ...

Trackback: Hadkötelezettség nem más, mint rabszolgaság 2018.06.24. 18:54:35

Hadkötelezettség mint a modern állami rabszolgaság. Rabszolgák legyünk, vagy szabadok. Ez a kérdés a jövőben, válasszatok! Részlet Farkas Henrik (1942-2005) a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának egykori elnöke, a "Hadkötelezettségről elkötelezetten" ...