Helsinki Figyelő

A nagy francia forradalmat (1789) követő években alaposan megnyirbálják a szabadságjogokat a Magyar Királyságban. A viszonylagos jozefinista sajtószabadságot – amikor gyakorlatilag korlátozás nélkül volt olvasható a francia felvilágosodás irodalma – felváltja a cenzurális elnyomás. Magát a felvilágosodás szót is tilos lesz leírni. Egymást érik a konfliktusok az abszolutista államot képviselő cenzorokkal. A költő és lapszerkesztő Batsányi János (1763–1845) is ennek a fordulatnak esik áldozatul. Haláláig a hatalom feketelistájára kerül.

0423_batsanyi_1.jpg

A nem nemesi értelmiségi, honorácior Batsányi az első komolyan vehető hazai irodalmi folyóirat, a Kassán megjelenő Magyar Museum szerkesztője az új törvényeknek megfelelően 1791 szeptemberében benyújtja a megjelenés előtt álló új lapszámot a központi cenzori hivatal „kirendeltségének”. A cenzor még abba is beleköt, hogy a kézirat olvashatatlan, ezért az egyébként állami alkalmazásban álló, „kancellista” szerkesztőnek újra kell írnia azt. Heves természetű hősünk mindezt nem hagyja szó nélkül. Ezzel azonban magára vonja cenzorai „megkülönböztetett figyelmét”, és bár eredetileg 1790-ben még engedélyezték A franciaországi változásokra c. vers megjelentetését, 1792-ben utólag (!) betiltják az ezt közlő lapszámmal együtt. Batsányi fellebbezésében már természetjogi, emberi jogi érveket is használ, hogy a betiltást és az elkobzást megakadályozza. Nem tud belenyugodnia az állam önkényébe, és minden lehetséges jogorvoslati lehetőséggel megpróbálkozik. Csakhogy ebben az időszakban a jogkereső állampolgár jogi természetű hadakozását a hatalom provokációként értékelte. Az ország akkorra már végképpen elveszítette jogállami jelegét. Ismerős?

Batsányi hiába kapálózott, lapját végleg betiltották, őt pedig állásából kirúgták, megbízhatatlannak minősítették. Igazi kálváriája itt kezdődött. Börtön, száműzetés, újabb börtön, internálás, rendőrhatósági felügyelet, lakhely-elhagyási tilalom sújtották egymást váltva egészen hosszú élete végéig.

Mint megbélyegzett személyt 1794. szeptember 10-én veszik őrizetbe. A jakobinus lázadásban való részvétellel gyanúsítják. S noha nem sikerül rábizonyítani a vádat, az eljárásban tanúsított karakán kiállása annyira felbőszíti bíráit, hogy mégiscsak elítélik, mondván, bár ő maga nem szövetkezett a törvényes hatalom megdöntésére, a feljelentést mégiscsak elmulasztotta. A nagy magyar író és szabadságharcos ma 222 éve szabadult első börtönbüntetéséből.

#emberijogikalendarium #emberijogok2018

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr3713851690