Helsinki Figyelő

A költő ellen több esetben indítottak pert, sokszor büntetőpert. Nem mindig irodalmi művei miatt, de mindig a szólásszabadságát vitatva. Az ún. „röpiratper” volt a harmadik, amikor József Attilának bírái elé kellett állnia.0322_jozsefattila.jpg

1931-ben a biatorbágyi merényletet követően statáriumot vezettek be az országban. A kommunisták és anarchisták elleni hisztéria nyomán kivégezték a kommunista Sallai Imrét és Fürst Sándort. A rögtönbíráskodásnak és a halálbüntetésnek sok ellenzője volt, és nem csak a kommunisták, hanem szocialisták, polgári radikálisok, feministák, liberálisok, de még nemzeti radikálisok, azaz népiek körében is. Ők alapították meg a Halálbüntetés Ellenes Szövetséget, röviden a Ligát. A szervezet elnöke a kiváló ügyvéd, Vámbéry Rusztem lett, aki József Attilát is védte első jelentősebb szólásszabadságperében. 1932-ben két röpiratot is kibocsátottak a statárium és a halálbüntetés ellen, valamint Sallai és Fürst kivégzésének megakadályozása érdekében. (Egyik célt illetően sem voltak sikeresek.)

Részlet az első „nemzetgyalázó” röpiratból: „A humanizmus érvényesülésének az igazságszolgáltatásban minden érző ember küzdő katonája lenne, ha a bátortalanság, a megalkuvás és a kényelemszeretet nem tartaná vissza az akcióba lépéstől. Azonban van egy ideiglenes rendelkezés, amely még a legmegalkuvóbbakat, a legbátortalanabbakat is irtózattal és indulattal tölti el. Ez a rögtönítélő bírósági rendelete (statárium), amelyet úgy látszik a kormány állandósítani törekszik, holott annak alkalmazásától, annak gyakorlati megvalósításától, még az igazságszolgáltatás legengedelmesebb közegei is borzongva idegenkednek. A Statáriális Bíróságnak, bármily sötét gazdasági, társadalmi, erkölcsi és világnézeti krízisek korszakát éljük is, ma semmi célja, indoka és aktualitása nincsen. A magyar életrendet, a társadalmi és erkölcsi rendet nem ez védi, sőt minden jogrendnek veszedelme, ha bármely bűncselekménynél sutba dobjuk a büntető törvénykönyv és perrendtartás rendelkezéseit, amelyek egyenlő jogokat biztosítanak a vádlottnak a vádlóval, amit a statárium kizár. […] Halál a halálbüntetésre!”

A tízezernyi aláíró között volt Füst Milán, Kodolányi János, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor és Szabó Lőrinc is. A röpirat azonban illegálisnak minősült, és a szövegezésükben és terjesztésükben részt vállalók ellen büntetőeljárás indult nemzetgyalázás gyanújával. Figyelem, a halálbüntetés és a statárium elleni nyílt tiltakozás „a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség megalapozott gyanúját vetette fel”, sőt vádat is emeltek öt ember ellen!

Első fokon a pap-író Szimonidesz Lajost 500 pengő pénzbüntetésre ítélték. József Attilát, arra való hivatkozással, hogy a röpiratban az általa megfogalmazott első és második bekezdésben foglaltak nem tartalmaznak bűncselekményt megvalósító tényállásokat, felmentették, ahogyan Illyés Gyulát is.

Másodfokon azonban József Attilát is bűnösnek mondták ki, és 200 pengő büntetés megfizetésére kötelezték. Az ügy felkerült a Kúriára, amely helybenhagyta a másodfokú ítéletet. A bírságot a költő a Feministák Egyesületének támogatásával tudta kifizetni.

#emberijogikalendarium #emberijogok2018

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr5613753036