Helsinki Figyelő

Rendőrségi fogdákban 1996 óta rendszeresen tettünk megfigyelő látogatásokat, amelyekről jelentésekben számoltunk be. Megfigyelési eredményeink hozzájárultunk ahhoz, hogy rendőrségen ma már csak elvétve hajtanak végre előzetes letartóztatást.

0215_fogda.jpg

A rendszerváltással megszűnt a közhatalom rendőrállami jellege. Egyben létrejött a rendőrség civil kontrolljának előfeltétele: a rendőrség felügyelete az állampárttól a parlamentnek felelős kormány felügyelete alá került. A rendőrállami örökség számos vonása azonban továbbél, a rendőrséget nem sikerült demilitarizálni és decentralizálni kellőképpen.

A szigorú jogszabályok ellenére gyakorlat maradt a kényszervallatás, és továbbra is nagy számban fordulnak elő rendőri bántalmazások. Jellemzően három helyszínen: elfogáskor, kihallgatásokon (különösen az elsőn) és a rendőrségi fogdákon.

Utóbbi két helyszínen mutatkozott legnagyobb szükség, illetve leginkább esély a bántalmazások kiszűrésére és megelőzésére. Ehhez képest az állami figyelem feltűnően lanyhának mutatkozott mind a fogdákon, mind a kihallgató helyiségekben. 

A kontroll hiánya miatt is történhetett, hogy a rendőri erőszak miatt indított büntetőeljárásokban csak elvétve született vádirat. 1994-ben például az ügyek 9%-ában. Újabb kutatások is igazolják, sajnos, nem javult a helyzet: az ilyen ügyekben máig „erősen lejt a pálya”. A bántalmazás miatt induló eljárásokban a sikeres nyomozások aránya még rosszabb, mint húsz éve, és 4% körül alakul. A pocsék számokat nem magyarázzák megfelelően sem a bántalmazás bizonyítási nehézségei, sem pedig az a lehetőség, hogy esetleg bosszúból születnének a feljelentések.

A Helsinki Bizottság már 1991-ben tervezetet készített a rendőrségi fogdák megfigyeléséről, elsősorban az előzetesen letartóztatottakkal való bánásmód feltárása érdekében. Ez a próbálkozásunk azonban hamvába holt. 1995 júniusában újra kezdeményeztük a rendszeres monitorozást. A kérésnek nagy nyomatékot adott az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottságának (CPT) első hazai vizsgálata, amely számos problémát tárt fel az előzetes letartóztatás rendőrségi fogdákban történős tömeges végrehatása terén.

Az országos rendőrfőkapitány közbiztonsági helyettesének körlevele 1996. február 2-án született meg, ebben engedélyezte, hogy a Helsinki Bizottság megbízólevéllel rendelkező megfigyelői bejelentkezés és időkorlát nélkül léphessenek be rendőrségi objektumokba Budapesten és öt megyében. A fogvatartási körülményeket először 1996. február 15. és december 31. közti időszakban vizsgáltuk. Összesen 216 alkalommal tettünk látogatást, és 96 objektumot kerestünk fel. 473 fogvatartottal vettünk fel kérdőívet.

A válaszadók egyharmada számolt be bántalmazásról, a romáknál és fiatalkorúaknál még nagyobb volt az arány. A sértettek gyakran igen súlyos sérüléseket szenvedtek (bordatörés, koponyasérülések, vágott sebek stb.). Tapasztalatainkat könyv alakban adtuk közre. A rendőrség elsősorban a rendőri erőszakra vonatkozó megállapításainkat vitatta, a zsúfoltságról és az elfogadhatatlan elhelyezési körülményekről szólókat viszont elismerte.

A Helsinki Bizottság megfigyelőinek egész tavalyig volt lehetőségük arra, hogy előzetes egyeztetés nélkül kereshessék fel a rendőrségi objektumokat, de a megállapodást az országos főkapitány egyoldalúan felmondta. Ugyanígy járt börtönmonitorozó programunk is, ott a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka vetett véget a 18 éve folyó együttműködésnek.

Pedig megfigyeléseink nem csak számunkra és a fogvatartottaknak fontosak. A civil jelenlét ugyanis hozzájárul ahhoz, hogy a fogdák és börtönök zárt világában is sor kerülhessen a közhatalom ellenőrzésére. A külső tekintet nélkül a fogvatartás újra az államhatalom „magánügyévé” vált, és éppúgy rejtve marad, mi történik a foglyokkal, mint ahogyan egykor a rendőrállami időszakban.

#emberijogikalendarium #emberijogok2018

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr4713636148