Helsinki Figyelő

Holnap délelőtt ítélet születik a Európai Unió luxembourgi bíróságán az ún. kvótaperben. Szlovákia és Magyarország, a felperesek azt akarják elérni, hogy az Európai Bíróság (EB) mentesítse őket a szolidaritási kötelezettség alól. A Görögországban és Olaszországban lévő menedékkérők közül néhány száznak az eljárását kellene nálunk lefolytatni. A ma még biztosan meglévő kötelezettség egy többséggel elfogadott uniós döntésből fakad. Az ítéletet megelőző főtanácsnoki vélemény ugyan semmiben nem adott igazat a magyar és szlovák kormánynak, mégsem mondhatjuk biztosan, hogy holnap lesöprik majd a keresetüket. Összeszedtük, mi az, ami biztos a kvótaperben. S mi az, ami – legyen bármilyen az ítélet – nem fog változni a holnapi döntés után sem.

_dsc7814.jpg

Voltaképpen milyen uniós döntéseket támadt meg a magyar és szlovák kormány?

2015 szeptemberében előbb az uniós kormányfőkből álló Európai Tanács, majd az uniós belügyminiszterek testülete döntött úgy, hogy tekintettel a nagyszámú menedékkérőre, a három leginkább leterhelt államtól (Magyarországtól, Olaszországtól és Görögországtól) a gazdasági fejlettség és lakosságszám alapján megállapított kvóták szerint a többi uniós állam átvesz 120 ezer kérelmezőt, hogy a menekültügyi eljárást lefolytassa, s ha indokolt, védelmet biztosítson az üldözötteknek.

Na de, ha tőlünk is átvettek volna, minek kellett volna még idehoznunk másokat is? Miért pereskedünk?

Ez a magyar menekültügy „kettős természetéből” fakad. Való igaz, uniós küszöbállamnak számítunk, ezért 2014-től megnőtt az itt beadott menedékkérelmek száma. Csakhogy gyakorlatilag soha senki nem marad itt. A legtöbb kérelmező eleve nyugatabbra tart, a többieket pedig az itteni embertelen körülmények kényszerítik továbbállni. Ezt a magyar kormány is jól tudta, amikor Pintér Sándor belügyminiszter visszautasította a segítséget. Ezek után állt elő a helyzet, hogy Magyarországnak is megállapítottak egy kvótát. Görögországtól 988, Olaszországtól 306, összesen 1294 menedékkérőt kellene átvenni.

De ki szűrné meg őket? Az Unió, a görögök meg az olaszok? És mi van, ha nekünk adják át a potenciális terroristákat vagy munkaképteleneket?

A szűrést mi végeznénk, mi válogatnánk. Az is fontos, hogy csak a nagyon válságos területekről érkező kérelmezők közül válogattunk volna, ahonnan a kérelmezők nagy többsége mindenhol megkapja a menekült státuszt. Ilyen most Eritrea és persze Szíria.

És ki tartaná el őket, mikor a saját szegényeinkre sincs pénze az államnak?

Egy európai kormánynak eleve viszonylag szabad keze van abban, mit tekint fontosnak, az élsportot-e vagy a szegénység felszámolását, az idegenellenes gyűlöletkampányt-e vagy menekültügyet. Ennyi ember tisztességes ellátásához minden további nélkül volna elég pénze a magyar költségvetésnek. De ez esetben még jobb a helyzet, mert az EU minden egyes kérelmező mellé adna 6000 euró rendkívüli támogatást, nagyjából 2 millió forintot.

De egy ilyen „uniós ukáz” nem sérti valóban országunk szuverenitását?

Nincs szó ukázról. Az ideiglenes kvóta ellen csak Csehország, Románia, Szlovákia és Magyarország szavazott. Tehát az uniós tagállamok túlnyomó többsége támogatta. Magyarország azzal, hogy a tagság jelentette nyilvánvaló előnyök miatt belépett az Európai Unió nevezetű klubba, az irányadó játékszabályokat is elfogadta. Az uniós döntések kötelezőek minden tagállamra nézve: ha Magyarország számít az uniós tagságból származó számtalan előnyre (például az évente a magyar költségvetést gazdagító eurómilliókra vagy a magyar emberek jogára, hogy Nyugat-Európában dolgozzanak), akkor a kevésbé tetsző uniós döntéseket is el kell fogadni. .

Jó, de most már mindig így lesz? A kvóták alapján fogják majd a következő százezreket, milliókat szétosztani?

Ez egy ideiglenes, eseti döntés volt. Az Európai Bizottság valóban szeretett volna egy állandósított mechanizmust, de azt a tagállamok megtorpedózták.

Azt mondják, hogy semmi értelme nem lesz a mostani luxemburgi ítéletnek, mert szeptember végén úgyis lejár az áthelyezési határidő, utána már nem lehet a tagállamokat a segítségre kötelezni. A kötelezettség így is, úgy is mindjárt hatályát veszti.

Nagy tévedés. A szeptember 26-iki határidő nem a tagállamok kötelezettségének szab határt. Ez a dátum arra vonatkozik, hogy az áthelyezésnél az ezelőtt Olaszországbaés Görögországba érkező kérelmezőket kell figyelembe venni.

Ha a magyar kormány veszítene, akkor holnapután már jönnének is a menedékkérők? De hiszen sok más tagállam sem kapkod a kvóták kitöltésével.

Ez utóbbi igaz. Júliusig mindössze 24 676 kérelmezőt vettek át a tagállamok, és 42 458 személy áthelyezése van folyamatban. A magyar kormánynak sem kellene egyetlen mozdulattal 1294 főt idehozni. Ez egy folyamat, amire a magyar hatóságoknak van ideje felkészülni, különösen mivel ez elmúlt hónapokban csak néhány száz menedékkérő tartózkodik az országban, tehát semmilyen migrációs nyomásról nem beszélhetünk. A bezárt, de továbbra is létező debreceni és bicskei menekülttáborban együtt több mint 1300 ember elhelyezését lehet biztosítani...

Nem csak a magyar kormány mondja, hogy a menekültválság kezelésére nem jó a kvótás megoldás.

Valóban, kétségkívül nem ideális és nem mindenre ad választ ez a megoldás. De amíg üldözöttek millióinak van veszélyben élete, testi épsége, és kényszerből útnak indulnak, nemigen van ésszerűbb megoldás, mint valamiféle nemzetközi elosztási rendszer (azaz kvóta), amelyben a szerencsésebb országok segítenek. Tragikomikus, hogy éppen annak a kormánynak (a miénknek) van uniós menekültügyi kvótákkal baja, amelyik egyenesen világkvótákkal állt elő az ENSZ Közgyűlésben. Fontos, hogy a dublini rendszer valóban megbukott, és a kezdetektől igazságtalan volt (a Helsinki Bizottság is támadta, nem csak a kormány), mert igazságtalanul megterheli az Unió határán fekvő államokat, hisz fő szabályként ott kell lefolytatni az eljárást, ahol a kérelmező belépett az EU területére. De az sem lenne igazságos, hogy most meg a legnagyobb célországoknak kelljen minden terhet viselniük. A magyar kormány álláspontja azért is cinikus, mert mind a dublini, mind a kvótás rendszert elutasítja. Az egészhez csak annyi a hozzátennivalója: ide ne jöjjenek menekültek, és ha mégis itt vannak, menjenek tovább. Ez jogilag és emberileg is elfogadhatatlan hozzáállás. Tény, hogy a menekültügy nehéz műfaj, ahogy az is, hogy a menekültek kötelező „elosztását” előíró kvóták önmagukban nem jelentenek megoldást. Ehhez az kell, hogy valóban emberként bánjunk a menekültekkel, és gyors, de tisztességes eljárások segítségével döntsük el, hogy ki szorul valóban védelemre, és ki az, aki biztonságban hazatérhet.

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr6912805848