Helsinki Figyelő

Mustó Péter szerzetest arra kértük, mondja el, mi az idei karácsony különös üzenete. Kedves barátunk maga is volt menekült, szívügyének tekinti, hogy a menekült családok együtt lehessenek, mert a család jelentette biztonság mindenkit jobbá, értékesebbé tesz. Mustó Péter sokat segített abban, hogy a Magyar Helsinki Bizottság családegyesítési programját német jezsuita szerzetes testvérei anyagilag is támogassák. Ez úton mondunk neki és német barátainak köszönetet.

nap_es_hold_1463_parizs_bnf.jpg

40 éve Kolumbiában az utcagyerekek karácsonyát éltem meg, fájdalmasan. Olyan gyerekeknek a karácsonyát, akik nem lehettek együtt a szüleikkel, nem lehettek a testvéreikkel. 72 évvel ezelőtt mint menekült gyerek ünnepeltem a karácsonyt. 1944-ben egy kis dunántúli faluban voltunk. A háború, a front elől menekült a családom már hónapok óta.

Karácsonykor azok ünnepelnek, akik egymáshoz tartoznak. A keresztények számára különösen fontos ilyenkor a család megélése, az összetartozás erősítése. Ebben az üzenetben azzal a fájdalommal szembesülök, valamint szembesítem azokat is, akikhez szólok, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik egymáshoz tartoznak, de nem lehetnek együtt. Sokféle oka lehet ennek. Betegség, munka, családi viszály. De elsősorban én most a menekültek és más migránsok helyzetére akarok kitérni. Közülük nagyon sokan elszakadnak azoktól, akikhez a leginkább tartoznak.

Szívügyem, hogy az elszakadt családtagok újra összekerülhessenek. Már csak azért is, mert menekült gyerek voltam. Sohasem feledem azt, amikor éjszaka csónakkal keltünk át a Tiszán, és a családom szétszakadt. Pedig csak rövid időre váltunk el egymástól, mégis mennyi aggódás, szorongás, félelem volt bennünk, hogy majd biztosan összetalálkozzunk. Emlékszem arra a barátunkra is, akivel egy menekülttáborban voltunk Németországban. Ő politikai okokból nem térhetett vissza, de családja Magyarországon maradt. Később kivándorolt az Egyesült Államokba. Mai napig érzem a fájdalmát annak a férfinak, aki családja nélkül egy idegen kontinensre elkerült. Ő megmentette az életét, de soha nem találkozhatott már az itteni családjával, se a feleségével, se a gyermekével. Arra az asszonyra is gondolnom kell, aki a drezdai bombázás áldozata volt. Ő életben maradt, de az egész családja elpusztult. Vele is a mi menekülttáborunkban találkoztam. Ott mesélte el nekem a történetét és fájdalmát.

Nem felejthetem el a kolumbiai utcagyerekeket sem. Nyugtalan, sőt elviselhetetlenül izgágák voltak éppen karácsonykor, amikor minden jó család összejött, közösen ünnepelt és a családtagok megajándékozták egymást. Ezeknek az utcagyerekeknek azonban ez nem volt lehetséges. Ők egyáltalán nem voltak jó gyerekek, de Isten gyermekei voltak, és mostani sorstársaik is azok. Szerzetesként tudom és teljes lelkemmel képviselem azt, hogy minden ember Isten gyermeke. Az utcagyerek is, de még a rabló is Isten szeretett gyermeke, tehát értékes ember. Meglehet, olyan értékei vannak, amelyeket mi nem látunk egyből.

Fájdalmasan veszem tudomásul, hogy Magyarországon nagyon sokan nem látják a menekültek, migránsok szenvedését. A jót és szépet nem látják meg bennük. Sokan csak azt mondják, hogy „ezek csúnyák, ezek rosszak, ezek nekünk csak rosszat akarnak”. Noha, és erre szeretném felhívni üzenetem olvasóinak a figyelmét, ezekben a menekült emberekben is rengeteg érték és szeretnivaló van, amit mi nem látunk. Az ő családtagjaik viszont látják. Isten értéket és értelmet adott az életüknek.

Szeretném kérni minden magyar honfitársamat, hogy karácsonykor tegyünk félre minden előítéletet, fájdalmat, félelemérzést, és tekintsünk jóindulattal azokra, akiket nem ismerünk, csak annyit tudunk róluk, hogy vannak, szenvednek és sokszor szeretteik hiányától szenvednek. Szeretném biztatni azokat, akikben ez a jóindulat és jó szándék megvan, hogy segítsék tovább a szétszakadt családokat. A remény sohase haljon ki belőlünk, hogy minden háború, minden gyűlölet, minden veszély ellenére az életnek megvan a képessége, hogy jóvá forduljon. Van értelme az életünknek, és minden életnek van értelme. Ez az én hitem.

Szerzetes vagyok, jezsuita. A német jezsuiták segítenek, anyagi segítséget is adnak azért, hogy a szétszakított családokat össze lehessen hozni. Vannak jogászok, akik a családegyesítés jogi alapjait teremtik meg, és megszerzik a szükséges engedélyeket. Mindezt azért, hogy elérhessék, hogy akik összetartoznak, azok együtt is lehessenek.

Szeretném megköszönni azoknak a német barátaimnak a nagylelkűségét, akik anyagilag is támogatják az itteni családegyesítéseket.

Magyar honfitársaimnak pedig kívánok boldog ünnepeket, hogy együtt lehessenek azokkal, akiket szeretnek. De ne feledkezzenek meg azokról sem, akik 2016 karácsonyán egymástól el vannak választva.

 musto_peter.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr9712065581