Helsinki Figyelő

A képeken egy menekült apát látunk fiaival, akiket már évek óta nem ölelhetett át, és most érkeztek meg hozzá a pokol tornácáról, Afganisztánból. A családegyesítésük a Helsinki Bizottság segítsége tette lehetővé. Legyen együtt minden család!

afgan_apa1.jpg

 Fotók: Stiller Ákos

Afganisztáni ügyfelünk az ENSZ egyik szakosított szervezetének dolgozott Dzsalalabadban, Nangarhar központjában. Ez a Föld egyik legveszélyesebb tartománya. Egykor itt húzta meg magát Oszáma bin Láden, és a tálibok törzsterületének számított. Bár ma már névleg a kormány birtokolja, a tálibok nem hagytak fel a lakosság terrorizálásával. Megkerülhetetlen tényezőnek számítanak ma is Nangarharban, ahonnan gyakran erőszakkal töltik fel soraikat.

A tálibok kényszerrel, fenyegetéssel azt is elérik, hogy a tőlük független vagy egyenesen ellenséges erőknél lévők is együttműködjenek velük. Mindezt például azért, hogy öngyilkos merénylőik minél pontosabban és minél véresebben végezhessék el küldetésüket. Kollaborációra kényszerítették volna ügyfelünket, Dimát is. Neki nagyon is volt mit féltenie, hiszen nyolc gyerekével és feleségével élt együtt. Dima azonban nemet mondott, így 2014-ben már menekülnie kellett.

Magyarországon aztán 2015. szeptember 17-én ismerték el menekültként. Akkor még a menekülteknek hat hónapjuk volt arra, hogy közvetlen családtagjaikat kedvezményesen honosíthassák. (Azóta csak már 3 hónapjuk van erre.) Ez például afganisztániak esetében egyáltalán nem egyszerű dolog. Tekintve a polgárháborús állapotokat magyar külképviselet régóta nem működik az országban, így át kell menni az egyik szomszédos országba, hogy ott indítsák el az eljárást. Másik gond, hogy az afgán anyakönyvezés középkori szinten áll, és az európai hatóságok gyakran nem fogadják el az ottani iratokat. Dima családjánál szerencsére ez nem játszott szerepet. A családegyesítési eljárást Pakisztánban sikerült időben megindítani, és a papírokkal sem volt baj.

Dima viszont számunkra, biztonságban élők számára elképzelhetetlenül nehéz dilemma előtt állt. Mi történjék rég nem látott népes családjával? Hiszen ők továbbra is veszélyben vannak. Csakhogy az is világos volt előtte, hogy nem tud mindenkit idehozni, mert annak, hogy mindenkit ellásson – tekintve, hogy a magyar menekültellátást gyakorlatilag lenullázták –, egyelőre esélye sincsen. Végül keserves tépelődés után úgy döntött, három legnagyobb fiát menekíti ki legelőször. Őket fenyegeti ugyanis leginkább, hogy a tálibok áldozataivá válnak, mert elrabolják őket, hogy „katonáik” legyenek.

afgan_apa3.jpg

A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a nagyobbik fia időközben nagykorú lett, márpedig ha a gyerek akárcsak egyetlen nappal idősebb, mint 18 éves, akkor nem vonatkozik rá a családegyesítés lehetősége. Kivételt az jelent, ha olyan beteg, hogy nem tudja magát ellátni. Végül Somogyi Zoltánnak, a Helsinki Bizottság jogászának segítségével sikerült igazolni Dima legnagyobb fiának súlyos betegségét, és Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) mégiscsak megadta az engedélyt a beutazásra.

Dima egy pizzázóban kapott munkát, de anyagi viszonyait jól jellemzi, hogy hajléktalan szállón kell élnie. Márpedig három Iszlamabad–Budapest repülőjegy nem olcsó mulatság. Szerencsére a Helsinki Bizottság családegyesítési projektje idén már ebben is tudott segíteni. Munkánk legfőbb támogatói amerikai unitáriusok és német jezsuiták. Az ő pénzadományuknak köszönhetően tudtuk rászoruló ügyfeleink repjegyét és a felmerülő egyéb adminisztrációs költségeket kifizetni.

Dima két év után múlt csütörtökön találkozott tinédzser fiaival. Három nagy kő leesett a szívéről, de hat még mindig rajta maradt.

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr1112006720
süti beállítások módosítása