Helsinki Figyelő

Autónk zárt kesztyűtartójában tárolt 11,5 cm pengehosszúságú kés is lehet közbiztonságra különösen veszélyes, így könnyen szabálysértőknek minősülhetünk – derül ki egy minapi ítéletből. Mondjuk, azért kell hozzá a rendőrök önkényeskedése és a bizonyítékok különös bírói értékelése. Történetünk egy szokványos közúti igazoltatással indult.

borsiflora_onarckep.jpg

Borsi Flóra önarcképe

A Helsinki Bizottság fővárosi ügyfele, nevezzük Gézának, tavaly november 1-jén autójával a fóti temetőhöz tartott. Országszerte milliók kerekednek fel halottak napja táján, hogy meglátogassák szeretteik sírjait. Ilyenkor nem csak őszirózsát, krizantént vagy koszorút visznek magukkal, hanem a sírok karbantartásához szükséges eszközöket is. Öntözőkannák, kerti szerszámok, metszőollók és – bizony – kések is bekerülnek az autókba.

A zárt, anyósülés előtti kesztyűtartójában Géza is vitt magával egy nem túl nagy, 11,5 cm-es pengéjű, elgörbült hegyű konyhakést, hogy a virágot a kellő hosszúságúra vághassa a síremléki vázakba. Márpedig a 8 cm-esnél hosszabb „szúróhosszúságú vagy vágóélű” kés a hatályos jog szerint „közbiztonságra különösen veszélyesnek” számít. Szóval bizonyos helyzetekben és helyeken jogilag éppúgy minősül, mint a dobócsillag, a felajzott íj, az elektromos sokkoló vagy például a nuncsaku, noha egy rendes háztartás konyhája tele van ilyesfajta dikicsekkel.

„Kések, kések, hatalmas kések”

Márpedig az ilyen eszközt tilos közterületen, nyilvános helyen – ideértve az ott lévő járművek belső tereit is –, valamint közforgalmú közlekedési eszközön birtokolni. Persze vannak kivételek is. Nem vonatkozik a tiltás például a fegyveres testületek tagjaira, vadászokra, sportolókra, ha az eszköz birtoklása indokolt, és amely esetében „– a tényleges munkavégzés vagy tevékenység során történő használaton, a szükséges szállításon kívül – az eszköz birtoklása vagy szállítása rejtve, a szokásos módon becsomagolva, szétszedve vagy zárt tárolóeszközben történik”. Ennek az az érthető célja, hogy a veszélyes eszköz sérülést ne okozzon, illetve más, illetéktelen személy ne férhessen hozzá.

Vagyis a konyhánkban minden megkötés nélkül tarthatunk nagy és közepes késeket vagy dobócsillagot, de ha autóba szállunk velük, akkor annak indokkal kell történnie, és az eszköznek rejtve, csomagolva vagy zárt tárolóeszközben kell lennie.

Gézánál nyilvánvalóan megvolt az indok: a temetőben akarta használni a kést, mint sok-sok tízezernyi sorstársa. Most már csak azt kellett tisztázni, hogy kellően elővigyázatosnak számított-e a kés szállításának módja. 

A gyanú árnyéka sem

De egyáltalán hogyan lett ebből szabálysértési ügy, honnan szereztek a rendőrök tudomást Géza utazó késéről? – merülhet fel sokakban a jogos kérdés. A férfit még Újpesten igazoltatta egy rendőr járőr. Miközben az egyik rendőr ellenőrizte – egyébként szabályos – papírjait az autójuknál, a másik „felajánlotta” neki, hogy „húszezerért nem kell megfújnia a szondát”. Mire hősünk közölte vele, hogy neki nincsen mitől félnie, és megfújja a szondát. Kiderült, hogy a járőrnél nincsen alkoholszonda, és egy másik járőregységet kellett kihívni, hogy hozzanak. Kétszer is megfújatták vele, de nem mutatott ki semmit. És noha semmiféle gyanú nem merült fel ellene, valamint egyéb indoka sem volt, ruházatát és gépkocsiját is tüzetesen átkutatták. Itt derült ki, hogy Géza telefonjával rögzítette a rendőri intézkedésen elhangzottakat, benne a rendőr korrupt ajánlatát is. A felvételt ügyfelünk szerint maga a rendőr törölte.

Géza ezek után elmondta a többi rendőrnek, milyen illegális „ajánlatot” tett kollégájuk. Mire kihívtak egy „osztályvezetőnek” szólított újabb rendőrt, aki előtt az első rendőr mind a vesztegetés kísérletét, mind a hangfelvétel törlését tagadta.

A temetői munkára szánt kés a jármű később sem megindokolt átvizsgálása során került elő. A három rendőr és ügyfelünk által is aláírt jegyzőkönyv szerint a veszélyes konyhakés a zárt kesztyűtartóban volt. A rendőri jelentésbe és a rendőrség lefoglalási határozatába viszont mindezt már úgy rögzítették, hogy a kés „a gépjármű-átvizsgálás során feltárásra került a kézifék mellől”.

Tollbamondás

Géza nem nyugodott bele a rendőri zaklatásra, és abba, hogy bár hivatali visszaélés és vesztegetési kísérlet áldozatává vált, mégis ő ellene indul eljárás. Még azon melegében panasszal fordult a rendőrséghez, és feljelentést tett a nyomozó főügyészségnél. Minden eredmény nélkül, mert sem a panasz, sem a feljelentés nyomán nem vonták felelősségre az önkényeskedő rendőrt és az ahhoz asszisztáló rendőröket. Előbbit az ügyészség ki sem hallgatta!

Viszont az újpesti rendőrség mint szabálysértési hatóság tízezer forintra bírságolta őt – éppen annak a rendőrnek a feljelentése alapján, akit ő megvádolt. Győző Gábor, a Helsinki Bizottság ügyvéde azt szerette volna elérni, hogy tisztázódjék, honnan került elő kés. Azt az ellentmondást, hogy a rendőri jegyzőkönyvben még a kesztyűtartóban megtalált eszköz később mégis „a sebváltó mellett bukkant fel”, a tanúként meghallgatott rendőrök úgy próbálták megmagyarázni, hogy a kesztyűtartó Géza „kérésére” került volna bele a jegyzőkönyvbe. Ez teljességgel életidegen volna. Az eljárás alá vont személy nem „mondhatja tollba” a rendőröknek az ő változatát. Különösen úgy nem, hogyha az tényleg „nem a rendőri verzió” volna, arra egyetlen szó sem utalna a jegyzőkönyvben.

„Táltosszív remeg a konyhakésben"

Ügyfelünk bíróságon támadta meg bírságoló határozatot. Két hete a Pesti Központi Kerületi Bíróság azonban jogerősen úgy ítélkezett, hogy jogos volt a tízezres bírság, mert a bíró szerint a rendőröknek az eljárás sikerült feloldaniuk az ellentmondást az első jegyzőkönyv (mint közokirat) és a határozatban szereplő tényállás között. Ráadásul a bíró úgy látta semmi jelentősége nem lenne annak sem, ha a kés a kesztyűtartóból került volna elő, mert az nem volt kulcsra zárva. Sőt, a szóbeli indoklás szerint az sem számított volna, ha a becsomagolatlan kés a csomagtartóban lett volna, mert az is szabálysértés lett volna.

Igazság szerint a bíróság különös álláspontját a Budapesti Közrendvédelmi Ügyészség is osztja. Idén januárban ugyanis azt írták Gézának, hogy értelmezésük szerint nem bír jelentőséggel, hogy a kesztyűtartóban vagy a kézifék mellett tartotta-e a kést, mert mindkettő a gépjármű belső terének számít.

Csak most már azt nem értjük, a hatályos kormányrendelet miért szól még mindig így: „Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában tilos a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt közterületen, nyilvános helyen - ideértve az ott lévő járművek belső tereit is -, valamint közforgalmú közlekedési eszközön birtokolni. Nem vonatkozik a […] tilalom […] azokra a rendeltetésszerűen munkavégzés, sport, hagyományőrző tevékenység, a vadászati törvény hatálya alá tartozó vadász által végzett vadászati tevékenység során vagy a szokásos életvitel körében használt eszközökre, amelyek közterületen lévő jármű belső tereiben más illetéktelen személy számára nem hozzáférhető módon rejtve, a szokásos módon becsomagolva, szétszedve vagy zárt tárolóeszközben vannak elhelyezve.”

Az esetnek két tanulsága mindenképpen van: 1) temetőbe menet vigyázzunk, hova és hogyan rakjuk a konyhakést; 2) az állampolgárnak még mindig rettentően nehéz az igazát bizonyítani, ha rendőrökkel áll szemben.

Zádori Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr6211835243