Helsinki Figyelő

Tavaly június közepén levélben kértük Pintér Sándor belügyminisztert, hogy a szerb–magyar határszakaszra tervezett „fizikai lezárást” ne támogassa, helyette erősítse meg a menekültellátás állami rendszerét. Azóta a magyar menekültügy romokban, a méregdrága förtelem, az új vasfüggöny viszont egyre nyúlik, terebélyesedik.

penges_kerites.png

A Magyar Helsinki Bizottság akkori levelére Felkai László belügyminisztériumi államtitkár válaszolt. Ígérete szerint „a »zöld határ« lezárása nem jelenti azt, hogy a migránsoktól Magyarország elvenné a lehetőséget a menekült [sic] kérelmek benyújtásától, hiszen a továbbra is nyitott és üzemelő határátkelőhelyeken van és lesz is lehetőségük arra, hogy menekült kérelmüket benyújtsák”. Azóta először a szerbiai, majd a horvátországi határzár is felállt – az előbbi 2015. szeptember 15-én. Az államtitkári balzsamos szavakkal ellentétben Magyarország azóta veszi el még a lehetőségét is a menedékkérelmek benyújtásának.

Érdemes visszanézni, milyen „kerítésellenes” érvei voltak a Helsinki Bizottságnak 15 hónapja, és mi történt azóta.

1) és 2) Az új vasfüggöny megépítése és üzemeltetése méregdrága lesz. Ennek töredékéből meg lehetne erősíteni a kapacitásgondokkal küszködő menekültekkel foglalkozó hatósági és ellátási rendszert.

Várakozásainkkal szemben a vasfüggöny tényleg bámulatosan gyorsan épült meg, a szerb szakaszon mindössze három hónap alatt. A fizikai határzár pontos építési, fenntartási és üzemeltetési költségei azonban nem ismeretesek. Idén év elején Banai Péter Benő államtitkár 78,5 milliárd forint költségről beszélt, amelyet a migrációs válság nem várt kiadásai jelentenek. Feltehetően ennek a nagyobb részét a határzárra költhették. Nem tudni, ebbe beleértendők-e a rendőrségi átszervezések és átcsoportosítások költségei is. Merthogy az ország más területeiről tömegével vezényelnek át rendőröket minden bizonnyal saját családjaik szomorúságára és az ottani bűnözők legnagyobb örömére. Vagy nehéz megbecsülni, mennyibe kerül, a 3000–3500 új határvadász, akik a kerítés mellett fognak csőszködni. A kormányfő idén már legalább kétszer jelentette be, hogy „megerősítik a déli határzárat”; az „ország belseje felé” épülő második kerítést egyenesen elektromosra tervezik.

Eközben az ellátórendszert szinte teljesen leépítették. Megszűnt a debreceni és a nagyfai tábor. A tervek szerint év végén bezárják a bicskeit is. Viszont Körmendre telepítettek egy sátortábort, hogy a menekülők is világosan értsék, mi a kormány valóságos szándéka: „menjetek, amíg mehettek”. Idén nyártól gyakorlatilag megszűnt az elismert menekültek integrációjának állami támogatása. Idén több olyan időszak is volt, amikor már több menedékkérő volt fogdába zárva, mint nyílt táborban.

3) A kormány azt állította, hogyha nincs kerítés, Nyugat-Európából majd tízezrével fogják visszaküldeni hozzánk a menedékkérőket. Mi pedig azt mondtuk, hogy ettől azért nem kell félni.

Tavaly mindösszesen Magyarországra 1402 menedékkérőt küldtek ide vissza a dublini rendelet alapján. Nem egy óriási tétel (csak alig több, mint amiről állítólag két hét múlva népszavazni fogunk). Idén talán még kevesebben lesznek, hiszen az első hét hónapban összesen 377 ilyen átvétel történt. Ha valaki azt hinné, hogy ez a kerítésnek köszönhető, annak közöljük, valójában másról lehet szó. Több európai ország menekültügyi hatósága és bírósága mondta ki, hogy országunk a megroggyantott menekültügyi rendszer miatt nem biztonságos a menedékkérőknek, ezért ide nem lehet őket visszaküldeni.

4) A határzár bejelentés és az építkezés híre sokakat rávesz arra, hogy meginduljanak Európába.

Az adatok azt mutatják, hogy az Európába tartó irreguláris migráció éppen a tavaly nyári hónapokban volt a legmagasabb. Nyilván, megvolt ennek a szezonális oka is, de a kormány bejelentése és erőfitogtatása bizonyosan serkentően hatott a menekülőkre és az embercsempész hálózatokra is. Ezt nem csak mi mondjuk, de a német kormány is.

5) Mivel a határzár magyar felségterületen van, így jogi és technikai értelemben sem mentesül Magyarország a menedékjogi eljárások lefolytatásának kötelezettsége alól.

Ezt ma is határozattan így látjuk. Azt azonban tapasztalnunk kellett, a kormány mennyi csalafinta jogi és technikai praktikát eszelt ki, hogy megszabadulhasson ettől a nyűgtől, és másokra hárítsa a felelősséget. Ez a fajta „találékonyság” szülte meg a például tranzitzónák, a határon lezavart elfogadhatósági vizsgálatok vagy éppen a „mélységi határellenőrzés” rendőrállami ügyeskedéseit.

6) A határátkelőhelyeken is be lehet adni a kérelmeket.

Nos, ma már a gyakorlatban nem. A „menekülők nem férhetnek hozzá a területhez”, vagyis nem léphetnek az országunk területére, noha a genfi menekültügyi egyezmény tiltja annak megtagadását. Helyette az ún. tranzitzónákba kell jelezniük az igényüket. Csakhogy ezekbe a tranzitzónákba (a szerb szakaszon kettő van belőlük) csak napi 15–15 embert engednek be, akiket – még a családosokat is – hosszú heteken át várakoztatnak előtte, de ők sem örülhetnek, mert kérelmüket rövid úton elfogadhatatlannak nyilvánítják, és visszalökik („útba irányítják”) őket Szerbia felé. A tranzitzónák tehát nem kapuk, hanem ugyanúgy a határzár részei, mint a drótok és cölöpök: éles pengék a kerítésen.

7) és 8) Hatósági személyek, rendőrök nem tehetnek úgy, mintha nem értesülnének a menekülő kérelméről – ez törvénysértő volna.

Ez is megváltozott némileg. Mindig lehetett arról hallani, hogy a rendőrök nem szívesen hallják meg az „ázilt” kérők hangját. De egy új szabály ezt igencsak megkönnyíti a határvadászoknak. A „mélységi határellenőrzés” keretében július 5. óta lehetőség van arra, hogy a 8 km-es határsávban elfogott külföldieket a határzár elé „kísérjék”, és gyakorlatilag a szerb oldalra zsuppolják vissza őket. Az intézkedő rendőrnek csak a külföldiek számát kell közölnie a parancsnokával. Soha senki nem fogja megtudni, volt-e közöttük menedékkérő, és mi elől menekültek. Mindez újabb lehetőséget biztosít önkényeskedésre és az önkény elleplezésére. Két ügyfelünkkel is ez történt. De történnek ennél aljasabb dolgok is a határon. A Human Rights Watch nagyhatású jelentése és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is a migránsok tömeges bántalmazásáról számolt be, az elkövetők „egyenruhások” voltak, akiknek a célja a külföldiek Szerbiába történő visszazavarása volt. Egy ilyen lehetséges támadásnak lett áldozata egy vízbe fulladt szíriai fiatalember. Azóta civil szervezetek több száz megtámadott külföldi emberről kaptak hírt. Ehhez képest a kormány visszautasítja, hogy bármi törvényellenes történne a határon.

9) A balkáni migrációs útvonalon Görögország, Macedónia és Szerbia sem számít biztonságos harmadik országnak a menekülők szempontjából.

Ez ma is így van. Az uniós tagállamok közül ritka kivételként Magyarország tekinti őket biztonságosnak. Igaz, a menedékkérők átvételére csak elvétve képes rávenni őket. Görögország uniós megítélése ugyan megváltozhat, hiszen töméntelen pénzt kaptak, hogy menekültrendszerüket felfejlesszék, de a prognózisok is csak jövő év elejére teszik, hogy oda menedékkérőket lehessen „visszadublinozni”.

10) A kerítést meg lehet kerülni.

Úgy látszik, ezt a figyelmeztetésünket vette legkomolyabban a kormány, és Szerbia mellett Horvátország mellé is kerítést húzott. Komoly esélye volt a szlovén határ melletti műtárgynak is, de – tekintettel Schengenre – végül is ettől elállt a kormány. A lehetséges román „védművet” viszont minden hónapban belengeti. A kerítésépítési láz viszont ragályos kórként terjed Európában.

11) A menekültek önkényes kiszorítása miatt számolhatunk az európai bíróságok elmarasztaló ítéleteivel.

Itt még nem tartunk, de aligha úszhatjuk meg, mivel több menedékkérőnek az ügyét a Helsinki Bizottság már elvitte Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bíróságára. Az Európai Bizottság pedig kötelezettségszegési eljárásban vizsgálja az új magyar szabályokat.

12) A határzár erősíti a korrupciós kockázatokat. Ráadásul éppen azokat a migránsokat sarkallná kétségbeesett, önveszélyes vagy a határ őrzőit is veszélyeztető akciókra, akik leginkább rászorulnak a védelemre.

Fenntartjuk. A röszkei zavargás és a miatta indított bűnper ezt sajnálatosan bizonyította. S ha mát itt tartunk, a határzár tiltott megsértése miatt egy év alatt lezavart 2000 körüli elítélés sem válik a magyar igazságszolgáltatás becsületére. A statáriális jellegű eljárásokban szinte kivétel nélkül kiutasítás büntetések születtek, amelyet, persze, nem lehet végrehajtani, így a külföldiek sokszor hónapokig rács mögé kerülnek egy olyan tettért, amely tisztességes európai országban nem számít bűncselekménynek.

13) Ahhoz, hogy a határzár hatékonyan működjön, fel kellene mondani a genfi menekültügyi egyezményt és az alkotmány előírását. Ki kellene iratkozni a civilizált világból.

Ez, sajnos, gyakorlatilag megtörtént. Megszűnt a menedékjog Magyarországon. Ennek a bődületes járulékos költségeit pedig nem veszik figyelembe, amikor a kerítés árával kalkulálnak.

14) Végezetül morális megfontolásokra is felhívtuk a belügyminiszter és a kormány figyelmét.

Elnézve a kormány idegenellenes gyűlöletkampányát, ma már ilyet aligha tennénk.

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr2111711387
süti beállítások módosítása