Helsinki Figyelő

Készülőben az új büntetőeljárási törvény. A civilek, így a Magyar Helsinki Bizottság is véleményezhette az igazságügyi tárca tervezetét. Összességében jó irányban változnak a szabályok, de sokszor bátortalanul, és olykor a garanciák is hiányoznak. Néhány fontos változást ismertetünk.

kihallgatas.jpg

Az Igazságügyi Minisztérium (IM) június elején hozta nyilvánosságra az új büntetőeljárási törvényről (Be.) szóló előterjesztést. Kiemelendő, hogy az elmúlt évek jellemző kormányzati gyakorlatával szemben a szakmai nyilvánosságot már a tervezet véglegesítése előtt is bevonták a munkába. Így a Magyar Helsinki Bizottság tavaly már az új Be. előkészítő munkaanyagait is véleményezhette, júniusban pedig benyújtottuk az IM-nek a tervezetről szóló véleményünket.

Véleményünkben a tervezetnek csak azokkal a részeivel foglalkoztunk, amelyek tárgyában korábban kutatásokat folytattunk, vagy amelyek a szervezetünk profilja szempontjából kiemelten fontosak. Tizenegy témában fogalmaztunk meg álláspontot, az alábbiakban ezek közül válogatunk. 

A hatékony védelemhez való jog

A rászoruló terheltek védelmét ellátó kirendelt védők tevékenységének színvonalát korábban többször kritizáltuk: kutatásaink szerint a kirendelt védők gyakran nem jelennek meg pl. a kihallgatásokon, és az aktivitásuk is alacsonyabb, mint a meghatalmazott védőké. Álláspontunk szerint ennek egyik oka, hogy jelenleg a rendőrség választja ki a terhelt kirendelt védőjét, és számos rendőrkapitányságon a kirendelések nagy részét ugyanazon egy-két ügyvéd kapja. Az ügyvéd megélhetése, praxisa tehát nagyban függ a kirendelő hatóságtól, veszélyeztetve így a védői függetlenséget. Egy korábbi kutatásunk adatai szerint pl. 2008-ban volt olyan kapitányság, ahol az ügyek 82%-át egyetlen ügyvéd kapta, és több olyan kapitányság is volt, ahol évente több mint 200-300 ügyben ugyanazt a védőt rendelték ki, noha ez a magas ügyszám már önmagában jelentősen megnehezítheti a hatékony védői munkát. 

Áttörésként értékeljük, hogy több mint egy évtizede hangoztatott szakmai kritikánk célba érni látszik, és a tervezet szerint a védőválasztás kirendelés esetén főszabály szerint nem a rendőrség, hanem az ügyvédi kamarák hatásköre lesz. 

Az ügyvédi jelenlét (és aktivitás) értékelése során természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mennyi idővel korábban értesítik a védőt az adott eljárási cselekményről. Visszatérő probléma ugyanis, hogy a védőt olyan későn és olyan módon (pl. éjszaka az irodájába érkező faxszal) értesítik tipikusan az első gyanúsítotti kihallgatásról, hogy esélye sincs azon megjelenni. Épp ezért üdvözlendő, hogy a tervezet arra törekszik, hogy biztosított legyen védő jelenléte a terhelt kihallgatásán, és teljesüljön a kellő időben való értesítés a 8/2013. (III. 1.) AB határozatban is megfogalmazott elve. Így pl. a gyanúsítotti kihallgatás megkezdése előtt kötelező lesz legalább két órát várakozni a védőre. (Hozzá kell tennünk, hogy álláspontunk szerint indokolt lenne legalább 4 órás minimális határidőt szabni, hogy a védőnek valóban reális lehetősége legyen a megjelenésre és a felkészülésre.) 

A kényszerintézkedések

Noha az elrendelt előzetes letartóztatások száma 2014-ben 20%-kal csökkent, egy nemzetközi projektkeretében végzett kutatásunk tapasztalatai szerint is van még mit javítani a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos ügyészi és a bírói gyakorlaton, és a hatályos Be.-nek is számos kapcsolódó hiányossága van. A tervezet utóbbiak egy részét kezeli, és számos előremutató, a védelemhez való jog kiteljesítését, illetve a szabadságkorlátozás arányosságának biztosítását célzó elemet tartalmaz. Ilyen például az óvadék alkalmazási lehetőségének kiterjesztése és az előzetes letartóztatás alternatíváját jelentő – Magyarországon jelenleg nagyon ritkán alkalmazott – kényszerintézkedések körének bővítése. Ez elősegítheti, hogy a szabadlábon hagyás feltételeit a terhelt és az ügy egyéni körülményeit figyelembe véve alakítsák ki a hatóságok, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a bíróságok jobban bízzanak az alternatív kényszerintézkedésekben, és egyre több esetben váltsák ki ezekkel az előzetes letartóztatást. 

Üdvözöljük, hogy a tervezet szűkíti azoknak a bűncselekményeknek a körét, amelyekkel összefüggésben fennmaradna az úgynevezett „korlátlan” előzetes letartóztatás intézménye. Ugyanakkor – összhangban az alapvető jogok biztosának alkotmánybírósági indítványával – továbbra is fenntartjuk azt a korábban részletesen kifejtett álláspontunkat, hogy még a legsúlyosabb, életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények esetén sem fogadható el a felső időkorlát nélküli előzetes letartóztatás. Az állam a büntetőeljárás sikertelenségének – ésszerű időn túli elhúzódásának – a kockázatát nem háríthatja a terheltre, a jogalkotó nem küldheti azt az üzenetet a jogalkalmazónak, hogy a súlyos cselekményekkel gyanúsított/vádolt terheltek esetében nem kell törnie magát az eljárás mielőbbi befejezésének érdekében, hiszen nincs olyan abszolút határ, amelyen túl ne tarthatna fogva egy jogerősen el nem ítélt személyt. 

Problematikus továbbá például, hogy a tervezet nem teszi kötelezővé a védői jelenlétet az előzetes letartóztatással kapcsolatos üléseken. A tervezet nem határoz meg továbbá határidőt a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos másodfokú végzések meghozatalára, így továbbra is előfordulhat, hogy akár 2–3 hónappal az elsőfokú végzést követően hoz döntést a másodfokú bíróság, miközben a terhelt további is előzetes letartóztatásban marad. Hiányosság, hogy bár a tervezet – helyesen – fenntartja azt a követelményt, hogy a büntetőeljárást soron kívül kell lefolytatni, ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, ennek érvényesítésére továbbra sem határoz meg hatékony eszközöket, így ez az elv nem jelenti majd hatékony gátját a „foglyos” ügyek elhúzódásának. Véleményünk szerint ezért indokolt lenne eszközöket biztosítani a bíróság számára a fenti elv kikényszerítésére: pl. ha a nyomozás elhúzódása a letartóztatás elhúzódását is okozza, a bíró határozhasson meg határidőt egyes nyomozati cselekmények elvégzésére. 

Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy bár az előzetes letartóztatottak száma Magyarországon az elmúlt években csökkent, 2015 végén még mindig 23%-át tették ki a börtönnépességnek. Épp ezért a büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságának csökkentésével kapcsolatos, az IM-nek idén májusban benyújtott javaslatcsomagunkban is szorgalmaztuk az előzetes letartóztatottak számának további csökkentését. Ennek egyik módja lehetne, ha az előzetes letartóztatást főszabály szerint csak a 3 év szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokban lehetne elrendelni. 

Felvétel készítése a kihallgatásokról 

Fontos fejlemény, hogy – korábban megfogalmazott javaslatainkkal összhangban – a tervezet a büntetőeljárás egésze tekintetében ingyenesen biztosítja hangfelvétel vagy audiovizuális felvétel készítését a nyomozási, eljárási cselekményekről (a rögzítésre korábban csak akkor volt lehetőség, ha a költségeket az érintett megelőlegezte). Sajnos azonban a tervezet nem határozza meg a kötelező rögzítés eseteit, hanem azt az egyelőre ismeretlen tartalmú végrehajtási rendeletekre hagyja, és nem teszi főszabállyá a terhelti kihallgatások és a tanúkihallgatások esetében a rögzítést. Utóbbi azért is lenne fontos, mert a kihallgatások videón való rögzítése nyilvánvalóan növelné a kihallgatások során elkövetett állítólagos bántalmazásokra vonatkozó nyomozások eredményességét, és meg is előzné az ilyen eseteket. A kihallgatások rögzítése továbbá nagy segítséget jelentene a bíróságok számára azokban a helyzetekben, amikor a terhelt a bírósági szakban azt állítja, hogy a nyomozati szakban tett vallomását a jegyzőkönyv nem pontosan tartalmazza, illetve hogy a nyomozati szakban tett vallomása során illetéktelenül befolyásolták. 

Mind a pozitívumok, mind a módosítást igénylő rendelkezések felsorolása hosszan folytatható. Jó irányba változnak például az ügy anyagaihoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok, de több közülük módosításra szorulna. Helyesnek tartjuk az eljárás elhúzódása miatti kártérítési eljárás bevezetését, míg például az az új szabály, hogy akkor is őrizetbe lehetne venni valakit 72 órára, ha tettenérés esetén a személyazonossága nem állapítható meg, aránytalan alapjog-korlátozást eredményezne. 

Összességében elmondható, hogy a tervezetben több támogatandó új jogintézmény található, és összességében jobb büntetőeljárási kódex rajzolódik ki belőle, mint a jelenlegi, de találunk benne korrigálandó hibákat, hiányosságokat is. Bízunk benne, hogy az IM megfontolja a hozzá beérkezett szakmai véleményeket, és a javaslat benyújtásakor egy a pozitívumokat megtartó „javított kiadást” olvashatunk majd.

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr69957488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.