Helsinki Figyelő

Bűnösnek mondta ki kedden a bíróság azt a két bicskei fiatalt, akik végigvertek egy afrikai menedékkérőt a városon. Az enyhébb minősítésnek köszönhetően az elkövetők egyelőre megúszták a börtönt. Az áldozatot Győző Gábor, a Helsinki Bizottság ügyvédje képviselte az eljárás során. Ő értékeli az elsőfokú ítéletet.

bicske_gyulolet.jpg

Volt egyszer egy srác Elefántcsontpartról, a neve Aziz. Elmenekült az országából, 2013-ban Magyarországra jött, és menedékkérőként a bicskei menekülttáborban lakott. Egy októberi vasárnap hajnalán a vasútállomásra igyekezett több másik – általa nem ismert – táborlakóval együtt, amikor is két magyar fiú belékötött a város főterén. Nem ismerte őket korábbról, senkivel semmi baja nem volt, amúgy is szelíd és mélyen hívő keresztény.

A magyar fiúk elállták az útját. Egyikük azt kiabálta, hogy „black man, go back to Africa, this is Hungary”, a másikuk pedig többször behúzott neki. Hősünk menekülőre fogta, vissza a tábor felé, a suhancok utána. Amikor úgy látta, hogy már nem követik, a biztonság kedvéért magához vett egy botot. Aztán hirtelen az egyik fiú valahonnan előkerült, ráugrott, tovább ütlegelte, és kicsavarta a kezéből a botot. Aziznak sikerült kiszabadította magát, és a vasútállomás felé kezdett szaladni. A két fiú autóval üldözte, és a vasútállomáson utol is érte. Itt nagyon megverték, egy falécet darabokra törtek a fején, és az áldozat elveszítette eszméletét. Támadói ezek után sem hagyták békén, odavonszolták a vasúti sínekre, igaz, szinte rögtön vissza is húzták. Aztán megérkeztek a rendőrök, akiket az állomáson tartózkodó egyik szemtanú riasztott – ő később elmondta, attól félt, hogy megölik a fekete srácot.

A támadás áldozata – aki később menekültügyi védelmet kapott, és már nem Magyarországon él – arról is beszámolt, hogy az ütések miatt azóta is rendszeresen fáj a feje. 

Garázdaság és elfogultság

Az ügyben a bicskei rendőrség először garázdaság miatt indított nyomozást, noha az áldozat és több szemtanú is elmondta: a magyar fiúk minden előzmény nélkül bántalmazták, és elhangzottak a fent idézett kijelentések. Nem kevés küzdelem árán sikerült elérni, hogy a rendőrség észlelje a nyilvánvalót, és az ügy közösség tagja elleni erőszak miatt a megyei rendőr-főkapitányságon folytatódott.

Érdekes fejlemény, hogy időközben a bicskei rendőrkapitányság elfogultságra hivatkozva kizárta magát az eljárásból: a súlyosabb bántalmazásokat elkövető fiú édesanyja ugyanis önkormányzati képviselő, és ebbéli pozíciójából adódóan rendszeres a kapcsolata a rendőrkapitánnyal. Ezért a helyi rendőrök úgy ítélték, nem tudnának elfogulatlanul eljárni az ügyben.

Minden nehézség ellenére a vádirat megszületett, az ügyet a Bicskei Járásbíróság tárgyalta.

A büntetőügyre irányuló kiemelt figyelmet jelezheti az is, hogy a bírósági tárgyaláson megjelent Tessely Zoltán, Bicske országgyűlési képviselője is. A fideszes politikus korábban a város polgármestere volt. 

Polgárpukkasztás nácizmussal

Szemtanúk látták az első bántalmazást, és szemtanúk látták a vasútállomásnál történt bántalmazás egyes elemeit is. Jóval kedvezőbb helyzetben volt tehát az igazságszolgáltatás, mintha csak az áldozat és az elkövetők vallomására támaszkodhatott volna.

A nyomozás során kiderült, hogy a két bántalmazó mindegyikét elítélték már tiltott önkényuralmi jelkép – horogkereszt, horogkeresztes zászló – használata miatt. Egyikük az eljárása során tett vallomásában büszkén számolt be arról, hogy nemzetiszocialista nézeteket vall, és előítélettel viseltetik más népek iránt. Skinhead mivoltukat őket jól ismerő tanú is megerősítette.

A tárgyaláson vádlottak már azzal védekeztek, hogy teljesen máshogyan történt mindez. A fekete fiú ütötte meg az egyiküket, miután viccesen beszóltak neki, hogy „go, Africa, go”, mert „szurkoltak neki”, hogy elérje a vonatot. Ezt követően elfutott előlük. Mire ők utánaszaladtak, de amikor az egyikük utolérte, ő, Aziz támadt újra, sérülést is okozott a magyar fiúnak. Erre már aztán valóban haragra gerjedtek, és a vasútállomáson az egyikük valóban jól elverte. És ők, persze, soha nem is voltak szélsőséges nézeteket vallók, a horogkeresztek lázadás, „polgárpukkasztás termékei” voltak. És persze a vasúti sínre sem vonszolták áldozatukat.

A kedden kihirdetett elsőfokú ítélet szerint gyakorlatilag mindenben a sértett fiú és az őt alátámasztó szemtanúk verziója a helytálló, de csak az első, a város főterén történt bántalmazást követték el a vádlottak gyűlöletből. Azaz a bíróság szerint csak az minősül közösség tagja elleni erőszaknak. A vasútállomásnál történt bántalmazás már csak egy sokkal enyhébben minősülő bűncselekmény, felfegyverkezve elkövetett garázdaság, mivel ekkor már nem puszta gyűlöletből verték eszméletlenre az elefántcsontparti fiút, hanem bosszúból, amiért sérülést okozott – véletlenül – az egyik vádlottnak. (Ugyanakkor megállapítható a súlyos testi sértés kísérlete is a vasútállomásnál történtek vonatkozásában.) Ezért az aktívan bántalmazó vádlott 2 év börtönt kapott 4 évre felfüggesztve, társa pedig 1 év 8 hónapot kapott, szintén 4 évre felfüggesztve. A bíróság szerint az enyhítő körülmények túlsúlyban voltak a súlyosítókhoz képest, ezért ennyi a büntetés. 

Elillanó gyűlölet

Próbáljuk meg jogászi szemmel értékelni az ítélet.

Nehéz ép ésszel belátni, hogy egy ilyen bántalmazássorozat során, amikor bizonyítottan szélsőjobboldali, rasszista előéletű vádlottak üldöznek az egész városon keresztül egy fekete fiút, mégpedig csak azért, mert éppen ott volt és fekete a bőrszíne, a vasútállomáson a gyűlöleti motívum egyszerre csak „elillan”. Lehetséges lenne, hogy a vádlottakat később már „csak” a sértett bántalmazása során szerzett sérülés miatti bosszúállás hajtotta volna, ezért szereztek autót a sértett üldözésére, ezért verték rajta szét ripityára a lécet?

Igaz, azt nem lehet kizárni, hogy bosszúállási szándék is megjelent, de hogy ettől egy addig „vegytiszta” gyűlölet-bűncselekmény hirtelen átfordulna szimpla garázdasággá…

Különösen tanulságos ebből a szempontból egy közelmúltbeli, Magyarországot elmarasztaló, strasbourgi ítélet, mely úgy tűnik, hamar feledésbe merült. Tavaly októberben hozta meg az ítéletet az Emberi Jogok Európai Bírósága a Balázs kontra Magyarország ügyben. Ebben hangsúlyozta, hogy nemcsak azt a támadást lehet gyűlölet-bűncselekményként minősíteni, amely kizárólag csak az áldozat alapvető személyiségjegyein, hovatartozásán alapuló előítéletből fakadnak, hanem az elkövetők tettei mögött lehet több motívum is. Ilyen esetekben a hangsúlyosabbnak ítélhető indítékot kell alapul venni a bűncselekmény minősítése során, márpedig az előítélet fűtötte gyűlölet ilyen. A roma származású férfi és barátnője ügyében, akiket 2011-ben egy szegedi szórakozóhelyről távozva ért támadás, a nyomozóhatóságok ragaszkodtak a kizárólagos rasszista motívum megállapíthatóságához, valamint elmulasztották figyelembe venni az elkövető előítéletes beállítottságát. Nem kell tehát „vegytiszta” gyűlölet-bűncselekménynek lennie a támadásnak ahhoz, hogy – a hangsúlyos indítékot figyelembe véve – helyesen közösség tagja elleni erőszakként minősítse a bíróság. 

A minősítés minősége

A kiszabható büntetés szempontjából is lényeges, hogy felfegyverkezve elkövetett közösség tagja elleni erőszak vagy felfegyverkezve elkövetett garázdaság a minősítés. Az előbbi büntetési tétele 2–8 év, az utóbbié 3 hónaptól 3 évig terjed. Ráadásul a bíróság azzal, hogy csak garázdaságot találta bizonyítottnak, így a halmazati büntetési tételt nem a minősített gyűlölet-bűncselekmény alapján állapította meg (2–12 év, hiszen a legsúlyosabban minősülő felső határát kell a felével emelni), hanem csak az alapeseti közösség tagja elleni erőszak büntetési tétele alapján (1–5 év), így a halmazati büntetési tétel 1 évtől 7 évig terjedő szabadságvesztés volt. Ízlelgessük: 2–12 év helyett 1–7 év.

De ha csak az elsőfokú ítélet által meghatározott keretek között is maradunk: 1–7 évig terjedő büntetési tétel-keretben a két vádlott 2 év, illetve 1 év 8 hónap szabadságvesztést kapott (igaz, majdnem a lehető leghosszabb időre, 4 évre felfüggesztve). Az elsőfokú bíróság szerint a középmérték ebben az esetben a 4 év volt, és az enyhítő körülmények túlsúlya vezetett a kiszabott büntetésekhez.

Közéjük számította a bíró a megbánást is, noha a vádlottak csak a saját verziójuk szerinti cselekményeket bánták meg, azt sosem ismerték el, hogy előítéletből, gyűlöletből cselekedtek volna, így azt nem is bánták meg. 

Jó útra tértek?

De hivatkozott a bíró enyhítő körülményként az elkövetés óta megváltozott életvitelre is. Valóban, az egyik vádlottnak azóta két gyereke született (ez önmagában is enyhítő körülmény). És valóban, a másik vádlott meg egyetemre jár. Kérdés, lehet-e megváltozott életvitelről beszélni, amikor a vádlottak nem is ismerték be, hogy valaha is skinheadek lettek volna. A bíróság maga is úgy találta, hogy hazudtak szinte az összes releváns kérdésben. Mégis mi indokolja, hogy most már elhiggyük nekik, nem rasszisták, jó útra tértek? Csak azért, mert ők – mivel érdekük úgy diktálja – most ezt mondják?

Ez annál is furcsább, mivel a bíró az ítélethirdetés előtt a szemükre hányta, hogy meg sem kíséreltek személyesen bocsánatot kérni a sértettől a tárgyaláson, még csak azért sem, amit szerintük mégiscsak elkövettek. A bírónő az indokoláskor kitért arra, hogy a kisgyerekes vádlott biztosan érti már, milyen lehetett az egyik táborlakó – és egyben szemtanú – anyukának, aki a 4 hónapos csecsemőjével menekült előlük a vasútállomáson, mert azt gondolta, hogy őt is megverhetik. Lehet, hogy már érti, de az is lehet, hogy nem. Mindenesetre semmi jelét nem adta, mit gondol erről.

Időmúlás – amely „objektív” enyhítő körülmény –, valóban fennállt, de ez nem a rendőrségen vagy az ügyészségen múlt: a nyomozás és a vádemelés közel 10 hónap alatt lezajlott, de további 13-at kellett várni az első bírósági tárgyalásig. 

Súlytalanság állapotában

A súlyosító körülményekről az ítélet szóbeli indokolásakor túl sok szó nem esett, legfeljebb az a külön „csemege”, hogy a bíróság szerint, bár valóban a sínekre helyezték a vádlottak a sértettet, és lehetett egy „kósza gondolatuk” a sértett megölésére, de mindvégig mellette maradtak a síneken, ezzel a saját életüket is „ugyanúgy” kockáztatták. Tehát ez a bíró szerint súlyosító körülményként nem értékelhető.

Nem esett szó az ittas állapotukról, amely a bírói gyakorlat szerint különösen garázda bűncselekmények esetében súlyosító körülmény.

Nem esett szó a korábbi hasonló ügyben (lásd tiltott önkényuralmi jelkép használata) történt elmarasztalásokról, amely kifejezetten nem tette a vádlottakat különös visszaesővé, de jelentőséget igenis kellett volna ennek is tulajdonítani.

És szokatlan módon nem esett különösebb szó a hármas halmazatról sem.

Kérdés tehát, hogy a bírósági minősítés szerinti büntetési kereten belül az ítélet mégis mi módon juthatott el a 2 éves büntetési tételig és felfüggesztésig. 

Az üzenet értéke

Van-e valódi súlya egy akár hosszabb tartamra felfüggesztett szabadságvesztésnek egy ilyen brutális gyűlöleti bűncselekmény szankciójaként? Jelent-e valódi szankciót a vádlottaknak? Szerintem látható volt, hogy nem: megkönnyebbült mosollyal nyugtázták, hogy elkerülték a börtönbe vonulást. Jelent-e üzenetet általában véve a társadalomnak? Szerintem legfeljebb csak azt, hogy ha magyarként bántalmazol bizonyítottan, egyértelműen rasszista indítékkal, jó eséllyel nem fogsz börtönbe kerülni.

Érdemes felidézni azoknak a sajóbábonyi romáknak az ügyét, akik a romagyilkosság-sorozat idején támadtak rá gárdista provokátorokra, és törték össze autójukat. A kilenc cigányt jogerősen 3 év 6 hónap és 5 év négy hónap közötti letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Debreceni Ítélőtábla közösség tagja elleni erőszak miatt. Pedig az ügyben elég világos volt, hogy a kiabálástól függetlenül a roma emberek sorozatgyilkosságok idején szándékuk szerint a családjaikat védelmezték, és nem a magyarságukhoz tartozása miatt támadtak a sértettekre.

De érdemes összevetni a bicskei ítéletet egy másik cigány vádlottakra kimondottal is. A vádlottak 2009-ben a miskolci Muszkáson gyanús kocsit véltek azonosítani, ezért ráütöttek néhányat az autóra, a bent ülők közül senki sem sérült meg. Elsőfokon 41 év börtönt „osztott szét” a bíróság, majd a megismételt eljárásban 34-et. (Mint ismeretes, ott az elsőfokú bíróság szerint megállt a felfegyverkezve, csoportosan elkövetett közösség tagja elleni erőszak minősítése, pont az, ami a mi ügyünkben „kiesett”.) Végül a másodfokú bíróság – itt helyesen – csak minősített garázdaság miatt ítélte el a vádlottakat, de e minősítés alapján is jóval súlyosabb büntetéseket szabott ki a bicskeinél.

Hogy itt lesz-e másodfokú tárgyalás? Nem tudni. A bicskei ítélethirdetés után az ügyészség 3 nap gondolkodási időt kért a jogorvoslati nyilatkozatra, a védelem tudomásul vette az ítéletet.

Győző Gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr98746242