Helsinki Figyelő

A röszkei és tompai tranzitzónánál hetek óta menekülők százai várnak bebocsáttatásra. Ám erre csak a családosoknak van esélyük, és közülük sem mindenkinek. Mindössze napi 20–30 embert engednek be a hatóságok, a többieknek ott kell rostokolniuk a határszélen, már magyar felségterületen. Az egyedül érkező férfiak csak a szerencsében bízhatnak. Egyikükkel, egy 21 éves szíriai szolgálatmegtagadóval beszélt Kovács Tímea, a Helsinki Bizottság szegedi ügyvédje a „tranzit tranzitjában”.

tranzitzona-1.jpg

A tranzitzónák tavaly szeptember 15. óta „működnek”. Több szempontból is indokolt az idézőjel. Egyrészt, már az indulás első napjaiban kiderült, a kormány ígéretei ellenére ezeken keresztül legálisan nem lehet bejutni az országba, és a menekülő emberek nagy részét rövid úton, néhány óra alatt kipenderítették. Az is hamar világossá vált, hogy a jogorvoslati lehetőség is csak írott malaszt, gyakorlatban nem létezik. Másrészt, aztán jó félévig alig próbálkozott valaki belépni a konténerpurgatóriumba, és azon át Magyarországra jutni. Az utóbbi hetek történései, a nyugat-balkáni migrációs útvonalon emelkedő akadályok azonban felértékelték ezt a halovány lehetőséget is. Elsősorban a magyar határra vetődő családoknál, hiszen mint sérülékeny kérelmezőknek, nekik mégiscsak van némi esélyük arra, hogy az elfogadhatósági eljárást (figyelem, náluk sem menekültügyi eljárásról van szó!) az országon belül folytassák le. Ez alatt pedig lehetőség adódik, hogy mihamarább továbbálljanak nyugat-európai céljuk felé.

A magyar kormány a tranzitzónák felértékelődésére gyorsan reagált, kihasználva a párizsi és brüsszeli merényletek kiváltotta ijedtséget, előbb napi 30-ra, később pedig 20-ra csökkentette a beengedhető napi limitet. Vagyis a korábbi 100-ról, majd 80-ról éppen akkor szűkített irreális mértékre, amikor megjelentek a potenciális kérelmezők. Ennek köszönhetően hetek óta százak torlódnak fel a tompai és röszkei belépési pontnál.

A magyar hatóságok jó okkal sorolják előre a gyerekkel érkező családosokat. Ami azonban nem jelenti azt, hogy mindegyik családot beengednének, a napi limitet náluk is szigorúan veszik. A létszámon felülieknek akár napokig is várakozniuk kell, hogy az ügyintézők méltóztassanak átvenni a kérelmüket.

hungary-eca-refugees-transit-zone.jpg

Fotó: Lydia Gall/Human Rights Watch

Az egyedül érkező férfiaknak azonban szinte semmi reményük. Mindez kiderül Kovács Tímeának, a Helsinki Bizottság szegedi ügyvédjének a beszélgetéséből is, amelyet múlt pénteken a határon, a tranzitzóna előtti földcsíkon folytatott egy 21 éves szíriai szolgálatmegtagadó menekülttel. (A beszélgetés részlete itt hallható.) A fiatalember már több mint egy hete bebocsátásra várakozik a „tranzit tranzitjában”, de mindenegyes nap hátrasorolják. Pénze teljesen elfogyott, maradék euróit szerb rendőrök vették el, oda kellett adnia, hogy továbbmehessen a magyar határhoz. Most várnia kell, hogy sorra kerüljön, vagy esetleg családtagként „behazudja magát” a magyar állam területére. Az ígéret konténerkapui csak délelőttönként nyílnak meg, és akkor is csak kevesek előtt.

Az első, esős napokon semmiféle fedele nem volt, és élelmet sem kapott. Ha az önkéntesek néhány napja nem sietnek segítségükre, ma sem lenne mit ennie és hol meghúznia magát éjszaka vagy esőben. A rászoruló embereknek ugyanis egyetlen kerti vízcsapon kívül semmi segítséget nem adnak magyar hatóságok. Mossák kezeiket – ahogyan ezt már jó ideje meg kellene szoknunk tőlük. De miféle állam az, amelyik nem hajlandó segíteni a szükségben lévő embereken?

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr288558858
süti beállítások módosítása