Helsinki Figyelő

A hivatal elutasította a tartózkodási kérelmét a nigériai férfinak, akinek így magyar feleségét és egyéves kisgyerekét kellett volna itt hagynia. A bíróság most úgy döntött, körültekintőbben kell eljárni a hatóságnak, nem alkalmazhat kettős mércét, és a döntésnél a családi együttélés elősegítése a feladata. 

gustav-sabac-el-cher.jpg

Mai ítéletében a miskolci közigazgatási bíróság hatályon kívül helyezte a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) határozatát, amely egy nigériai apuka tartózkodásikártya-kérelmét utasította el. A hatóság arra hivatkozott, hogy a gyermekkel nincsen valódi kapcsolata a férfinak, a gyermek-szülői kapcsolatot csak érdekből, a tartózkodása legalizálása érdekében létesítette. Ha kérelmet jogerősen elutasítják, a férfinak, el kellett volna hagynia Magyarországot, és elszakítják a gyermekétől. Ezek után fordult segítségért a Magyar Helsinki Bizottsághoz. A férfit a bírósági perben Győző Gábor ügyvédünk képviselte.

A nigériai apukának az volt a „bűne”, hogy nem volt otthon, amikor hétköznap napközben (!) a BÁH munkatársai bejelentés nélkül két alkalommal felkeresték. Abban a borsodi faluban ugyanis, ahol élettársával, közös egy éves gyermekükkel, valamint élettársa családjával él együtt, nincs munka, ezért kénytelen gyakran Budapestre utazni, hogy fővárosi munkájával biztosítson megélhetést a családjának.

A BÁH ügyintézőit nem érdekelte, hogy az egyik alkalommal az élettársa jelezte, a férfi aznap reggel indult el Budapestre, és estére már itthon is lesz, jöjjenek ki akkor. Még a házba se mentek be, hogy ellenőrizzék, vannak-e ott a férfihez tartozó személyes tárgyak, ruhák. Nem kérdeztek meg szomszédokat, további családtagokat sem, hanem kijelentették, hogy a felperes biztosan nem lakik ott igazából.

Felrótták még a férfinak, hogy olyan lényeges kérdésekben keveredett ellentmondásba az élettársával, mint például hogy reggel vagy este ment-e be a kórházba meglátogatni újszülött gyermekét. A BÁH-ot az sem érdekelte, hogy arról egybehangzóan nyilatkoztak többek között, hogy az apuka rendszeresen kel fel éjszaka is a síró gyerekhez.  

Csorba Anna bíró az ítélet szóbeli indokolásában kifejtette, hogy egy kiskorú gyermekkel való kapcsolat valóságosságának a megítélését nem lehet pusztán a gyermek anyjával való megismerkedésre vonatkozó „szavahihetőségi teszt” alapján elvégezni; ilyen esetben nagyon alapos, körültekintő, a gyermeket középpontba helyező vizsgálatot kell lefolytatni, ami ebben az esetben nem történt meg. Kifejtette, hogy nem lehet kettős mércét alkalmazni: ha a „tisztán” magyar állampolgár családtagokkal bíró családok esetében teljesen elfogadott, hogy a családtag akár több hónapra is külföldön vállaljon munkát a család eltartása érdekében, akkor nem lehet felróni egy külföldinek sem, hogy Budapesten keres megélhetést, és emiatt nincsen rendszeresen otthon. A bíró rámutatott arra is, hogy amennyiben a családi kapcsolat valós, a magyar hatóságoknak a családi együttélés elősegítése a feladata.