Helsinki Figyelő

Szó sincs arról, hogy két bangladesi menedékkérő ügyfelünk strasbourgi ügye már véget ért volna, az most indult csak el igazán. A magyar hatóságok számos törvényt megsértettek, amikor fenyegetéssel villámgyorsan kiebrudalták őket „Szerbia irányába”.

dante_pokol.jpg

Múlt hétfőn adott ki az Igazságügyi Minisztérium (IM) egy olyan sajtóközleményt, amely érdekes módon azóta sem jelent meg a tárca honlapján. Ellentétben, mondjuk, azokkal a tüneményes állításokkal szemben, miszerint „példaértékű a szerb–magyar együttműködés”, vagy hogy „nem zavarta meg Belgrád és Budapest kapcsolatát a magyar–szerb határon állított kerítés”. Az október 12-iki különös, az MTI-t azért megtaláló közlemény a Népszabadság írására reagál, a tárca kommünikéja egyúttal Hollik István KDNP-s képviselő Helsinki Bizottságot becsmérlő szavait tupírozza. A politikus október 11-én vasárnapi sajtótájékoztatóján megismételte azt a badarságot, hogy Soros György a hozzá köthető szervezetek (ilyen a Helsinki Bizottság is) segítségével mindent megtesz azért, hogy az illegális bevándorlók korlátlan számban érkezzenek Magyarországra. Másnap a közszolgálati csatornán pedig arról értekezett, hogy bizonyos civil szervezetek (köztük a Helsinki Bizottság) hátráltatják a magyar hatóságok munkáját a „migránsügy kezelésénél”.

Az IM közleménye ezen is túlmegy, amikor az alábbi maszlagot próbálja beadni: „a Helsinki Bizottság az érintett emberek helyzetével kísérletezve, számukra valóságos jogvédelmet és segítséget nem biztosító öncélú próbálkozást tett, amit megelégelve a menedékkérők elhagyták az országot a céljuk felé haladva tovább”. Mindezt – legyünk jóindulatúak – arra alapozza, hogy strasbourgi bíróság „október 7-én elutasította a kérelmezők ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, és nem akadályozta meg a kérelmezők kiutasításának végrehajtását”.

Érdemes hát elmondani, mi is történt valójában Szegeden és Strasbourgban ügyfeleinkkel.

Elfogadhatósági eljárás a konténerben

A két bangladesi fiatalember már nem tudott átjutni a magyar–szerb határon, mert szeptember 15-én érkeztek a határzárhoz. A kormány hónapok óta fennen hirdette, a határátkelőhelyeken majd lehetőség lesz beadni a kérelmeket, hisz nem mást, csak a korrekt regisztrációt szolgálja a határzár, nem pedig a menedékkérők távoltartását. Valójában azonban a kormány kifejlesztett, majd beélesített egy olyan „csodafegyvert”, amely a nagy többségnek eleve lehetetlenné teszi, hogy országunk területére lépve kérelmét benyújtsa, és akik mégiscsak bejuthatnak a tranzitzóna konténereibe, azoknak a keveseknek (napi 70–100 menekülőnek) vagy azonnal, vagy napokon belül elfogadhatatlannak minősül a kérelmük.

Két ügyfelünk bejutott az „ígéret tranzitzónájába”. És ők is néhány óra leforgása alatt megkapták a döntést arról, hogy kérelmük elfogadhatatlan, távozzanak. Csakhogy ők azon kevesek közé tartoztak, akik a döntést nem fogadták el és megfellebbezték. A Helsinki Bizottság ügyvédei kezdettől fogva fel akarták venni a személyes kapcsolatot a bangladesi férfiakkal, de azt a magyar hatóságok minden módon akadályozták, így végül a szeptember 21-i első bírósági meghallgatásra is úgy került sor, a Helsinki Bizottság ügyvédei úgy képviselték a bangladesi férfiak ügyét a bíróságon, hogy addig fizikailag el voltak zárva tőlük, személyesen nem találkozhattak. A képviselet ellátását végül az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) közreműködése tette lehetővé. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) – teljesen törvénytelenül – még az ügyvédek bíróság előtti személyes közreműködésével lezajlott, sikerre vezető bírósági eljárást követően sem engedélyezte a jogi képviselők belépését a tranzitzónába (a BÁH csak videorendszeren keresztül járult hozzá a konzultációhoz). A bírósági döntés napjának estéjén az egyik ügyvéd az UNHCR névre szóló megbízólevelével a tiltás ellenére végül mégis bebocsátást nyert ügyfeleihez. A Helsinki Bizottság ügyvédei közreműködésével lezajló szeptember 21-i meghallgatásokon aztán megszületettek a bíróság döntései is, amelyek szerint a felülvizsgálati kérelmek alaposak voltak. A végzés formai és tartalmi hibák miatt új eljárásra kötelezte a BÁH-ot. (Ezekről itt írunk bővebben.)

Addigra már csak ők maradtak a tranzitzónában, mert a többiek néhány nap után vagy nem viselték el a komisz fogvatartási körülményeket, vagy kecsegtetőbbnek tűnt minél előbb Szerbiába visszatérni, hogy Horvátországon át jussanak el mégiscsak Magyarországra, a schengeni Európa kapujába.

Jogellenes fogvatartás

Bár a kormány nem ismeri el, valójában jogellenesen tartották fogva ügyfeleinket, hiszen a felülvizsgálat során csakis Szerbia felé távozhattak, amely az eljárás azonnali végét jelentette volna, míg Magyarország felé fegyveres rendőr állta útjukat. A strasbourgi bíróság kikristályosodott joggyakorlata értelmében a csak egyik oldalán „nyitott végű” elhelyezés a tranzitzónában egyértelműen fogvatartásnak minősül. A fogvatartás jogellenessége már csak azért sem vitatható, mert arról a magyar hatóságok hivatalosan döntést semmilyen formában nem hoztak, így a személyes szabadságtól való megfosztás jogszerűségét magyar bíróság előtt nem vitathatták a menedékkérők.

A kormány ezzel kapcsolatban hangoztatott érvelése fölött valójában már évekkel ezelőtt eljárt az idő. A francia kormány az 1992-ben indult és 1996-ban a fogvatartás jogellenességét kimondó és Franciországot elmarasztaló ítélettel zárult Amuur kontra Franciország ügyben, illetve a belga kormány 2003-ban indult és 2008-ban ugyancsak a fenti eredménnyel zárult Riad és Idiab kontra Belgium ügyben próbálkozott azzal a magyarázkodással, hogy a tranzitban fogva tartottak “szabadon távozhattak”, ez azonban már akkor megalapozatlannak találtatott. Kis fáziskéséssel a magyar kormánynak is be kell látnia majd, hogy a mantra idejétmúlt. Kár, hogy csak a saját kárán és a magyar adófizetők pénzén, merthogy a jogellenesen fogvatartottak nem vagyoni kártérítése borítékolható.

Mindezt ügyfeleink esetében még az is tetézi, hogy orvosi szakvélemény szól arról, sérülékenynek minősülnek és indokolt speciális ellátásuk, amelyet azonban a konténerben nem kapnak meg, holott jogszabály alapján megilletné őket. Sőt, a különleges bánásmódot igénylő személyek esetében jogszabály zárja ki a határon (tranzitzónában) lefolytatott eljárás alkalmazhatóságát.

Strasbourgi kérelem

A fogvatartás jogellenessége és embertelen, megalázó körülményei, az egész menekültügyi eljárás tisztességtelensége, valamint a magyar jogrendszeren belüli jogorvolat teljes hiányamiatt döntött úgy Pohárnok Barbara, a Helsinki Bizottság ügyvéde, hogy szeptember 25-én ügyfelei érdekében ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel az Emberi Jogok Európai Bírósághoz (EJEB) fordul. Tekintve, hogy sem az új magyar menekültügyi szabályok, sem a frissen formálódó gyakorlat nem garantálta a tisztességes eljárást, illetve félő volt, hogy Magyarország visszaküldi a már eleve traumatizált bangladesieket Szerbiába, ahol dokumentáltan nem férnének hozzá a megfelelő menekültügyi eljáráshoz és védelemhez, minek nyomán visszafordíthatatlan sérelmeket szenvednének el, egyéb jogi eszköz híján az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel az ügyvéd azt próbálta elérni, hogy azonnali hatállyal szabadítsák jogellenesen fogvatartott ügyfeleit és biztosítsák számukra a menedékkérőknek járó befogadási feltételeket. Tudnivaló, hogy ideglenes intézkedés alkalmazására a strasbourgi bíróság csak kivételes esetekben hajlandó, így erre kevés esély mutatkozott, de más jogi eszköz nem állt rendelkezésre, mivel ügyfeleink fogvatartása semmilyen formában nem volt szabályozva.

A strasbourgi kérelemben foglaltakat a BÁH-nak is eljuttatta az ügyvéd, de semmilyen reakció nem érkezett. Ellenben a strasbourgi bíróság szeptember 30-án az ügyvédnek és a kormánynak is megküldött levelében reagált beadványunkra. Ebben felszólította a kormányt, hogy október 5-ig adjon választ a bíróság eljárás jogosságát firtató kérdéseire. Nekünk pedig október 13-át jelölte meg határidőként, hogy az ideiglenes intézkedés immáron a teljes panaszt nyújtsuk be.

Villámdöntések

Ugyanezen napon született meg a BÁH második döntése az elsővel megegyező tartalommal: ügyfeleink menedékkérelme elfogadhatatlan, ezért el kell menniük, Magyarország nem folytatja le a menedékjogi eljárást esetükben. Újra felülvizsgálattal fordultunk a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, ahova október 2-án, pénteken érkeztek meg a papírok, amikor a bíróság értesítette a jogi képviselőket, hogy kérelmüknek helyt adva személyes meghallgatást tart az ügyben, amire a következő munkanapon, október 5-én hétfőn sort is kerít. A hétvégén kidolgozott, 22 oldalas jogi érvelést és a mellékelt bizonyítékokat a bírósági meghallgatáson csatoltuk. A bíróság nehéz feladat előtt állt, mégis rakétasebességgel, azon melegében október 5-én, hétfőn végzést hozott, és helyben hagyta a BÁH döntését.

Október 6-án a strasbourgi bíróság továbbította nekünk a kormány válaszait az EJEB kérdéseire.

A szegedi bíróság októberi 5-i döntésével az események felgyorsultak. Bár ügyfeleinknek jogában állt a Szerbiába történő kiutasításuk ellen a Kúriához fordulni jogorvoslatért (amelynek sikere meggyőződésünk szerint valószínűsíthető), a gyakorlatban a kiutasításuk végrehajtását nem állíthatták meg. Ezért újra csak a strasbourgi bíróság maradt.

Nem szóltek a szerbeknek

Tekintettel arra, hogy a szegedi bíróság döntésének írásba foglalása és kézbesítése még nem történt meg, október 6-án és október 7-én Pohárnok Barbara ügyvéd arra kérte levélben a kormányt, a BÁH-ot és illetékes regionális igazgatóságát, hogy a kiutasítás tervezett végrehajtása előtt legkevesebb 48 órával tájékoztassák az ügyvédeket, őt vagy Kovács Tímeát. Erre a kérelemre válasz azóta sem érkezett.

Ellenben a BÁH telefonon történt érdeklődésünkre elmondta, hogy amint a bíróság leírt végzése motoros futárral megérkezik a röszkei tranzitba, ügyfeleinket át fogják kísérni a tranzit és a kerítés túloldalára (ami a kormány szerint már nem, a jog szerint viszont még Magyarország területe, és ahonnan a Szerbiába történő átjutáshoz az országhatár átlépése szükséges). Az iratokból az is nyilvánvaló volt, hogy a magyar hatóságok jogellenesen nem vették fel a kapcsolatot a szerb hatóságokkal annak érdekében, hogy ügyfeleinket kitoloncolhassák, ami egyébként eleve a kiutasításuk kötelező feltétele.

Újfent ügyfeleink érdekét szem előtt tartva – egyéb jogorvoslati lehetőség híján – október 7-én faxon kértük a strasbourgi bíróságot, hogy a folyamatban lévő ügyben ideiglenes intézkedésként akadályozza meg a Szerbiába történő immár bármelyik pillanatban megvalósuló kiutasítást.

A bíróság ennek a kérésünknek október 7-én nem tett eleget. Tekintve, hogy az ilyen döntés nem kell megindokolnia, azóta sem tudjuk, hogy miért nem érezte szükségesnek a beavatkozást a bíróság akkor, amikor az EU számos tagállamából Magyarorságra tervezett átadásokat a közelmúltban több tucat ügyben ideiglenes intézkedéssel egyébként megakadályozta. Erről persze az IM mélyen hallgat.

Miként arról is, hogy bár a strasbourgi bíróság nem rendelt el ideiglenes intézkedést a kiutasítás végrehajtásának megakadályozására, az első ideiglenes intézkedés iránti kérelmünk benyújtását követően 12 nappal és valójában már a teljes panaszunk részletes kifejtésére adott október 13-i határidő előtt kommunikálta” a kormánynak és egyúttal sürgősnek minősítette az ügyet. Ami más ügyekben hónapokig, évekig húzódik, ebben az ügyben napok alatt megtörtént.

Ügyvédi beadvány

Az ideiglenes intézkedés kérelmének elutasítása egyáltalán nem jelenti, hogy egy állam ügyfeleinkkel szembeni eljárása aggálytalan lenne, mint azt az IM közleménye sugallja. Számos esetben előfordult már, hogy bár a bíróság elutasította az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, később mégis megállapította a jogsérelmet és elmarasztalta a vétkes államot. Arról nem is beszélve, hogy az október 7-i ideiglenes intézkedés ügyének semmi köze ügyfeleink fogvatartásának jogellenességéhez. Az pedig végképp nem igaz, hogy a két férfi panaszügye véget ért volna. Mint később látható, ennek éppen az ellenkezője történik.

Október 8-án reggel ott feküdt a BÁH vezetőinek asztalán az az ügyvédi beadvány is, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a kiutasító döntését követően hét nap áll a külföldiek rendelkezésére a távozáshoz, és csak utána toloncolhatók ki, akkor is csak abban az esetben, ha arról határozatot hoz az idegenrendészeti hatóság, azt szabályszerűen közli és a döntéssel szemben biztosítja jogorvoslati jogot. Az ügyvéd ismételten kérte, hogy tájékoztassák a jogi képviselőket a kitoloncolás tervezett időpontjáról.

Az ügyvéd arra is rámutatott, a kutasítás egyik megkerülhetetlen törvényi feltétele, hogy a célállam, jelen esetben Szerbia a külföldi befogadja Csakhogy a magyar hatóságok ez ügyben fel sem vették a kapcsolatot a szerb társszervekkel. Márpedig ha Szerbia nem veszi át vagy vissza ügyfeleinket, úgy a BÁH köteles a döntését visszavonni és az eljárást lefolytatni.

Ráadásul Pohárnok azt is közölte, amennyiben megkapják a kiutasító határozatot, mindenképpen felülvizsgálatot kérnek ellene.

Kiszorítósdi

Úgy tűnt, már október 7-én kézbesítik a bíróság végzését, ezért Kovács Tímea ügyvéd több órát töltött a tranzitzónában. Ám végül a papírok másnap érkeztek meg. Az ügyvédeink a beadványaikra és toloncolással kapcsolatos kérelmeikre nem kaptak hivatalos választ. Telefonon viszont azt az ígéretet kapták, hogy aznap biztosan nem toloncolnak.

Aztán október 8-án mégiscsak megérkezett a motoros futár a bíróság magyar nyelvű végzéseivel. A „kézbesítés” minden szabályszerűséget nélkülözött: ügyfeleink kérték a bíróságtól, hogy a döntést anyanyelvükön vehessék át, de végül a magyar nyelven érkező döntést szorongató hivatalnokok/rendőrök még azt sem tudták, alá kell-e íratni a dokumentumokat. Nem beszélve arról, hogy ekkor még az ügyvédeknek sem kézbesítették a végzést, noha csak úgy lett volna szabályszerű. A hatóság emberei megakadályozták azt is, hogy UNHCR munkatársával a bangladesiek konzultálhassanak (holott ez is jogszabályban biztosított joguk), illetve a magyar állam képviselői megtagadták a kiutasítást megtámadó felülvizsgálati kérelem átvételét, amelyet az ügyvédeink az ENSZ munkatársán keresztül juttattak el ügyfeleinknek. Mindezt azzal a magyarázattal, hogy az úgysem ér semmit, akár ki is dobhatják a papirost. Ezek után arra kényszerítették őket, hogy azonnal hagyják el a konténert és Magyarországot. Arra utasították őket, hogy az erdőn keresztül haladva menjek át (illegálisan) Szerbiába. (Az elfogadhatatlan eljárásról itt írunk bővebben.) A szerb határőrök, persze, semmit nem tudtak a magyar kiutasításról, így nem engedték be őket szerb területre, még akkor sem, amikor az UNHCR és a Helsinki Bizottság által riadóztatott helyi civilek a segítségükre siettek. Végül illegálisan (!) tudtak csak átlopakodni.

Ezzel bangladesi ügyfeleink kálváriája gyakorlatilag véget ért Magyarországon, bár a kiutasításukat még megtámadjuk a Kúrián. A történetük strasbourgi ága azonban most kezdődik csak igazán. Október 13-án beadtuk a teljes és erre az esetre – mint azt a bíróság maga deklarálta – külön figyelem összpontosul. Bár őket tartották fogva jogtalanul és megalázó körülmények között, bár most ők nem férhettek hozzá a tisztességes eljáráshoz, ügyük nagy jelentőségű, mert világosan mutatja, mennyi esélye van menedékjogra a kérelmező külföldinek, ha a kormány által „biztosított” lehetőségeket akarja igénybe venni. A két férfi ügye alapvetően arról szól, mit is ér ma az Alaptörvényben deklarált magyar menedékjog.

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr278012939