Helsinki Figyelő

A bíróság szerint rendben volt, hogy a rendőrök nem intézkedtek a devecseri cigányellenes attaknál. A Helsinki Bizottság szerint meg nem, ezért a strasbourgi bírósághoz fordult. 2012 augusztusában szélsőjobbos támadók szidalmazták és fenyegették a helyi romákat. A cigány portákat és az ott lévőket meg is dobálták, de a rendőrség senkivel szemben nem intézkedett. Két roma sértett beperelte a rendőrséget a mulasztásért.

Ma a Kúria jogerősen úgy ítélt, a rendőrség nem mulasztott. Tóth Kincső tanácsa szerint összeségében nem volt békétlen a rendezvény, ezért nem kellett feloszlatni a felhergelt és erőszakos tömeget.

A Helsinki Bizottság ezzel szemben fenntartja, hogy - mint felvételek és tanúvallomások igazolják - a tömeg nem csak fenyegetően lépett fel a romákkal szemben, de testi épségüket is veszélyeztette, és foglyul ejtette őket portáikon. A Magyar Gárdát ennél közvetettebb okok miatt tiltották be. A mostani ítélet rendkívül rossz üzenet a társadalomnak, mert zöld utat biztosít a gyülekezési jog mögé bújó, csoportosan és felfegyverkezve elkövetett gyűlölet-bűncselekményeknek, valamint felmentést ad az ilyen ügyekben passzívan maradó rendőrségnek. Egyben azt üzeni a 700 ezres magyarországi cigány közösségnek, az állam nem védi meg őket.

Kádár András Kristóf ügyvédnek, a Helsinki Bizottság társelnökének a bíróság mai tárgyaláson elmondott beszédet közöljük.

 

Tisztelt Kúria!

Fenntartom a felülvizsgálati kérelemben és az előkészítő iratban foglaltakat, annyiban kiegészítem, hogy kérem az alperest perköltségben marasztalni. Ezen túlmenően szeretném a beadvány néhány aspektusát röviden nyomatékosítani.

1) Ismét hangsúlyozni kívánom, hogy a felperes nem azt állítja, a rendőrségnek semmiféle mérlegelési joga nincs a demonstrációk feloszlatása során. Mérlegelheti és mérlegelnie kell, hogy valamely oszlatási ok jellegadó jellemzőjévé vált-e a demonstrációnak, hogy csupán a tömeg elenyésző vagy jelentős része tanúsít jogellenes megatartást, illetve hogy a tömeg azonosul-e a jogsértőkkel még akkor is, ha nem vesz részt pl. az erőszakos cselekményekben. Ha a rendőrség szerint jellegadó jellemző az oszlatási ok, akkor viszont kógens kötelezettsége van az oszlatásra (amelynek módját ismét mérlegelési jogkörben döntheti el).

2) Jelen ügyben kétségtelenül jellegadó jellemzője volt a demonstrációnak minden létező oszlatási ok. A tömeg azonosulásáról maga a rendőrség számol be. Ez egy a cigányok megrendszabályozására összehívott demonstráció volt, gyalázatos uszító beszédek hangzottak el, a romákat genetikai hulladéknak nevezték, magyar–roma háborúról beszéltek a szónokok, és ezek után vonult a tömeg a romák lakta utcákba, cigányellenes jelszavakat skandálva. A szervező maga is tartott cigányellenes szónoklatot, a rendőrségi iratok szerint elsősorban a demonstrálóknak akart megfelelni, a betyársereggel nem akart konfrontálódni. A dobálás, a felfegyverkezve való megjelenés tehát egyértelműen betudható a rendezvény egészének, miképpen a bűncselekmény elkövetése is, hiszen nem csak erőszakos megatartással lehet elkövetni a Btk. 174/B-t. [(1a) Aki mással szemben valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy riadalmat keltsen, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.]

3) A mások szabadságának és jogainak sérelméről minden döntés hallgat. Nem kívánom részletesen idézni a vonatkozó BH-t (ezt a beadványban megtettem), de azt kell mondanom, a Magyar Gárdát tulajdonképpen kevesebbért oszlatták fel, mint amit itt a rendőrség Devecserben intézkedés nélkül hagyott. Több olyan bírósági döntés ismert, amely mások jogainak és szabadságának sérelmére hivatkozva a jogsérelem igen absztrakt veszélyére hivatkozva jogszerűnek találta szélsőjobboldali rendezvények előzetes rendőrségi megtiltását, noha ezt az előzetes tiltási okot a Gytv. nem is ismeri. (Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, 20.Kpk.46.621/2014/4.: „A bíróság […] egyetértett azzal a kérelmezetti megállapítással, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a tárgyi rendezvényen olyan szélsőjobboldali náci eszmék terjesztésére kerül sor, amely […] a második világháború érintett áldozatainak emlékét megsértve a jelenleg is élő hozzátartozók személyhez fűződő jogait, emberi méltóságát oly mértékben sértené, amelyek túllépik a gyülekezési jog törvényben rögzített kereteit megbontva ezzel a személyiségi jogok rendszerének egyensúlyát, ami a közrend és köznyugalom jelentős mértékű támadásával is együtt jár […].”) Jelen esetben viszont a bekövetkezett gyalázkodás, sérüléssel járó kődobálás sem volt elég, hogy egy kógensen előírt törvényi kötelezettségének a rendőrség eleget tegyen.

4) Szintén egyetlen fórum sem válaszolta meg azt a kérdésemet, miként lehet békésnek nevezni egy demonstrációt, amelyet a rendőrség azért nem oszlat fel, illetve amelynek erőszakos résztvevőit azért nem emeli ki, mert attól tart, hogy az erőszakra hajlamos tömegből olyan agresszív reakciót vált ki, amely állítólagosan még a környező utcák lakosságát is veszélyezteti. Nem kaptam választ arra az érvemre, hogy nem lehet egyszerre igaz, hogy a demonstráció békés volt, illetve az, hogy a várható erőszakos reakció miatt nem lehetett intézkedéseket foganatosítani. Emlékeztetek az előkészítő iratban hivatkozott kúriai döntésre: a tömegből az erőszakos demonstráló előállítása által kiváltott indulatos reakció annak a jele, hogy a tömeg azonosul az erőszakos cselekményt elkövető személlyel. Érthetetlen, hogy miért nem alkalmazták ezt a tesztet a hatóságok a jelen ügyben is.

5) Az arányosság követelménye – még ha alkalmazható lett volna is – nem adott volna felmentést a rendőrségnek a cselekvés alól. Egyrészt azért, mert csak olyan intézkedés választható az arányossági mérlegelésen belül, amely a kívánt eredményt eléri, másrészt azért, mert az arányosságnak az elérni kívánt cél és az intézkedés alá vont személy jogát ért korlátozás között kell fennállnia. Ebben a relációban az intézkedés alá vont személy jogellenes reakciójának várható következményei nem értelmezhetők. Amint mondtuk: ha ez így lenne, akkor éppen a legerőszakosabb demonstrációk esetén nem lehetne fellépni. A helyzet az, hogy a rendőrség pozitív jogvédelmi kötelezettségéből az is következik, hogy akkora erővel kell felvonulnia, amely még a kitörő erőszak esetén is lehetővé teszi, hogy érvényt szerezzen a békés lakosok jogainak. Devecseren tudni lehetett, hogy balhé lesz. Ha a rendőrség úgy ítéli meg, nem volt kellő erővel jelen ahhoz, hogy intézkedjen, az azt jelenti, hogy nem szervezte meg megfelelően a fellépését, így elmulasztotta a jogvédelmi kötelezettségét.

6) Ez utóbbi körben hadd hívjam fel a figyelmet a másodfokú közigazgatási határozat egy mondatára: „A jogsértő cselekményeket elkövető személyek cselekménye valóban sértette az ügyfél alapjogait, azonban annak védelme nyilvánvalóan nagyobb hátránnyal járt volna, mint amennyi előnyt jelentett volna”. Ez pontosan az a magatartás, amelyet az Emberi Jogok Európai bírósága a Karaahmed-ügyben jogellenesnek ítélt: a rendőrség nem is törekedett a különböző jogok közötti egyensúly megteremtésére, a demonstrálóknak mindent engedett, a romák jogainak érvényesülése érdekében viszont a törvényben kógensen előírt lépéseket sem tette meg. A megfélemlített, a gyalázkodást és házaik megdobálását foglyul ejtett közönségként végighallgatni kényszerülő romák jogainak védelmét így áldozta fel a rendőrség a célszerűség oltárán. És emlékeztetni szeretnék: történt sérülés, egy személyt a felkarján talált egy eldobott betondarab. Ha a fején találja, ha súlyos maradandó sérülést szenved, vagy akár az életét veszti, akkor is azt mondanánk, hogy a „jogainak védelme nagyobb hátránnyal járt volna, mint amennyi előnyt jelentett volna”? Márpedig az nem a rendőrségen múlt, hogy az az eldobott kő hol állt meg és kit hogyan talált meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr707811816