Helsinki Figyelő

A puding próbája, ha megeszik. A rendőr próbája, ha bevetik? 860 ún. „próbarendőr” tesz ma esküt a miniszterelnök előtt, aztán irány nyomban a „frontvonal”, a déli határszakasz. De mit tehet ez a sok kiképzetlen zöldfülű ott, ahol sokszor még a rutinos rendőrök is tanácstalanok?latyimatyi.jpg

Bár hosszú ideje használatos, a „próbarendőr” kifejezést a rendőrségi törvény nem ismeri. És nem ismeri a szolgálati törvény sem. A rendes szolgálati viszony viszont többnyire valóban próbaidővel kezdődik, amikor rendőrség és a kezdő rendőr is azonnali hatállyal és indoklás nélkül mondhatja: bocs, tévedés volt, inkább váljunk el. A próbaidő a rendőröknél 3–12 hónap lehet, rendőr szakközépiskolásoknál 6–12 hónap ez az idő. Úgy tudni, a most sebbel-lobbal kinevezett 860 „kisrendőr” éppen ilyen, tehát most szabadul az iskolapadból. Egész pontosan még nem szabadul, mert egy éve még biztosan hátravan a képzésből, így gyakorlati oktatása „élesben” történik majd, és az ország összes másodéves rendőriskolása a rendőrség új, most felálló 2100 fősre tervezett Határrendészeti Igazgatóságához (HI) vezénylik.

Tudnivaló, hogy 2010-ben, amikor az induló új kormány teljesítve választási ígéretét 3000 rendőrt vett fel villámgyorsan, ezt úgy érte el, hogy minden rendőr szakközepes bezupáltattak, azt is, aki csak egy párhetes gyorstalpalót abszolvált. Ez a szakszervezeteknek érthetően nem tetszett, hiszen a kétéves képzés rendőri munka mellett nyilvánvalóan csak névleges szakmai felkészítést jelenthet. Meg is próbálták rávenni a Belügyminisztériumot (BM), hogy legalább az első évet hadd járhassák ki iskolában a jövő rendőrei, és csak aztán helyezzék őket a rendőrséghez, akkor viszont normál szolgálati viszonyba. A tárca mereven ellenállt, egészen két héttel ezelőttig. Akkor a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre” készülendő hirtelen szükség lett a másodikosokra, hogy az új HI-nél legyen valaki.

A szakszervezetek akár örülhetnének is, hogy a BM mégis hallgatott rájuk, és a menekülők (az „illegális bevándorlók”), lám, nem csak munkát vesznek el, de munkát is adnak magyar fiataloknak. A helyzet azonban ennél sokkal szerencsétlenebb. Bár semmilyen szabály, regula vagy parancs nem írja elő, hogy a „próbarendőr” nem tehet valami olyat, amit tapasztaltabb társa már igen, de a gyakorlat eddig ésszerűen alakult, és most nagy az esélye annak, hogy ezentúl nem lesz így. Eddig ugyanis a próbarendőrt idősebb kollégái mentorálták akár két éven át is, nem dobták be egyből a mélyvízbe. Arra is ügyeltek, hogy soha ne maradjon egyedül, és ha csapaterőben dolgoztak (mint most például Röszkénél), akkor a tapasztalt–zöldfülű arány 2:1 vagy 3:1 volt.

Most ennek az ellenkezője történhet. Az új, most verbuválódó igazgatóság aligha fogja majd a szilárdság és szervezettség látszatát kelteni. Ha összevetjük a 860 főnyi újonclétszámot a tervezett 2100 fő a HI állománylétszámával, nagyon is elképzelhetőek olyan éles helyzetek, amikor nem lesz kellő számú rutinos rendőr ahhoz, hogy a „próbarendőrt” segítse. De gond van itt a rendőrök élelmezésével, pihenőidejével, elhelyezésével is. A hírek szerint a déli határra vezényelt újoncokat a szegedi rendőr szakközépiskola kollégiumában fogják majd elhelyezni, amit tán, ha 500 főre terveztek. Komisz körülményekből tehát alaposan kijut majd a „próbarendőröknek”.

Nem véletlenül figyelmeztet Pongó Géza, a Független Rendőr Szakszervezet főtitkára arra, hogy az így szerzett keserű tapasztalatok aligha fogják a rendőri pályán tartani a „próbarendőröket”.

Vannak rossz történelmi tapasztalataink is a gyengén kiképzett határrendészekről. 1989-ben a vasfüggöny utolsó magyarországi áldozata – néhány nappal a határnyitás előtt – egy fiatal keletnémet férfi volt, akit egy sorállományú határőr lőtt le. Azt se tudhatjuk biztosan, hogy végzetes baleset volt (mint azt az akkori hivatalos vizsgálat megállapította), vagy szándékosan lőtt a menekülő férfira, akit felesége és gyereke szeme láttára halt meg. Jellemző, hogy felettesei és a politikai vezetők azt állították, akkor már régóta nem volt tűzparancs a határsértőkkel szemben. Csak éppen a határőrök nem tudták.

A határőrizet nem játék, képzetlen és tapasztalatlan újoncokat tömegével bevetni pedig felelőtlenség. Senki nem próbababa, a menekülő és a rendőr sem.

Zádori Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr567787002