Helsinki Figyelő

A „nemzeti konzultációval” a kormány a saját megtévesztő álláspontját sulykolja migrációs témákról. A gyakran ismételt kérdésekre most a Magyar Helsinki Bizottság válaszait olvashatja. Szándékunk az ismeretterjesztés, ezért ez a kiskáté. haiti_washpost20.jpg

Amennyiben bűncselekményt követnek el azzal a menedékkérők („megélhetési bevándorlók”), hogy útlevél nélkül lépik át a magyar határt, akkor miért lenne baj az, ha börtönbe zárnánk mindegyiküket?

  1. Elsősorban azért, mert NEM követnek el semmilyen bűncselekményt azok a menedékkérők, akik útlevél nélkül lépik át a magyar határt. Ez nem titok, bárki megnézheti a több helyen online elérhető büntető törvénykönyvet.
  2. Olyannyira nem követnek el bűncselekményt a menedékkérő, hogy TILOS BÜNTETNI: az 1951-es Genfi Egyezmény 31. cikke előírja, nem büntethetők a menekülteket a jogellenes belépésért, ha erre a menekülésük érdekében kerül sor.
  3. Akik gyakran háborúból menekülnek, kínzástúlélők vagy más súlyos traumán mentek keresztül kifejezetten embertelen fogva tartani. A jogszabályok szerint csak akkor lehet valakit bezárni a menekültügyi eljárás alatt, ha másként nem biztosítható a jelenléte az eljárás folyamán. A magyar hatóságok élnek is ezzel a kivételesnek szánt lehetőséggel, sőt visszaélnek vele: tavaly tavasszal az egyedül érkező felnőtt férfi menedékkérőknek a 40%-a volt fogva tartva.

Ha valaki meg van győződve arról, hogy jogosult a menekültstátuszra, akkor Európába érkezve miért választja az illegális határátlépést? Miért nem jelentkezik egy határállomáson vagy a célország legközelebbi nagykövetségén?

  1. A menekültek gyakran bombázás elől jönnek el és nincs lehetőségük összegyűjteni az irataikat és bemenni a legközelebbi konzulátusra, hogy ott vízumkérelmet nyújtsanak be.
  2. Vannak olyan országok, ahol nincs központi anyakönyvezési rendszer, így nem is olyan egyszerű mondjuk személyi igazolványt vagy útlevelet igényelni.
  3. Akad olyan hely is, ahol csak azok juthatnak útlevélhez, akik a helyi hatalommal jó viszonyt ápolnak. Ezek ritkán lesznek a hatalom elől menekülők.
  4. Vannak olyan helyei is a világnak, ahol szinte lehetetlen vízumot szerezni. Magyarországnak a Szaharától délre fekvő afrikai országokban összesen három helyen (Nigéria, Dél-Afrika, Kenya) van külképviselete, így sokaknak gyakorlatilag lehetetlen odautazni több ezer kilométert. Sok esetben nem is érdemes, mert „reménytelen szegényördögként” nem kapnak vízumot.
  5. Ahhoz, hogy valaki az egyik magyar határátkelőnél kérelmezze a menedékjogot, mint a magyar kormányfő ajánlja, ki kellene a menedékkérőt engedni a szomszédos államból. Erre például a szerb hatóságok éppúgy nem hajlandók, ahogyan a magyar határrendészetet is erre kötelezik nemzetközi egyezmények, ezért kénytelenek aztán a magyar–osztrák határt is irregurálisan átlépni a potenciális menedékkérők – csak ez valamivel egyszerűbb annál, mint a schengeni övezetbe bejutni.

A műveletlen, írástudatlan idegenek mégis milyen hasznot tudnak hozni az országnak?

  1. A tévhitekkel ellentétben a hazánkba érkező bevándorlók között nagyobb a felsőfokú végzettségűek aránya, mint a magyar lakosság körében. 2007 és 2012 közötti időszakban a magyar állampolgárok 49%-a dolgozott, a Magyarországon élő uniós állampolgároknak 59,3%-a, az Unión kívülről érkezőknek pedig a 56,4%-a. Ugyanezekben az években a magyar állampolgároknak átlagosan 16,1%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel, a „harmadik országokból” (vagyis nem uniós államokból) érkezőknél ez 34,7% volt.
  2. Míg a bevándorlás ügyében az észnek kell diktálnia (akkor sikeres egy bevándorlás-politika, ha azok jönnek, akikre szükség van), a menekülők befogadásánál a szívnek (a kormány kedvelt szavával: az irgalomnak) kell elsőbbséget adni. A bevándorlásról, a társadalmi kohézióról, befogadó kapacitásról és a szociális ellátórendszer teherbíró képességéről ott érdemes vitatkozni, ahol vannak népes bevándorló közösségek. Magyarország nem ilyen hely. De ha ilyen is lenne, a „nemzeti konzultáció” sugalmazó „kérdéseire” a helyes válasz akkor is az üres boríték lehetne.

Minek ennyit vesződni a magukat menedékkérőknek álcázó „megélhetési bevándorlókkal”, ha a miniszterelnök „ránézésre” is meg tudja állapítani, hogy Debrecenben az ott lévők 90%-a nem is menekült:

  1. Sajnálatosan a miniszterelnök a kormányzása során még egyetlen magyar menekülttáborban sem járt. Így bármennyire sokra becsüljük is ítélőképességét, „rá sem nézhetett” a menedékkérőkre. De ennél fontosabb:
  2. Senki nem tudja „ránézésre” megállapítani, hogy ki a menekült és ki nem. Erre egy meglehetősen cizellált eljárásban kell választ adni, amelynek hossza Magyarországon általában néhányhónapos.
  3. Az emberi élet és szabadság tiszteletének elismerése indokolja, hogy alaposan vizsgáljuk meg a kérelmeket, és inkább eggyel több ember kapjon védelmet, mint akár egyet is visszaküldjünk a halálba.

Miért a menekültekre költsük a pénzt, ha a magyar kórházakban nem ritkán szappan sincs és magunknak kell fájdalomcsillapítót is vinni?

  1. Ez számunkra nem vagy-vagy kérdés. Egyetértünk azzal, hogy szégyen az, ha hamarabb épülnek stadionok, minthogy a kórházakba mindenhova szappan és WC-papír kerüljön. Látjuk mi is a nyomort sok helyen az országban. Ettől függetlenül elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy kollektíven bűnözőnek, terroristának, a nemzeten élősködő „megélhetési bevándorlónak” tekintsük a halál vagy üldözés elől menekülőket. Mi komolyan gondoljuk, hogy senkit nem lenne szabad az út szélén hagyni.
  2. A közhiedelemmel ellentétben az állami költségvetéséből menekültügyre fordított pénzek egyáltalán nem irdatlanok. Tavaly a kiadás összesen 2,6 milliárdot emésztett fel, és ehhez az Európai Unió is jelentős összeggel járult hozzá. Ez a teljes állami kiadás 0,015%-át, vagyis 1,5 tízezrelékét jelentette. Ha valóban fontos lenne a kormánynak a kiadáscsökkentés, akkor nem költene egymilliárdot a „nemzeti konzultációnak” titulált propagandaakciójára. Valamint nem tervezné minden menedékkérő elzárását, ugyanis a szabadon mozgó menedékkérő vagy menekült napi ellátása éppen fele annyiba kerül, mint egy fogvatartotté.

Rendben, segítsünk a menekülteknek, de a megélhetési bevándorlókat miért tartsuk el, ha napról-napra négymillió magyar is a létminimum alatt küzd a túlélésért?

  1. A magyar szabályok szerint aki nem menekült vagy visszafordítása nem esik valamilyen tilalom alá, az csak akkor tartózkodhat az országban, ha megélhetése, lakhatása és egészségügyi ellátása biztosított. Mi sem amellett érvelünk, hogy a világ szegényeit nekünk kelljen eltartani. Ez képtelenség lenne. Az ellen viszont tiltakozunk, hogy a megélhetésért való küzdelmet erkölcsi bűnnek tekintsük. Mi önmagában még a megélhetési politikusságot sem tartjuk bűnnek. A lényeg, hogyan csinálják.
  2. Az Európai Bizottság éppen az Unióra nehezedő migrációs nyomás kiegyenlítése miatt javasolja a tagállamok között a terhek kvóta szerinti kiegyenlítését. A magyar kormány azonban csípőből elvetette a tervezetet. És ez az igazi felelőtlenség.

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr437496242
süti beállítások módosítása