Helsinki Figyelő

A politikai paranoia jól ismert tünete, amikor a politikus magát az országával azonosítja, és a rezsimjét érő bírálatok mögött a gaz külföld vagy hazai fizetett ügynökök mesterkedését látja. Kénytelenek voltunk beperelni egy fideszes honatyát, akin erőt vett az üldözés mániája.

Wu_Meng_Chun-Without_title_VII.

Soros György túlfizetett ágenseiként, kripto Bajnai-gárdistákként, Reding asszony bilderbergi feketemiséinek ministránsaiként és egy potenciális ügynök szervezet álcivil munkatársaiként most persze cidriznünk kellene. Merthogy végérvényesen lelepleződtünk volna. Lelepleződött szorgos és kártékony aknamunkánk, amellyel a Nemzeti Együttműködés Rendszerének öles fundámentumát, sőt magát a magyaroknak országát kívánnánk aláásni mint holmi vakondba ojtott idegenszívű termeszek. Felfeslett szürke bundánk, megroppant ragacsos, kitinnel borított fedőszárnyunk. Ezek után ármányos megbízóink sem reménykedhetnek már többet ördögi terveik sikerében. Kész, vége. Hol a rolóhúzó rúd? Dőljünk bele testületileg!

Mi azonban annyira megátalkodottak vagyunk, hogy ilyet juszt sem teszünk. Kitartunk inkább.

Történt, hogy a Jobbik fékezhetetlen agyvelejű képviselői múlt héten határozati javaslatot nyújtottak be a T. Háznak, miszerint azok a civil (értsd álcivil) szervezetek, amelyek egymillió forintnál nagyobb támogatást fogadnak el külföldről, ezentúl mint „ügynök szervezetek” tartassanak nyilván. Az indoklásban aztán szó esik az Egyesült Államok és a nyugati világ (szövetségeseink – színleg, ugye) az országok önrendelkezését sértő üzelmeiről, amelyek fölháborító módon megingatták a szuverén moszkovita kormányokat Grúziában, Ukrajnában és Kirgizisztánban. A képviselők irományukban leleplezik Charles Gatit, aki nem elég, hogy demokrata (demokrata párti!), de még a nagyhatalmú Clinton családdal is feltűnően jóban van. Az izraeli és orosz példa pedig egyaránt mint követendő megoldás szerepel a javaslatban. (Putyin elnök és a Kneszet találkozása a Jobbik boncasztalán.) De a legnagyobb veszélyt a nagy magyar igazságra talán mégis leginkább Bajnai Gordon Haza és Haladás Közpolitikai Alapítványa jelenti, amely miatt érdemes volna hát az összes többi, külföldről eszeveszetten nagy pénzt (3333 eurónál többet!) felmarkoló civil szervezetet, kórházi, fogyatékos-ügyi, egyházi, felsőoktatási és szakszervezeti alapítványt, sváb népdalkört vagy vadászegyletet megbélyegezni. Jövőre már Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ügynök Szervezetnek meg Gyermekétkeztetési Alapítvány Ügynök Szervezetnek hívnák őket.

Mint hétpróbás hazaárulók, persze, elintézhetnénk mindezt egyetlen vállrándítással is. Egy olyan országban, amelyben gyakorlatilag a közcélú fejlesztések mindegyike uniós (külföldi!) pénzekből valósul meg, ahova a következő európai költségvetési ciklusban is (2014–2020) akkora támogatás érkezik majd, amivel – mint a miniszterelnöktől tudhatjuk – hat vagont lehetne megtölteni húszezresekkel, ahol ezek szerint a legnagyobb „ügynök szervezet” maga a kormány, szóval egy ilyen országban, tán csak nem számít bűnnek a külföldi támogatás elfogadása. Különösen akkor nem, ha azok az állam által teljesíthetetlen vagy nehezen teljesíthető, sokszor népszerűtlen közcélokat szolgálnak. Ráadásul – bár azok az Alaptörvényben nevesített alapértékek – sem a magyar társadalom, sem az állam nem igen költ rájuk, noha azok védelme nélkül kiiratkoznánk a civilizált világból, még vadabb és élhetetlenebb hely lenne az ország.

A leendő „ügynök szervetek” leginkább azért szorulnak a külföld támogatására (zsoldjára), mert itthoni forrásokból nem lennének képesek, mondjuk, szegényeket támogatni, rákos gyerekeket gyógyítani, táboroztatni. De nem volna több ingyenes jogsegély sem magyar állampolgároknak, ha rendőri bántalmazás áldozatává válnak, nem volna lehetőségük a civileknek szakértő véleményükkel segíteni a magyar kormány jogalkotását, ha az éppen valami nyilvánvaló esztelenségre készül, és esetleg nem tudnák időben figyelmeztetni a magyar társadalmat arra, mennyiben veszélyezteti egyes csoportjait (vallási közösségeit, védendő kisebbségeit, szegényeit, szubkultúráit, munkavállalóit, tanuló ifjúságát stb.) tulajdon állama. De hát, miért kéne félni bárkinek is az „idegenbérenc” stigmától egy olyan időszakban, amikor az a politikai erő kormányoz kétharmaddal, amelyet egyedüli pártként direkt módon támogatott egykoron Soros György, és amelynek politikusai sokszor éppen Soros-ösztöndíjasként vagy külföldi kormányok vendégeiként Nyugaton ismerkedhettek a demokráciával?

A rutinos álcivil azonban régóta nem vonogatja már a vállát. Ez esetben a Jobbik határozati javaslatát megelőzte ugyanis Hoppál Péternek, a Fidesz képviselőjének és szóvivőjének a sajtótájékoztatója még augusztusban, amely az álcivil szervezetek lelepleződéséről szólt. Ő nem kevesebbet állított, miszerint „egy tényfeltáró cikk kapcsán kiderült, hogy ez az amerikai spekuláns kör mintegy félmilliárd forint hálapénzt fizetett ki olyan álcivil szervezetek számára, akik hajlandók arra, hogy rendszeresen lejáratják Magyarországot, lejáratják a Fideszt és lejáratják a magyar kormányt, mindezt legfőképpen külföldön, külföldi fórumok előtt teszik meg.” Valamint: „ezek a fizetett statiszták magukat emberjogi szervezeteknek mondják”. Illetve: „ezekért a dollármilliókért kitartott szervezetek, ezek a szervezetek annyit tesznek, mindössze annyi dolguk, annyi feladatuk van cserébe az amerikai pénzekért, hogy minden fronton támadják tehát a magyar kormányt, támadják a Fideszt, és támadják Magyarország miniszterelnökét.”Az áskálódók közé sorolta Hoppál képviselő a Magyar Helsinki Bizottságot is.

Ez így már nem tréfadolog. Nem egy képviselő rögeszméjéről vagy egy ellenzéki frakció hatásvadász akciójáról van szó, hanem a vezető kormánypárt sommás, nagy nyilvánosság előtt képviselt állításáról. Ezért határozott úgy a Helsinki Bizottság, hogy szervezetünk személyhez fűződő jogainak, jelesül jóhírnevünk megsértése miatt bepereli Hoppál Pétert, amennyiben nem kér bocsánatot. Ez nem történt meg, ezért múlt héten benyújtottuk bírósági keresetünket. Azt várjuk a polgári pertől, hogy a törvényszék megállapítja a jogsértést, és kötelezi az alperest, hogy a Magyar Nemzetben és Népszabadságban fizetett hirdetés, a fidesz.hu portálon pedig közlemény útján fejezze ki sajnálkozását amiatt, hogy valótlan tényeket állítva és a nyilvánosan hozzáférhető tények ellenőrzése nélkül megsértette egyesületünk jóhírnevét.

Egy civil szervezet a támogatások mellett (jöjjenek azok külföldről vagy belföldről) leginkább hitelességéből, jóhírnevéből él, az igazolja létét a közönség előtt. Márpedig Hoppál kijelentései indokolatlanul sértőek és lealacsonyítóak, rombolják a civilek aprómunkával megszerzett hitelét. A fideszes képviselő nem kevesebbet állított, minthogy más „álcivil szervezetekkel” egyetemben a Helsinki Bizottság Soros György és egy extraprofitra törő amerikai spekuláns kör megbízásából Magyarország, a Fidesz és a kormányfő lejáratásán, Bajnai Gordon „visszatérésén” iparkodik, és az így okozott „iszonyatos” károkért „hálapénzt” fogad el, amivel a civilek „végleg elveszítették a hitelességüket”.

Hoppál mindazok ellenére beszélt valótlanságokat, hogy a Helsinki Bizottság tevékenységének dokumentumai mindenki számára megismerhetőek. Ezekből kiderül, hogy a Soros Györgyhöz köthető donorszervezetek az előző kormányok alatt is támogatták szervezetünk tevékenységét, amely sok esetben okozott kellemetlenséget az előző kabineteknek is. Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt többször támadtuk a rendőrséget és a menekültügyi hatóságokat, a hatóságok ellenkezése dacára elértük például a kistarcsai idegenrendészeti szállás bezárását. A nyolc sikerre vitt legfontosabb strasbourgi bírósági ügyünk közül hatot baloldali kormányzás alatt indítottuk. 2006 forró őszén a kormányellenes tüntetőket ért rendőri erőszak ellen nem csak általánosságban léptünk fel, hanem a perekben ingyen képviseltük a civil sértetteket. Ez irányú tevékenységünket az Országgyűlés emberi jogi bizottságának az események kivizsgálására létrehozott albizottsága állami kitüntetésre méltónak találta. (Az albizottság 9 tagjából a jelenlegi kormánypártok hetet adtak.) Szervezetünket tavaly decemberben – más, most álcivilnek minősített szerveződés mellett – az Orbán-kormány még érdemesnek tartotta arra, hogy részt vegyen az Emberi Jogi Kerekasztal munkájában. Többször jó előre figyelmeztettük a kormányt, tervezett alkotmánymódosítása és törvénye nemzetközi jogot vagy alkotmányt sért, ellentétes az uniós követelményekkel. Arról már nem mi tehetünk, hogy józan javaslataink süket fülekre találtak, és makacskodásával a kormány maga rombolta le nemzetközi renoméját.

A Magyar Helsinki Bizottság lassan két évtizede foglalkozik gyakorlati jogvédelemmel, és tevékenységét szakmai szempontok alapján, autonóm módon alakítja, nem pedig az aktuális kormány vagy egyenesen az ország „lejáratása” érdekében. Büszkék vagyunk eddigi teljesítményünkre és hálásak vagyunk támogatóinknak, legyenek azok hazai magánszemélyek, európai intézmények, kormányszervek vagy külföldi magánalapítványok. Ha nem lát más utat, a Helsinki Bizottság vádaskodások ellenére sem fog eltántorodni attól, hogy ezentúl is felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmet az itthon zajló folyamatokra vagy hogy európai fórumokhoz forduljon. Ahogyan ezek után sem fogunk visszariadni a külföldi donoroktól, pályázni fogunk támogatásokra, s ha elnyerjük azokat, tisztességgel fogjuk felhasználni, és a munkát legjobb tudásunk szerint fogjuk elvégezni.

Zádori Zsolt