Helsinki Figyelő

Dr. Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnökének beszéde a Helsinki Bizottság, a TASZ és az Eötvös Károly Intézet nevében az Alkotmány nem játék! tüntetésen, 2013. március 9-én

Kedves Barátaim!

Minden valódi alkotmány a polgárt védi a hatalomtól.  Az alaptörvény és annak negyedik módosítása viszont az államot védi a polgárral szemben. A negyedik módosítás nem jogokat ad az embereknek, hanem elveszi a jogainkat. Végleg felszámolja az alkotmányosságot. Az az üzenete, hogy ha az alkotmányosság őrzője, az Alkotmánybíróság a hatalom számára kínos döntést hoz, a hatalom bosszút áll, és az Alaptörvénybe írja az alkotmánysértő szabályokat. Ez pedig az alkotmányosság végét jelenti.

Orbán Viktor azt mondta pár éve, hogy “az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye.”

Ezzel egyet kell érteni. Bárcsak így lenne. Csak akkor ma sajnos nem demokráciában élünk, mert ma nem az Alkotmánybíróság korlátozza a kétharmadot, hanem a kétharmad az Alkotmánybíróságot.

Ami ma Magyarországon létre kezd jönni, az nem lehet demokrácia, mert a demokrácia nem egyenlő a többség zsarnokságával. A demokrácia az egyenlő emberi méltóság tiszteletéről szól, amit senkinek, így a többségnek sincs joga megsérteni!

Jogállamban nem korlátozzák az Alkotmánybíróság hatáskörét, nem zárják börtönbe a hajléktalanokat, az egyetemeket nem rendelik a kormány irányítása alá és nem tiltják a kampányt a médiában.

Emberi jogainkat nem a többségtől és nem az államtól kaptuk. Azért illetnek meg minket, mert embernek születtünk. És semmilyen többség nem veheti el őket tőlünk, még kilenc-tizedes sem.

Kedves Barátaim!

Magyarországon az elmúlt negyed század legnagyobb politikai vívmánya az 1989-es alkotmány által létrehívott demokrácia volt. A legnagyobb mulasztása pedig az, hogy nem sikerült azt elérni, hogy ezt a demokráciát a többség igazán a sajátjának érezze. Az alkotmány távoli és elvont maradt, az alkotmányos demokráciát védő intézmények, mint amilyen az Alkotmánybíróság, idegenek és megfoghatatlanok.

Pedig nem kicsi a tét! Az Alkotmánybíróság az elmúlt húsz évben sokszor szabott gátat a hatalom önkényének és a többség zsarnokságának. Ennek gyümölcseit párthovatartozástól függetlenül az egész társadalom élvezte. Emlékezzünk arra, amikor Orbán Viktor ellen rágalmazási pert indítottak. A bíróságon az Alkotmánybíróság döntései alapján védhette meg a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát. Vagy emlékezzünk Loppert Dánielre, akit nem lehetett elítélni azért, mert lehazaárulózta Medgyessy Pétert, mert az Alkotmánybíróság kimondta: a közszereplők sokat kötelesek tűrni. Az Alkotmánybíróság döntött úgy, hogy sérti az Alkotmányt a halálbüntetés és az abortusz tilalma. Kimondta, hogy az iskoláknak világnézetileg semlegeseknek kell lenniük. És azért lehet ma spontán tüntetéseket tartani, mert az Alkotmánybíróság biztosította nekünk ezt a jogot is. Az Alaptörvény negyedik módosítása mindezt a kukába dobja.

Egy olyan fordulóponthoz érkeztünk most, amikor már mindenki számára nyilvánvalóvá kellett válnia annak, hogy kik azok, akik nem tartják be a demokrácia és a jogállam szabályait. Az Alaptörvény 4. módosítása után le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a jelenleg kormányzó politikai elit az alkotmányosság és a demokrácia híve.

A kormányoldalról egyesek egyenesen hazaárulással vádolnak minket, jogvédőket, amiért állítólag ármánnyal megvezetjük a külföldöt, a nemzetközi szervezeteket, és valódi ok nélkül pánikot keltünk. Azt is mondják, hogy a magyarok éppen a külföldi kritikák miatt fordulnak el Európától. Valójában egyik állítás sem igaz. Nagyon is megalapozottak az olyan kritikák, mint például az Európa Tanács főtitkárának vagy az Európai Bizottság elnökének határozott hangú bírálata, vagy az amerikai külügyminisztérium figyelmeztetése. Nem a magyarok fordulnak el Európától, hanem a kormány fordítja szembe az országot Európával!

Ezt egyetlen hazáját szerető ember sem hagyhatja szó nélkül!

És bár az alkotmány nem véd meg minket többé, ez nem jelenti azt, hogy megszűnnek a jogaink. Ahogy 1989 előtt voltak, úgy 2013 után is éppúgy lesznek jogaink, amennyiben kiállunk értük. Még akkor is, ha az állami intézmények már nem védik meg őket. Mert jogaink mindaddig vannak, amíg ragaszkodunk hozzájuk!

Öröm látni, hogy az utóbbi időben milyen sok ember, diákok, oktatók és a támogatóik bátran kiállnak a saját jogaiért és egymás jogaiért a folyamatos rágalmazás és megfélemlítés közepette is. Ez reményt kell, hogy adjon nekünk. Ők már átélik, hogy milyen fontos megóvni a szabadságot!

Arra kérünk mindenkit, hogy a tüntetés után továbbra is ugyanilyen büszkén és bátran álljunk ki a jogainkért. Amennyiben az Alaptörvény 4. módosítását megszavazza a parlament, akkor egyetlen ember marad csupán, aki megállíthatja a jogállam felszámolását. Együtt kell neki kiáltanunk: ne írd alá, Áder János!

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr646814125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

március 9. | uby.hu 2013.03.10. 05:23:09

[...] Ne írd alá, Áder János! [...]