A két ember halálához vezető közúti baleset okozásával gyanúsított M. Richárdot a bíróság nem helyezte előzetes letartóztatásba. Hüledezik a sajtó, forr az internet. Többen egyenesen a bíróságok végromlását látják igazolva a történtekben. Pedig a gyanúsítottat nem mentették fel, és nem is védekezhet szabadlábon. Jogerős ítélet nélkül börtönbe csak a legutolsó esetben zárunk embereket jogállamban. Nagy kár, hogy a bíróság viszont hallgat, hisz 2017 mégiscsak a közérthetőség éve a bíróságokon.

Nagy felháborodást váltott ki, hogy a két ember halálát okozó balesetben részes M. Richárdot nem helyezte előzetes letartóztatásba a bíróság. Tekintettel a gyanúsított büntetett előéletére, és arra, hogy a hírek szerint kábítószeres befolyásoltság alatt vezetett (vagy legalábbis kokain nyomai még kimutathatóak voltak a szervezetében), a laikus közönség felháborodása érthető: sokan úgy gondolhatják, hogy ez maga a felmentő döntés. Pedig ez nincs így. M. nem is védekezhet szabadlábon, hiszen házi őrizetben van, és ha bűnösnek bizonyul, sok év börtön vár rá. Ezért azt gondoljuk, hogy a nyilvánosság érdeklődésére számot tartó ügyekben érdemes lenne a bíróságoknak közérthető módon elmagyarázni döntéseik lényegét. A bíróságokba vetett bizalmat csak úgy lehet megtartani vagy erősíteni, ha az állampolgárok értik, milyen döntés milyen szabályok alapján és miért születik meg.

Előzetesen leszögezzük, hogy nem ismerjük az eset részleteit, a nyomozás iratai nem nyilvánosak, és az előzetes letartóztatásról sem nyilvános tárgyaláson dönt a bíróság. Ezért az alábbiakban a publikus, elérhető adatok és a büntetőeljárási szabályok alapján foglalunk állást arról, hogy mit és miért lenne érdemes a bíróságoknak legalább a sajtóval közölni hasonló esetekben.

1. Az előzetes letartóztatás kapcsán meghozott döntés nem ítélet, így nem szól a gyanúsított bűnösségéről.

A büntetőeljárásban a bíró akkor rendelheti el az előzetes letartóztatást, ha valaki szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható, és az alábbi feltételek közül legalább egy még fennáll:

1. az érintett megszökött,
2. konkrét bizonyítékok alapján fennáll a veszélye a szökésnek,
3. konkrét bizonyítékok alapján fennáll a veszélye annak, hogy az érintett szabad lábon hagyása esetén meghiúsulna a büntetőeljárás (mert pl. tanúkat félemlítene meg vagy bizonyítékokat semmisítene meg)
4. fennáll a veszélye annak, hogy szabadlábon újabb, szabadságvesztéssel büntetendő cselekményt követne el,
5. az elsőfokú ítéletben olyan mértékű szabadságvesztést szabtak ki, melyből a szökés veszélyére lehet következtetni.

Tehát a bűncselekmény megalapozott gyanúja önmagában soha nem elég ahhoz, hogy feltétlenül börtönbe küldjünk valakit. A börtön a jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélteknek jár kötelezően, nem pedig a gyanúsítottaknak.

2. Ha előzetes letartóztatás helyett más módon is biztosítható a büntetőeljárás lefolytatása és a bűnismétlés megelőzése, akkor a bíróság azt köteles alkalmazni (házi őrizet, lakhelyelhagyási tilalom, óvadék).

Ha a fenti feltételek feltétel közül legalább egy fennáll, de a börtön helyett enyhébb korlátozás is alkalmas a cél elérésére, akkor azt köteles a bíróság alkalmazni. Ennek oka, hogy jogerős ítélet nélkül börtönbe csak a legutolsó esetben zárunk embereket jogállamban. Ha elítélik az érintettet, az ítéletet végrehajtják, ez a dolgok rendje. Amennyiben előzetesben van az eljárás alatt, akkor annak idejét be fogják számítani a kiszabott büntetésbe, így ha valaki szabadlábon van, akkor többet fog az ítélet után ülni, mintha előzetesben lett volna ez eljárás alatt, de mindkét esetben összességében ugyanannyit tölt az elkövetett bűn miatt börtönben. Vagyis az elítélt nem jár jobban végül a szabadlábon, az állam és minden adófizető viszont jobban jár: ugyanis ha utólag felmentik az illetőt, akkor az állam köteles őt kártalanítani. Szabadlábon lévő terhelt esetén ez a veszély nem áll fenn. (A helyzet bonyolultabb kicsit, mert a házi őrizetet is beszámítják, de főszabály szerint „négy ilyen nap csak egy börtönnapot ér”).

Mi következik ebből a konkrét esetben? Ha elítélik M. Richárdot halálos közúti baleset okozásáért és kábítószer birtoklásáért (ez a kettő mindenképpen felmerül, a gyorshajtás és a kábítószeres befolyásoltság miatt), akkor a büntetés tétel 1–7 és fél év között alakul. (Ez, persze, csak hipotézis, már csak azért is, mert az ügyészség pontos minősítését nem ismerjük). A hipotetikus büntetésének középmértéke 4 év és 3 hónap lenne, és ebből kell kiindulnia a bíróságnak a végső büntetéskiszabás során. Ha 1 évig előzetes letartóztatásban lenne M. Richárd és 4 év 3 hónapot kapna, akkor 3 év és 3 hónapja maradna hátra. Ha szabadlábon van, akkor 4 év és 3 hónap, ha házi őrizetben, akkor 4 év. Vagyis az előzetes letartóztatás elrendelésének hiánya semmiben nem befolyásolja (vagy csak minimálisan) azt, hogy milyen ítéletet szab ki a bíróság.

És amit még a konkrét esettel kapcsolatban el lehet mondani: miután hetekig szabadlábon védekezett M. Richárd az eset után (azt sem tudjuk, pontosan mikor gyanúsították meg), így ha meg akart volna szökni, megtehette volna; ha bizonyítékot akart volna elrejteni vagy mást megfélemlíteni, arra is volt ideje. Ezért ha az esemény napján veszik őrizetbe, majd döntenek az előzetes letartóztatásáról, akkor esetleg lehetett volna azt mondani, hogy a kiszabható büntetés mértékére, a gyanúsított előéletére és az elkövetés egyéb körülményeire tekintettel a szökés vagy a bizonyítás meghiúsításának veszélye fennáll. Miután azonban hetekig szabadlábon volt M. Richárd az eset után, ezeket a veszélyeket a bíró sokkal nehezebben találhatja megalapozottnak.

Akkor meg miért rendelt el házi őrizetet a bíróság?

Ezt nem tudjuk, tippelgetni nem szoktunk, de a bűnismétlés veszélyét például megalapozottnak találhatta a bíróság, amelynek megelőzésére elegendőnek tarthatta a házi őrizet elrendelését. Aminek a szabályait ha megszegné M. Richárd, a bíróság azonnal elrendelné az előzetes letartóztatását.

Hogyan nézhetne ki mindennek fényében egy bírósági közlemény hasonló ügyekben?

„X. Y.-t a rendőrség halálos közúti baleset okozásával és bódult állapotban történt járművezetés minősített esetével gyanúsítja. Az ügyészség indítványozta X. Y. előzetes letartóztatását. A bíróságnak akkor van lehetősége elrendelni a végleges ítélet előtt a letartóztatást, ha a bűncselekmény megalapozott gyanúja mellett fennáll annak a veszélye is, hogy a gyanúsított megszökne, meghiúsítaná a büntetőeljárást bizonyítékok megsemmisítése vagy tanúk megfélemlítése útján, vagy újabb bűncselekményt követne el. A bíróság álláspontja szerint a X. Y. esetében a szökés veszélye nem áll fenn, mert az eset óta eltelt időben sem szökött meg, és arról sincs adat, hogy tanúkat félemlített volna meg. Ugyanakkor a nyomozás jelenlegi szakaszában nem nyilvános bizonyítékok alapján azt gondolja, hogy a bűnismétlés veszélye megalapozott, tekintettel a gyanúsított büntetett előéletére és a terhére rótt cselekmény elkövetésének módjára. Ennek megelőzése érdekében a bíróság szükségesnek tartotta elrendelni a gyanúsított házi őrizetét. Ez azt jelenti, hogy egy meghatározott ingatlant a gyanúsított a bíróság engedélye nélkül nem hagyhat el. Ha annak szabályait megszegné a gyanúsított, a bíróság elrendeli az előzetes letartóztatást. A gyanúsított bűnösségéről a bíróság a vádemelést követően dönt, a jelenlegi gyanúsítás alapján a legmagasabb kiszabható büntetés 7 év.”

Ha ilyesféle tájékoztatást adna ki a bíróság hasonló esetben, akkor kevesebben gondolnák azt, hogy a bíróság jogszerűtlenül, esetleg politikai befolyás alapján döntött, vagy egyenesen „futni hagyta a bűnöst”. A bíróságokba vetett bizalom pedig a jogállam záloga, ezért érdemes megfontolni hasonló gyakorlat bevezetését. Elvégre 2017 mégiscsak a közérthetőség éve az igazságszolgáltatásban. Ebbe az is belefér, hogy törekedni érdemes arra, hogy a bírósági eljárások szereplőin kívül a nyilvánosság is jobban értse, mi történik a tárgyalótermekben.

És még valamit: minden olyan esetben, amikor egy miniszter veszi magának a bátorságot egy folyamatban lévő büntetőügyben a bíróság döntésének nyilvános kritizálásához, akkor érdemes lenne helyretenni legmagasabb vezetői szinten.

M. Tóth Balázs