Egyre több hír jelenik meg arról, hogy néhány egyetemen tiltják az oktatóknak és egyéb alkalmazottaknak, hogy a CEU felszámolását célzó törvény ellen tiltakozzanak. Megtiltják nekik, hogy akár magánszemélyként, akár az egyetem feltüntetésével vegyenek részt a CEU melletti protest akciókban. Ez a gyakorlat álláspontunk szerint sérti az Alaptörvényben garantált szólásszabadságot, és ellentétes a Munka törvénykönyvével. Ezért ha bárki ellen az ügyben kifejtett véleménye miatt szankciót alkalmaznának, jó eséllyel indíthat sikeres jogi eljárásokat.

A Munka törvénykönyvének 9 §-a szerint a munkavállaló személyiségi joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. Nyilvánvalóan nem sérti egyetemi oktató jogviszonyának rendeltetését, ha az egyetemi autonómiát, a kutatás és oktatás szabadságát sértő törvénnyel kapcsolatban fogalmaz meg véleményt.

A törvény 11.§ (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállalót csak a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizheti. A munkáltató ellenőrzése és az annak során alkalmazott eszközök, módszerek nem járhatnak az emberi méltóság megsértésével. A munkavállaló magánélete nem ellenőrizhető, így az, hogy valaki milyen nyilatkozatot tesz munkaidején kívül, aminek egyébként semmi köze nincs a saját munkaviszonyához (hiszen egy másik egyetemet érintő törvénnyel kapcsolatban fogalmaz meg véleményt), a szólásszabadsága által védett kérdés.

Tovább is van, mondjuk még?

A Munka törvénykönyvének 12. § (1) bekezdése szerint a munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E követelmény megsértésének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogának megsértésével vagy csorbításával.

Az pedig nehezen vitatható, hogy védett politikai vélemény az, hogy ki mit gondol arról, hogy a lex CEU alkotmányellenes vagy egyébként helyes szabály-e, vagy sem. Ezért ha valaki ellen az törvénnyel kapcsolatban kifejtett véleménye miatt alkalmaznak szankciót, az jogsértő hátrányos megkülönböztetés is lenne.

Az EBH2015. M24. eseti döntés értelmében pedig az egyenlő bánásmód megsértése esetén érvényesülő kimentési bizonyítás alapján a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy hiányzik az okozati összefüggés a hátrány és a védett tulajdonság között. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatónak kell igazolnia, hogy bármilyen szankció nem áll semmiféle összefüggésben azzal, hogy a munkavállaló kifejtette politikai véleményét.

Ebből persze nem következik az, hogy valaki ellen jogellenesen nem alkalmaznak szankciót, és esetleg nem veszti el állását. De ha megnyeri a pert emiatt, később az elmaradt, legfeljebb 12 havi bérét meg fogja kapni, ahogyan követelhet sérelemdíjat is. De a jogellenesen elbocsátott kérheti a munkaviszony visszaállítását is. Ez már csak azért is jobb megoldás, mert amennyiben a bíróság jogerősen így ítél, akkor a folyamatos munkaviszony miatt a munkavállaló nem csak maximum 12 hónapnyi bérre jogosult, de kifizetik neki a teljes időszakban elmaradt bérét. Ha három év múlva születik jogerős ítélet, akkor 36 hónapnyit.