Helsinki Figyelő

Szeme láttára ölték meg családtagjait, őt is megkínozták, fegyveresek üldözték. Üldözéstörténetét a menekültügyi hivatal nem is vitatja, mégsem tartja elégségesnek ahhoz, hogy megadja neki a menekült státuszt. A szomáliai férfit csak oltalmazottként ismerték el. A Helsinki Bizottság segítségével sikeresen támadta meg az abszurd határozatot.

 alshabaab.jpg

A most 32 éves Farah 17 volt, mikor édesanyját szeme láttára erőszakolták meg, majd megölték. Az egyik martalóc be is költözött hozzájuk, mondván, megvédi a házukat más martalócoktól. De aztán inkább őket zavarta el onnan. Képzelhetjük, micsoda állapotok uralkodhattak Barawében, ha a rettegett al-Shabaab terrorszervezet bevonulását a városba felszabadulásként élték meg. Az al-Kaida kelet-afrikai szövetségese azzal kecsegtette az 1991 óta meg-megújuló polgárháborúba belefáradt és rettegő szomáliaiakat, hogy a törzsi meg etnikai ellenségeskedésen túllendülve békét teremt, és fellép az önkényeskedéssel szemben. Rendet teremt. Erről azonban szó sincs. A korábbi klánharcok, fosztogatások, véres földviták mai is napirenden vannak – csak mindez kiegészült iszlamista terrorcselekményekkel és más kegyetlenkedésekkel is.

Egy időre ugyan Farahék is visszaszerezték a házukat, de nem sokára újra kipenderítették őket. Az iszlamisták nem hagyták békén őket. A húga kényszerházassága miatt tiltakozó apjukat úgy megverték, hogy fél oldalára lebénult, a lányt pedig elrabolták. Ma sem tudni, hol van.

Farah a bátyjával menekült ki a szántóföldjükre. A fegyveresek azonban utánuk mentek, rájuk lőttek, és a testvére testébe három lövedék fúródott. Halálra rémült hősünk a szomszéd faluba futott, ott bujkált, majd két nap után a fővárosba, Mogadishuba ment. Itt döntötte el végleg, hogy elmenekül az országából.

A barave törzshöz tartozóként ezen túl is szerzett elég tapasztalatot a helyi viszonyokról, és arról, mennyire számíthat államára. A nagybátyját kifosztották és lelőtték. Az idős férfit a fia próbálta kórházba szállítani, de autójukkal aknára futottak, és a robbanás cafatokra tépte őket. De az őrület nem ért itt véget, mert a nagybácsi egyik támadója megháborodott, így ő – mint a halott még élő hozzátartozója – „gyanúba keveredett”, hogy bosszúból mágikus praktikákra vetemedett, és ő bocsátotta a tébolyt a martalócra. A feketemágiával meggyanúsított Farahot egy hónapig tartották fogságban, és a rendőrök úgy megverték, hogy még most is fáj a dereka.

Farah attól retteg, ha vissza kellene térnie hazájába, akkor ott maradék családja előtt megkínoznák és megölnék. Inkább öngyilkos lesz, mintsem visszatérjen Szomáliába.

Ügyfelünk történetét a bevándorlási hivatal is elfogadta, Farahot szavahihetőnek tekintik. Ehhez képest menedékkérelmét elutasították.

Az indoklás és logikája letaglózó. Eszerint bár az al-Shabaab kétségtelenül egy gátlástalan terrorszervezet, de mivel az nem csak Farah törzsére, hanem az ország minden törzsére és a lakosság egészére fenyegetést jelent, vagyis az iszlamista terrorszervezet „válogatás nélkül” önkényeskedik, „emiatt az általa hivatkozott sérelem nem tekinthető személyes üldözésnek”.

A bevándorlási hivatal határozata egyéb abszurd érvelést is tartalmaz. Eszerint Farah törzse esetében a diszkrimináció mértéke „nem éri el az üldözés szintjét”. Hogyan is? Tényleg így lenne, miközben ugyanez a határozat számos hiteles országinformációt közöl a barave törzs évtizedek óta tartó jogfosztásáról? A gazdagnak tartott baravékat a polgárháború kezdetekor rendszeresen kifosztották és kirabolták. Ezért a többségük elmenekült Kenyába. Mivel a törzs tagjai jellemzően kereskedők, módosak, gazdagok, ezért képesek védelmi pénzt fizetni a biztonságukért. Tehát nem is kell „annyira” tartaniuk az üldözéstől… Vajon az 1930-as évek közepén, még a kristályéjszaka után is nem ugyanezt mondták a németországi zsidókról?

A valós helyzet azonban az, és ez a határozatban szereplő, a hivatal által használt hiteles országinformációkból is kiderül: a baravék ma is ki vannak téve az erősebb klánok pénzkicsikarásának és zsarolásának. Nem is szólva arról a nem jelentéktelen körülményről, hogy ügyfelünk földműves, és nem gazdag kereskedő.

Farah és jogi képviselője, Fazekas Tamás ügyvéd bíróságon támadta meg az abszurd döntést. A bíróság hatályon kívül helyzete a hivatal határozatát, egyben új eljárásra kötelezte őt. Megnyílt az út azelőtt, hogy a hivatal korrigálja tévedését, és az oltalmazott státuszánál erősebb védelmet biztosítva menekültként ismerje el Farahot.

(Ügyfelünk nevét megváltoztattuk, a többi tény azonban megfelel a valóságnak.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://helsinkifigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr8211964955
süti beállítások módosítása