Nincs pardon. A közmédia sajtófőnöke és a kommentátor, ifj. Knézy Jenő nem kér bocsánatot, mert egy előfutamban éppen csak az olimpiai menekült csapat versenyzőjét felejtette el megnevezni, aki történetesen megnyerte futamát. Technikai hiba történt, szakmai nem; ha valaki hibásak, azok a közmédia ellenségei. Szerintünk meg nem.
Pápai Gábor karikatúrája
A közmédia sajtófőnöke és ifj. Knézy Jenő magyarázni próbálják a magyarázhatatlant. A gyalázatos magyarázkodásuk, amiből a „Sajnálom” vagy a „Bocsánat” szavak fájóan hiányoznak, csak rontott a helyzeten. Az olimpia közvetítésen egyébként is sokat ront a félóránként leadott „társadalmi hirdetésnek” és „hírszolgáltatásnak” álcázott gyalázatos pártpropaganda. A kormány és a közmédia tulajdonképpen a magyar olimpikonokat használja politikai propaganda eszközéül. Mindezt jó esetben azok is visszataszítónak tartják, akik menekültkérdésben a kormány politikájával értenek egyet.
Vegyük az alapállítást: „Egyszerűen tudtam, hogy ez szakmailag nem fontos futam” – közli ifj. Knézy úr azzal kapcsolatban, hogy nem sikerült kimondania a menekültcsapatból az olimpián rajthoz álló Yusra Mardini nevét, és azt, hogy a menekültcsapatot képviseli. Ebből tehát az következik, hogy szakmailag nem fontos annak a versenyzőnek az úszása, aki 17 ember életét mentette meg többedmagával még gyerekként, és akinek történetéről egy héten belül írt például a New York Times, a The New Yorker és Daily Mail, és akinek a közmédia szerint szakmailag lényegtelen eredményéről beszámolt többek között a CNN és a The Guardian is. A szakmaiság persze bizonytalan fogalom, és bizonyosan a magyar közmédia érti azt helyesen, szemben a felsorolt médiumokkal.
Nézzük a konkrét mentegetőzést. „Miközben ennek – értsd: technikai hibák – az elhárításán dolgoztunk, nekem nem volt sem képem, sem a verseny hangját nem hallottam. Igen, lehet, hogy éppen akkor, amikor a néző látta, hogy mi történik, én egyáltalán nem.” Szép próbálkozás, csak értelmetlen. Mert ha se hangot, se képet nem látott a kommentátor, akkor hogyan tudta megnevezni a Yusra Mardini mellett úszó másik négy versenyző nevét és országát? Az általa látott képről kizárólag a menekült neve hiányzott, aki történetesen középen úszott?
Az eredeti olimpiai eszményekből („béke vagy, te, sport”) mostanra alig maradt valami ebben az elüzletiesedett és sok helyen ultranacionalista célokra felhasznált élsportcirkuszban. De azért mégiscsak tudni való, hogy az olimpia nem azonos a világbajnokságokkal meg a kontinenstornákkal, ahol tényleg csak a másodpercek, a pontok meg a győzelmek számítanak. Erre érzett rá Thomas Bach, a megtépázott tekintélyű Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke is, amikor kezdeményezte a menekült csapat indulását. Nem véletlen, hogy a hazájukból elüldözött sportolók az olimpiai zászló alatt versenyeznek – visszahoznak valamit az eredeti coubertini gondolatból („nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos”). Többségük, persze, nem tartozik az élvonalba. De ha „tévés szakmailag” csupán az éremesélyesek meg a magyarok számítnak, miért közvetít a köztévé más előfutamokat is? Vagy miért sugározza a megnyitót, amikor ott senki nem versenyzik, és senki sem kap érmet?
Szépet nyilatkozott az MTVA sajtófőnöke is: „Megint úgy törli a lábát a magyar sajtó közmédiával ellenséges része az M4 Sport olimpiai kommentátorába, hogy nincs tisztában a tényekkel, és ami nagyobb baj, rá sem kérdez azokra, hanem előítéleitől vezérelve súlyos jelzőkkel minősíti a teljes közmédiát.” „Bocsánat” vagy „sajnálom” nincsen a nyilatkozatában, van viszont „közmédiával ellenséges” sajtó. Meg persze tények is: a NOB javaslatára összeálló menekült csapat legismertebb versenyzőjének futamán a közmédia kommentátora úgy tesz, mintha nem is létezne Yusra Mardini. Mindez történik a rögeszmésen sulykolt idegellenes kormányzati propaganda „műsorszünetében”. Az emiatt megfogalmazott sorokat nevezi előítélettől vezérelt kritikának az MTVA sajtófőnöke – lelke rajta.
Mindenesetre mi az olimpia meggyalázásának és a magyar olimpikonok szembeköpésének is tartjuk, hogy a 90 milliárd adóforintból működtetett közmédia és a magyar kormány együttes erejéből az olimpiai közvetítés pártpropagandává silányult, és unos-untalan azt kell a nézőknek hallania, mit is gondol a kormány a „migránsveszélyről”. Utáljuk a túlzó hasonlatokat, de a gyűlölet 2 percére Orwell 1984-ében naponta csak egyszer került sor.
Olyan jó lett volna, ha a mi adónkból is fenntartott tévében olimpiai közvetítés címén nem szervezett gyűlöletkeltést kellene néznünk, amennyiben magyar kommentárral szeretnénk élvezni a versenyeket és a magyar sikereket.
2015-ben percenként 24 embernek kellett elmenekülnie otthonából. Sokan közülük csak saját országuk másik részén találnak ideiglenes biztonságot, több mint 24 millióan a hazájukat is el kellett, hogy hagyják.
TÁMOGASS MINKET ÉS ÜGYEINKET!
