Embertelen börtönkörülmények miatt 43 fogvatartottnak ítélt meg a strasbourgi bíróság összesen kb. 230 millió forintnyi kártérítést. Sokan háborognak. Pedig nem az emberi jogok meg a strasbourgi marasztalások miatt nincs pénz kórházakra, alacsonyak a fizetések, költünk 100 milliárdokat stadionokra, élsportra és „közmédiára”, verünk el milliárdokat hazug, uszító plakátokra. És nem a fogvatartottak jogainak érvényesítése miatt mentek el az országból félmillióan.
„Oszt, a szegényeknek meg a kórházi betegeknek miért nem jut kártérítés, ha a bűnözők milliókat kapnak?” Kevés irritálóbb dolog lehet egy kisemmizett és atomizált társadalomban, mint amikor olyanok jutnak kártérítéshez, akik egyébként bizonyítottan bűnt követtek el. Miközben rengetegen vannak azok is, akik nyomorognak, pedig nem követtek el bűnt. A gyereknek is rossz a kaja a menzán, a kórházakban sokszor szappan és WC-papír sincs, nemhogy elegendő orvos lenne. A falak omladoznak, a falvakban hűbéri viszonyok és hideg, a közoktatás költségvetési meg ideológiai présben, és még kollektívan mondanak fel az aneszteziológusok is. Na és akkor, a milliókat a rabok kapják embertelen körülmények miatt. Hol itt az igazság?
Sehol. De nem azért, mert a fogvatartottaknak jár a 4 négyzetméteres mozgástér meg a rendszeres zuhany és a poloskamentes zárka. Tudjuk, sokak szerint nem jár, és soha nem is fogjuk őket meggyőzni, bár azt érdemes észben tartani, hogy
- Európa legzsúfoltabb börtönrendszere a magyar, így vagy az állam csinál valamit rosszul, vagy a magyar emberek ilyen rosszak (szerintünk az első az igaz);
- a legtöbb ember nálunk sem személy elleni erőszakos bűncselekményekért ül;
- ha azt akarjuk, hogy esélyük legyen arra, hogy emberként szabaduljanak, hasznos, ha nem állatként bánunk velük (attól, mert sanyargatjuk őket és nekik ritka rossz bent, nekünk nem lesz jobb kint, sőt);
- rengeteg cselekményt indokolatlanul kriminalizál a büntetőpolitika vagy indokolatlanul szigorúan;
- az egyre szigorodó büntetőpolitika általában annak a jele, hogy adott állam nem képes szociális problémákat más módon megoldani.
A börtönök zsúfoltsága évtizedes probléma, amin továbbrontott a mostani kormány büntetőpolitikája. És a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a magyar állam nem csak a raboknak okozott sérelemért fizet súlyos milliókat és milliárdokat. Az indokolás nélkül elbocsátott köztisztviselők, a kényszernyugdíjazott bírák, az elvett trafikok tulajdonosai, a 98%-os különadóval elvett végkielégítések károsultjai, a kisemmizett kisegyházak és sokan mások szintén kártérítést kaptak Strasbourgban. Egy részük szintén a Helsinki Bizottság jogvédő tevékenységének köszönhetően.
A strasbourgi ítéletek miatt kifizetett pénzekkel össze sem hasonlítható az a 120 milliárd forint, amelytől uniós pénzek szabálytalan felhasználása miatt esik el a magyar társadalom.
És hát, nem az emberi jogok meg a strasbourgi marasztalások miatt nincsen pénz kórházakra, közoktatásra, szociális ellátásra, alacsonyak a fizetések, költünk 100 milliárdokat stadionokra, élsportra és pártpropagandát nyomó „közmédiára”, verünk el milliárdokat hazug és uszító plakátokra. És nem a fogvatartottak jogainak érvényesítése miatt mentek el az országból félmillióan.
Mindezek felelősét nem a Helsinki Bizottság munkatársai között érdemes keresni annak sem, aki elfogadhatatlannak tartja, hogy nemzetközi bíróság nemzetközi egyezmény alapján meghozott döntésével a magyar állam felelősségét állapítja meg olyan ügyek ezreiben majd, amelyek közül kb. húszat a mi egyesületünk indított el, mert itthon évtizedek óta érdemben nem javult a helyzet.
M. Tóth Balázs
